Szinte minden évben kimegyek a Szigetre. Régen persze egészen máshogy nézett ki ez az egész: nagyon fiatalon kezdtem el járni, az első egy-két évben még anyukámékkal mentem. Aztán jöttek azok az évek, amikor már barátokkal, később barátnőkkel mentünk, és természetes volt, hogy pontosan tudom, kik lépnek fel, kit akarok látni, és melyik koncertet nem hagynám ki semmi pénzért.
Készítette: Szücs Róbert
Most pedig ott tartunk, hogy a 13 éves lányom nézi a Sziget programját, felkiált, hogy Zara Larsson és Sombr ugyanazon a napon lesz, én pedig próbálok úgy tenni, mintha pontosan tudnám, kiről beszél. 🙂 Az idei Szigeten három napot voltam kint, és tulajdonképpen három teljesen különböző fesztiválélményem volt.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
A nulladik nap egyértelműen a mi generációnké volt. Faithless és Morcheeba – már a nevekből is sejteni lehetett, hogy ezen az estén nem a tizenévesek lesznek többségben. Körbenézve leginkább harmincas-negyveneseket láttam, sok olyan embert, aki valószínűleg hozzám hasonlóan nem most kezdte a szigetes pályafutását. Jó volt a hangulat, kellemes volt az egész este, és persze volt benne egy jó adag nosztalgia is. Körbenézve nagyjából mindenki annyi idős volt, mint én – vagy legalábbis szeretném ezt hinni. 🙂 A Faithless és a Morcheeba pedig pont azok a nevek, amelyek miatt sokan közülünk gondolkodás nélkül kiválasztották ezt a napot.
Készítette: Szücs Róbert
Aztán jött a kedd, amikor már egészen más szerepben mentem ki a Szigetre: ez a nap elsősorban a lányomról szólt. Már hetekkel korábban lecsapott erre a napra, amikor meglátta Zara Larsson és Sombr nevét a programban. Ő elképesztően lelkes volt, én pedig bevallom, Sombr zenéjével addig nem igazán voltam képben. Amikor viszont odaértünk a koncerthez, és körbenéztem, azonnal összeállt a kép. Tele volt a nézőtér kamaszokkal – és azokkal a szülőkkel, akik elkísérték őket.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Nagyon vicces érzés volt ezt látni. Egyszer csak bevillant, hogy én is ilyen fiatalon kezdtem Szigetre járni, és engem is a szüleim kísértek ki az első években. Most pedig én állok ugyanott a saját lányom mellett, miközben ő teljes átéléssel énekli azoknak az előadóknak a számait, akikről én jó esetben néhány hete hallottam először. Talán ez az egyik legjobb dolog abban, hogy a Sziget ennyi éve létezik: közben felnőtt egy teljes generáció. Akik egykor tizen- vagy huszonévesen jártak ide, ma már a saját gyerekeikkel érkeznek. És miközben mi néha értetlenül nézzük a programot, hogy „ő meg kicsoda?”, ők ugyanolyan izgatottan várják ezeket a koncerteket, ahogy mi vártuk annak idején a saját kedvenceinket.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Az idei Sziget egyik célja egyébként éppen az volt, hogy a fesztivál újra kevésbé csak a Nagyszínpadról és a headlinerekről szóljon. Nekem ez mindig is az egyik kedvenc része volt benne. Nem feltétlenül kell programtervvel rohanni egyik koncerttől a másikig, mert néha pont akkor találsz valami érdekeset, amikor csak elindulsz körülnézni.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Kedden a lányommal tényleg végigjártunk mindent, amit csak bírtunk. A Vöröskereszt sátránál például szinte minden évben megállunk. Kitöltjük a kvízeket, beszélgetünk, és mindig tanulunk valami újat. Talán pont ezek azok a programok, amelyekről kevesebb szó esik, amikor a Szigetről beszélünk, pedig rengeteg workshop, előadás, civil és edukációs program van a fesztiválon. És ezek miatt tud működni akkor is, ha az ember már nem ismeri a fellépők felét. Mert én már tényleg nem ismerem – de azt hiszem, ez teljesen rendben van.
