Miért imádjuk ennyire a finn iskolákat és oktatási rendszert?
Magyar diákok nyertek nemzetközi versenyeken – szinte nem telik el nap, de minimum egy hét, hogy ne bukkanna fel a szemem előtt egy-egy ilyen örömteli hír. A magyar gyerekek nagyon okosak, jól alkalmazzák a tanultakat és nyomás alatt is jól teljesítenek. A magyar oktatási rendszer ezek szerint mégsem lehet annyira rossz. Vagy talán mégis?
Elég sok felületen találkoztam a finn iskolából hozott videóval: gyerekek kaotikus(nak tűnő) tanteremben mindenfélét csinálnak: gyűrűn lógnak, függőágyban hevernek, hasizomgyakorlatot csinálnak, van, aki olvasgat, megint más szobakerékpározik, és olyan is van, aki futópadon gyalogol. Ami ennél is dermesztőbb: teát készítenek, és a gyerekek kiszolgálják EGYMÁST! Zokniban. Persze van ilyen nálunk is, ez az óvodai napos szerepköre is – hellyel-közzel – és az iskolában is van hetes, aki a tanteremért felel, és így kicsit erős túlzással, de az osztályért is felelősséget vállal.
Hazánkban is ismert már a tény, hogy a gyerekek, de még a felnőttek koncentrációkészsége is lankadni kezd kb 20 perc után, így a 45 perces magyar tantermi órák ettől (is) tűnnek olyan végtelenül hosszúnak és unalmasnak. Elég csak arra gondolni, hogy az óvodából frissen a kemény iskolapadba kerülő gyerekeknek egyszercsak 45 percen keresztül ülniük kell. Persze vannak az óvodában is foglalkozások, ahol igyekeznek felkészíteni a gyerekeket erre az éles váltásra, a suliban ezeket mégis sokkal szigorúbban veszik – a gyerekeket, ha nem tudnak a fenekükön maradni, akár ki is küldhetik az óráról, vagy pedig megállapítják róluk, hogy ADHD-sek, és ezért sajátos nevelési igényük van (amivel a magyar oktatási rendszer a mai formájában egyszerűen nem tud mit kezdeni.)
Mit csinálnak ehelyett a finnek? Ha nem bírsz a fenekeden ülni, nem baj, állj fel és gyalogolj egy kicsit, vagy biciklizz, sportolj – frissítsd fel magad, és a felserkenő véráramlatnak köszönhetően újra képes leszel figyelni, és 10-20 percig nyugton maradni. A testmozgással kombinált tanulás pedig kiválóan működik, mert a két tevékenység felváltva úgy dolgoztatja meg az idegpályákat, hogy az olvasott, vagy elhangzott információ a lehető leghatékonyabban raktározódik el.
A finn oktatásban nem frontális oktatás van – vagy nem csak az. Projektalapon dolgoznak – minden héten vagy minden második héten új téma van porondon, amit igyekeznek a lehető legtöbb oldalról megközelíteni. Így lehet az, hogy ha például az öntözés a témakör, akkor visszanyúlnak a mezopotámiai megoldáshoz, de a mai lehetséges alternatívákat is végigveszik. Így tanulhatnak egyszerre az éghajlatról és annak változásáról, az ökoszisztémáról, használniuk kell matematikát és fizikát az öntözőrendszerek megértéséhez, megtervezéséhez, ki kell kalkulálniuk az építés költségeit – így gazdasági ismereteket is tanulnak, és feltételezem beszélnek az egész öntözés társadalomra gyakorolt hatásáról is. Esetleg végigveszik az esővel vagy éghajlattal kapcsolatos népdalokat, vagy modern zenei alkotásokat, a komolyzenét, és biztos vagyok benne, hogy alkotniuk is kell valamit – akár egy makett öntözőrendszer, akár egy festmény legyen a végeredmény. A finnek így minden témát kifiléznek A-tól Z-ig, és így lesz komplex, érthető és gyakorlatba ültethető a megszerzett tudás.
De miért lessük, vágyjuk annyira a finn oktatási rendszert? Mert szabad, mert látszik, hogy a diákok (és a tanárok is) nyugodtak, kiegyensúlyozottak – és ez talán fontosabb egy szülő számára, mint a kitűnő bizonyítvány. Mert az is látszik, hogy senki nem stresszel azon, hogy nem felel meg valaki elvárásának: inkább magabiztosnak tűnnek, mert tudják, hogy valamiben igenis jók! Kiegyensúlyozottak, mert sokat mozognak és zenélnek – nálunk a testnevelés is szinte erőszak a gyerekek ellen – nincs szabad sportválasztás, csak a COOPER, már legalább 30 éve. Mindannyian hisszük és vágyjuk, hogy a gyerekeinket képességeik – és ne csak a mentális képességeik – alapján osztályozzák, mert az igyekezet, a kitartás és az érzelmi intelligencia legalább annyira fontos (sőt fontosabb) a sikeres és boldog élethez.
Szeretjük és büszkék vagyunk a magyar gyerekekre, mert tudjuk: erőn felül teljesítenek a mai magyar oktatási rendszerben, vagy éppen a mai magyar oktatási rendszer ellenére.
Ti mit gondoltok? Tényleg jobb a finn iskola? Vagy csak azért tetszik, mert a szomszéd kertje mindig zöldebb? Hatékony a frontális oktatás, és a „nemtudodüljleegyes” mentalitás? Esetleg ideje lenne elkezdeni értékelni, hogy ki-ki a saját szintjéhez képest mennyit dolgozik, és hogyan javul a teljesítménye ahelyett, hogy egy 0-100 pontig terjedő, mindenkire vonatkozó skálán kapna sorszámot a gyerek? Nagyon érdekel bennünket a véleményed! Írd meg!
Kiemelt kép forrása: indexvas.hu