Amikor a kamasz gyerekünk először kezd el egyedül bulizni, koncertre vagy fesztiválra járni, rengeteg dolgot próbálunk a fejébe verni. Vigyázz magadra. Ne igyál túl sokat. Legyen feltöltve a telefonod. Írj, amikor elindultok haza. Ne menj el egyedül sehova.
A Telex Szigetről szóló cikke kapcsán viszont eszembe jutott valami, amiről szerintem sokkal kevesebbet beszélünk velük: mit csináljanak akkor, ha nem ők kerülnek bajba, hanem az egyik barátjuk?
A cikkben több olyan esetről is szó esik, amelyeknél felmerült a gyanú, hogy valamit tehettek az érintettek italába. Fontos rögtön hozzátenni, hogy jelenleg nem bizonyított, hogy valóban ez történt, és a cikkben megszólaló szakértők is óvatosságra intenek. A történet azonban felvet egy nagyon fontos kérdést: ha egyszer tényleg megtörténik ilyesmi, tudja-e a gyerekünk, mit kell tennie?
Mert könnyű azt mondani, hogy „ha azt érzed, valamit tettek az italodba, kérj segítséget”. Csakhogy ez nem feltétlenül ilyen egyszerű.
A GHB – amit a hétköznapi nyelvben ginának is neveznek – központi idegrendszeri depresszáns, amelynek hatása gyorsan jelentkezhet. Már 5–15 percen belül elkezdődhet, a legerősebb hatás pedig jellemzően 30–60 perc körül alakul ki. Nagyobb mennyiségben zavartságot, koordinációs zavart, hányást, erős álmosságot, emlékezetkiesést, légzésdepressziót, sőt eszméletvesztést is okozhat. Alkohollal együtt a hatása veszélyesebb lehet.
Vagyis könnyen előfordulhat, hogy pont az az ember nincs már olyan állapotban, akivel történt valami, hogy felismerje a helyzetet és segítséget kérjen.
Ezért erről nemcsak úgy érdemes beszélni a kamaszunkkal, hogy „mit csinálj, ha veled történik”, hanem úgy is: mit csinálj, ha a barátoddal történik?
Ha percek alatt megváltozik a barátod állapota, vedd komolyan
Ha néhány perccel korábban még teljesen jól volt, majd hirtelen alig áll a lábán, megszédül, összefüggéstelenül beszél, nagyon elálmosodik, zavart lesz, hány, nem emlékszik dolgokra vagy nehezen reagál, ne intézzétek el automatikusan azzal, hogy „biztos túl sokat ivott”.
Lehet, hogy valóban az alkohol okozza. Lehet kiszáradás, más szer vagy valamilyen egészségügyi probléma is. És az is lehet, hogy valamit tett valaki az italába.
Ezt ott, egy fesztivál közepén nem egy csapat tizenévesnek kell eldöntenie.
A lényeg az, hogy a hirtelen, megmagyarázhatatlan állapotromlást vegyék komolyan.
Ne hagyják egyedül. Ne ültessék be egyedül taxiba azzal, hogy majd otthon kialussza. Ne hagyják egy padon vagy a sátorban aludni. És semmiképpen ne adják át egy idegennek, aki azt mondja, hogy majd ő vigyáz rá.
Menjen vele valaki az egészségügyi pontra. Ha pedig alig reagál, eszméletlen, nehezen ébreszthető vagy nem lélegzik normálisan, azonnal hívják a 112-t.
Ha eszméletlen, de lélegzik, stabil oldalfekvésbe kell helyezni, és valakinek mellette kell maradnia a segítség megérkezéséig. Eszméletlen vagy nehezen ébreszthető embert nem szabad itatni.
GHB, vagyis „gina”: miért számít ennyire az idő?
Talán ez az az információ, amit én is leginkább szeretnék, ha a gyerekeim tudnának.
A GHB nagyon gyorsan felszívódik, de nagyon gyorsan ki is ürül a szervezetből. A toxikológiai szakirodalom szerint a vizeletből történő kimutathatósági ablak rövid, gyakran mindössze néhány óra, nagyjából 3–10 óra. Éppen ezért igazságügyi esetekben a szakirodalom kifejezetten a mielőbbi mintavétel fontosságát hangsúlyozza.
Ez azért lényeges, mert ha valaki az éjszakai rosszullét után hazamegy, kialussza magát, és csak másnap – vagy két-három nappal később – merül fel benne komolyan, hogy talán valamit tettek az italába, addigra a GHB már nem feltétlenül lesz kimutatható.
