Még mielőtt jobban belemásznék a témába, előre szólok, hogy senkitől nem kaptam semmit azért, hogy ezt a cikket megírjam: a tanfolyamot, amiről mesélni fogok, ugyanúgy kifizettem, mint rajtam kívül a további 99 résztvevő. A Pöttyöslabda főszerkesztője egyetértett abban, hogy érdekes téma lehet, remélem, legalább olyan hasznosnak találjátok ezt az írást, mint amekkora lelkesedéssel készítettem.
A kisfiam lombikbaba, közel öt évet vártunk rá. Akik átélték, talán tudják, milyen kétségbeesetten kutakodni az interneten megbízható információkat keresve, tudják, hogy milyen hosszú listával menni a nőgyógyászhoz, hogy aztán a kérdések felére olyan választ kapjanak, amit egyszerű hétköznapi nyelven nem értenek. Én két és fél év után adtam fel, annyira össze voltam zavarodva a rengeteg egymásnak ellentmondó cikktől, a blogoktól, a siker- és kudarctörténetektől, hogy rábíztam magam a sorsra és az orvosunkra: onnantól ő irányított mindent, én becsuktam a szememet és a fülemet, mert egyszerűen elsodort az érzelemcunami, ami a hormonkezelésekkel járt.
Hiba volt. Ma már nagyon bánom, hogy nem voltam kitartóbb és hogy nem találtam rá időben Cserháti- Herold Janka termékenységtudat- szakértő youtuber videóira, blogjára és tanfolyamára. Talán minden máshogy alakult volna…
De nem szaladok ennyire előre, mert nagyon fontos, hogy lássátok, hogyan jutottam el a kurzusig.
A hormonkezelésekkel egy időben elkezdtem nagyon rosszul érezni magam. Akkor még dohányoztam (igen, tudom, nagyon nagy hiba babát tervezve, de egyszerűen nem tudtam megbirkózni máshogy az akkori óriási stresszel, ami az életemben jelen volt nap mint nap), és azt hittem, annak a mellékhatásai a hirtelen fejfájás, a kézzsibbadás, a gyomorfájdalom, a hasmenés, a szédülés, a rossz közérzet. Erőt vettem magamon, és sok év után egyik napról a másikra végleg letettem a cigit.
Nagyon tudatos embernek tartom magam, évek óta a mediterrán diéta szerint étkezem, odafigyelek a táplálkozásomra- és nemcsak azért, mert az állandó pluszkilók zavarnak, és nem akarok még többet magamra pakolni. Hanem mert tisztában vagyok a rossz étkezési szokások hosszútávú hatásaival, és ha már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy mediterrán országban élhetek és egészségesen táplálkozhatok, akkor óriási hiba lenne nem kihasználni ezt a lehetőséget. Abban az időben rendszeresen sportoltam is, semmi nem indokolta hát a hirtelen rosszulléteket, amik egyik percről a másikra jöttek, tartottak fél napig, és elmúltak.
A dohányzás abbahagyása után teltek a hónapok, de nem lett jobb a helyzet, és annak ellenére, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, nem ez volt a ludas, természetesen azóta sem gyújtottam rá. Az egészséges életvitelt is kipipálhattam, a stressz viszont nyilván továbbra is jelen volt: kétségbeesetten küzdöttünk a babáért. Hormoninjekciók, altatásos műtétek, nem volt könnyű. Megkérdeztem az orvosom, hogy lehet-e a kezelések mellékhatása a rosszulléteim oka, és egy vállrándítással lerendezte: persze, bármi lehetséges.
Elkezdtem különböző specialistákhoz járni: voltam gyomortükrözésen, MRI vizsgálaton, átfogó allergiateszten, sehol semmit nem találtak.
Aztán megtörtént a csoda: a kisfiam orvosi segítséggel megfogant, és csodálatos 38 hét után egészségesen megszületett.
