„Azzal riogattak, hogy ha egyszer cumit adok a kisbabám szájába, nem akar majd szopizni és elapad a tejem, ezért úgy gondoltam rá, mint valami ördögtől való dologra. Öt hónapos volt a kislányom, amikor vakbélgyulladás miatt kórházba kerültem és sajnos, elapadt a tejem. Nem volt más választás, mint a tápszer és bizony éjszaka előkerült a cumi is, mert a távollétemben egyszerűen nem tudta az apukája máshogy megnyugtatni. Amira két éves koráig cumizott, de szerencsére semmi olyan visszafordíthatatlan dolog nem történt, amiért annyira tartottam tőle.”- meséli Annamari.
Annamarihoz hasonlóan sok anyukának okoz problémát eldönteni, vajon használjanak-e cumit vagy sem. Van, aki alapból meg se próbálja, mert elvei vannak, fél, hogy csökken a tejmennyiség vagy hogy a pici rászokik és nehéz lesz róla leszoktatni.
„Nálunk tudatosan nem volt cumi. Sokan már a születés után a kórházban beledugják a babák szájába és csodálkoznak, hogy nem tud rendesen szopizni. Nem mondom, hogy nem vettünk itthonra “vész” esetére, de szerencsére nem volt szükség rá. A kislányom 18 hónaposan hagyta abba a szopizást (anyatejes), addig három-négy óránként szoptatni kellett. Persze az utolsó hónapokban már csak a megnyugvás miatt szopizott és már aludt is tovább. Leginkább a fizikai közelségem számított. Ki lehet bírni cumi nélkül, sőt!” (Mariann)
Mások épp fordítva: attól félnek, hogy folyton a cicin lóg majd a baba és az ujját fogja szopni, amitől beszédhibája alakul ki és csúnyák lesznek a fogai.
„Én már a kórházban, pár naposan odaadtam a babámnak a cumit. Elfogadta és nagy cumis lett belőle. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes baba volt, aztán 8 hónaposan magától levált. Szerencsére a cumitól semmi problémája nem lett: szépen és tisztán beszél, rendesen nőttek a fogacskái.
Én abban hiszek, hogy az anyamell táplálásra való, az anyai ölelés, összebújás, simogatás pedig a megnyugtatásra, szeretet kifejezésére.
Éppen ezért nálunk soha nem volt órákon át tartó cicin nyammogás – igény szerint szoptattam – vagy egész éjszaka cicin alvás. A cumitól ugyanúgy megnyugodott, igaz, közben a karomban ringattam. A cumit mindig csak alváshoz vagy utazáshoz kapta meg. Két éves korában aztán egyszer csak kijelentette, hogy ő már nagylány és nem cumizik többé. Így leszoktatásra sem volt szükség.” (Lili)