A késői negatív eredmény tehát nem feltétlenül bizonyítja azt, hogy korábban nem volt GHB a szervezetében.
Ha ezért felmerül az ital manipulálásának gyanúja, ezt a lehető leghamarabb jelezni kell az egészségügyi személyzetnek. Ha az érintett erre már nem képes, tegye meg a vele lévő barát.
Érdemes konkrétan elmondani, hogy az illető állapota hirtelen változott meg, körülbelül mikor kezdődött a rosszullét, mit és körülbelül mennyit ivott – amennyiben ezt tudják –, illetve hogy felmerült bennük, hogy valamit tehettek az italába. Ha GHB/gina gyanúja is szóba jön, ezt is mondják el, és kérdezzenek rá a mielőbbi toxikológiai vér- és vizeletmintavétel lehetőségére.
Fontos tudni, hogy a GHB-vizsgálat nem feltétlenül része egy szokásos kórházi drogtesztnek, és nem minden ellátóhelyen érhető el rutinszerűen. Éppen ezért fontos kimondani a gyanút, és nem egyszerűen annyit mondani, hogy „rosszul lett a buliban”.
Amit még a buli előtt érdemes megbeszélni
A poharát ne hagyja őrizetlenül. Ha letette valahol, elment mosdóba vagy táncolni, és nem tudja biztosan, mi történt vele közben, ne igyon belőle tovább.
Ne fogadjon el ismeretlentől már kitöltött vagy felbontott italt. Ha valaki meghívja valamire, lehetőleg lássa, hogyan készül az ital és honnan kerül elé.
De szerintem ennél is fontosabb, hogy figyeljenek egymásra.
Nem arra gondolok, hogy tizenhat-tizenhét évesen egész este egymás kezét kell fogniuk. Arra, hogy tudják, kivel érkeztek, nagyjából hol vannak a többiek, és ne tűnjön el valaki úgy a társaságból, hogy senki nem tudja, hova ment.
Egy nagy fesztiválon érkezéskor érdemes megnézni azt is, hol van az egészségügyi pont. Legyen feltöltve a telefonjuk. Legyen mobilnetük. Tudják, hogyan jutnak haza, és legyen legalább egy felnőtt, akit az éjszaka közepén is felhívhatnak.
És igen, a hidratálás is fontos. Nyári melegben, órákon át táncolva, különösen alkoholfogyasztás mellett könnyű kiszáradni. Érdemes rendszeresen vizet inni, nem csak akkor, amikor már nagyon szomjasak. Ez természetesen nem véd meg attól, hogy valaki valamit tegyen az italba, de a kiszáradás önmagában is okozhat komoly rosszullétet.
Ha viszont valaki már zavart, alig reagál vagy eszméletlen, nem itatjuk.
Talán ezt a legfontosabb elmondani nekik
Kamaszt nevelni többek között annak az elfogadását is jelenti, hogy egyre több olyan helyzet lesz, ahol nem leszünk ott mellettük.
Nem tudom ellenőrizni, mi történik egy fesztiválon. Nem látom, mit isznak, kivel beszélgetnek, hova mennek tovább. És nem is szeretném úgy elengedni őket, hogy közben minden lehetséges veszélytől halálra rémítem őket.
De egy dolgot szeretnék nagyon egyértelművé tenni nekik:
Ha baj van, hívj fel.
Ha ittál, akkor is.
Ha olyat csináltál, aminek nem fogok örülni, akkor is.
Ha hajnali három van, akkor is.
És ha nem te vagy bajban, hanem a barátod, akkor is.
Inkább hívjon fel a gyerekem az éjszaka közepén egy barátja miatt, és derüljön ki, hogy feleslegesen aggódtunk, mint hogy egy csapat kamasz egyedül próbálja eldönteni, vajon mennyire súlyos a helyzet.
Először legyen mindenki biztonságban. A számonkérés ráér.
A Telex cikke azért volt számomra fontos, mert megmutatta, mennyire nehéz lehet utólag rekonstruálni és bizonyítani, hogy pontosan mi történt. És ebből szülőként szerintem nem az a tanulság, hogy még jobban féltsük a gyerekeinket.
Hanem az, hogy adjunk nekik használható tudást.
Ne csak azt mondjuk: vigyázz magadra.
Beszéljük át azt is, hogyan vigyázzanak egymásra, és mit tegyenek, ha baj van.
Forrás és a cikk apropója: Telex – „Drogot tettek az italomba” – a Sziget után felmerült esetekről, a nyomozásról és a toxikológiai bizonyíthatóság nehézségeiről.