Nagyon szép várandósságom volt, a rosszulléteimet elfújta a szél, örömmel és kiegyensúlyozottan vártuk Pablot. A születése utáni első hónapok egyáltalán nem voltak zökkenőmentesek, a szoptatással nagyon sokat küzdöttem és a nemalvás is kikészített. Ennek ellenére a titokzatos rohamok mintha soha nem is lettek volna, eltűntek nyomtalanul. Egészen a szülés utáni harmadik hónapig, amikor spirált tetettem fel fogamzásgátlás gyanánt. Sok értelme nem volt, hiszen elvileg természetes úton nem eshetek teherbe, de nem mertünk kockáztatni: hallottunk már sok hihetetlen történetet a lombikbabák utáni spontán fogantatásokról. Lehet, hogy puhány vagyok, de a nemalvásba annyira belebetegedtem, hogy már akkor is azt mondtam, én ezt mégegyszer nem vagyok képes végigcsinálni.
Nem volt jó. Nem éreztem jól magam egy idegen testtel a méhemben, ezért két hónappal később kivetettem, és elkezdtem fogamzásgátlót szedni.
A rosszullétek pedig visszatértek. Nem olyan intenzíven, mint a terhességem előtt, de újra előkerültek. Akkor még nem raktam össze a képet, csak kezdtem egyre jobban kétségbeesni, és a másfél éves gyerekem mellett mindenféle súlyos és gyógyíthatatlan betegséget vizualizálni. Lebénított a félelem, hogy mi lesz, ha nem tudom felnevelni a pici fiamat…
És akkor véletlenül szembejött Janka videója, és megvilágosodtam: hiszen mindenért a hormonjaim a felelősek! Az lehet a probléma, hogy a hormonháztartásom évekkel ezelőtt felborult, és azóta sem hagyom, hogy a testem a normális elvek szerint működjön, hiszen a gyógyszerrel elnyomok egy olyan természetes folyamatot, ami kulcsfontosságú a szervezetem működésében.
Senkit nem akarok megtéríteni, nehogy félreértsetek. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen fogamzásgátló módszert akar használni. Egyvalami azonban biztos: második hónapja, hogy nem szedem a gyógyszert, és egyetlen egyszer sem voltam rosszul.
Július második hetében elindult a Termékenységtudat- tanfolyam, heti három videóval, nyolc héten keresztül. Hat videót láttam eddig, de már most olyan dolgokat tanultam meg a testemről, amiket réges- régen, már akkor kellett volna, amikor elkezdtem menstruálni, vagy amikor az orvos először írt fel fogamzásgátlót automatikusan a pattanásos bőröm miatt.
Ez a módszer nemcsak a fogamzásgátlásra nyújt természetes megoldásokat, hanem a babatervezésben is óriási segítség. Nálam egyik eset sem áll fenn, se fogamzásgátlás miatt nem kell igazán aggódnom, és az is biztos, hogy a kisfiunk egyke marad.
A testem viszont az enyém, és bárcsak tudtam volna, hogyan működik valójában, mielőtt elkezdtük a lombikprogramot. Mielőtt teletömtem volna a szervezetemet mesterséges szerekkel, teljesen elnyomva a hormonok természetes működését.
Migrénes fejfájás, végtagzsibbadás, állandó fáradtság, szédülés, gyomorproblémák..csak néhány dolog, amit a hormonháztartásunk helytelen működése okozhat. Ugye ti sem gondoltátok volna? Én sajnos nem, és bizony senkit nem hibáztathatok érte. Az én egészségem az én felelősségem. Sajnos nem hagyatkozhatok az orvosokra, hiszen nekik egy vagyok a sok közül, és hiába végzik lelkiismeretesen a munkájukat, nem láthatnak mindent.
Ha lehet, Janka által még tudatosabb lettem. A következő lépés egy ételintolerancia-vizsgálat lesz, aztán amint lehetőségem lesz rá az ovi és a munka mellett, a rendszeres testmozgás beépítése az életembe.
Tudom, milyen remegő kezekkel információ után kutatni, kétségbeesve keresni, hogy vajon tényleg súlyos betegség áll-e a háttérben. Azt álmodni, hogy a gyerekemet egyedül neveli az engem gyászoló férjem. Borzalmas néhány hónap volt, és nagyon erős példa, tudom. De annyira megkönnyebbültem, amikor elkezdtem a tanfolyamot, hogy világgá akartam kiabálni.
Itt találjátok Janka weboldalát és munkásságának részleteit. Minden nőnek kötelezővé tenném, de főleg a lányos anyukáknak ajánlom. Ha utánanéztek, majd megértitek, miért.