Készítette: Szücs Róbert
Nem biztos, hogy a Sziget programjának kell velem együtt öregednie. Sokkal jobb, ha jönnek azok az előadók, akikért a mostani tizenévesek ugyanúgy megőrülnek, ahogy mi tettük annak idején. Én pedig közben megtalálom azokat a helyeket és koncerteket, amelyek nekem szólnak. Ilyen volt csütörtökön a Florence + The Machine.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Ez már az én napom volt. A barátnőmmel mentem ki, ami eleve teljesen más Sziget-élmény, mint amikor az ember egy 13 éves programját próbálja követni. Florence Welch pedig zseniális koncertet adott. Az egész fellépés nagyon erős volt, de nekem talán az egyik legemlékezetesebb pillanat az utolsó szám előtt jött. Arra kérte a közönséget, hogy mindenki tegye el a telefonját. Ne videózzunk, ne fotózzunk, csak legyünk ott és hallgassuk a zenét. És több tízezer ember elrakta a telefonját. Furcsa, hogy 2026-ban ez már önmagában különleges pillanatnak számít, de az volt. Egy olyan fesztiválon, ahol egész nap telefonokat látunk a magasban, egyszer csak eltűntek a kijelzők, és mindenki ugyanazt a koncertet nézte. Nem a telefonján keresztül, hanem tényleg ott.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
A csütörtöki nap másik nagy felfedezése nálam viszont egy sokkal kisebb hely volt: a Secret Bar. Egy nappalinak berendezett térbe érkeztünk, régi bútorokkal, ahol első pillantásra nem igazán érted, miért beszél mindenki valamilyen titkos buliról. Aztán kiderül, hogy be kell bújni egy szekrénybe, és a másik oldalán egyszer csak egy techno party közepén találod magad. Nálam idén ez vitte a prímet. 🙂 Pont az ilyen teljesen váratlan felfedezések miatt szeretem még mindig a Szigetet. Az elektronikus zenei program egyébként idén külön Delta Districtet kapott, több különböző helyszínnel és klubhangulattal, de nekem végül nem valamelyik hatalmas színpad, hanem ez a szekrény mögé rejtett kis hely maradt meg leginkább.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Persze azért nem volt minden tökéletes. A hőség brutális volt. Délután sokszor egyszerűen nem esett jól mászkálni, és nekünk mindkét napon az volt az érzésünk, hogy este hét-nyolc körül kezd igazán életre kelni a Sziget. Amikor lement a nap és végre csökkent valamennyit a hőmérséklet, hirtelen megteltek a helyszínek, előkerültek az emberek, és egészen más lett az egész fesztivál hangulata.
Készítette: Szücs Róbert
És ott volt a por. Rengeteg por. Erről nehéz lenne úgy írni, mintha nem létezne, mert időnként tényleg elviselhetetlen volt. A fesztivál előtt az egyik vállalás éppen az volt, hogy szeretnének javítani ezen, de látogatóként én ebből idén még nem sokat éreztem. Ez továbbra is az egyik legkellemetlenebb része a Szigetnek.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
Mégis, amikor hazafelé indultunk, egyik este sem az jutott eszembe, hogy jövőre inkább kihagyom. Mert továbbra is nagyon jó hangulata van ennek a helynek. Lehet, hogy már nem tudom fejből a fellépők felét, lehet, hogy délután inkább keresem az árnyékot, mint hogy a Nagyszínpad előtt álljak, és az is lehet, hogy néha már érdekesebbnek találok egy Vöröskereszt-kvízt vagy egy szekrény mögött eldugott klubot, mint azt az előadót, akiért húszezer tizenéves sikít mellettem.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert
De szinte minden évben kimegyek. Csak közben megváltozott, hogy miért.
Régen minden nap arról szólt, hogy én jól érezzem magam. Most már van egy nap, amikor azért megyek, hogy a gyerekem jól érezze magát, én pedig vele együtt fedezem fel az ő Szigetét. És van egy másik, amikor a barátnőmmel bemászom egy szekrénybe egy techno party kedvéért, majd a Florence + The Machine koncertjén több tízezer emberrel együtt elrakom a telefonomat.
Azt hiszem, nekem most pont ettől jó a Sziget. Nem ugyanaz, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt. De én sem vagyok ugyanaz.
A képeket a férjem Szücs Róbert készítette.
Készítette: Szücs Róbert
Készítette: Szücs Róbert