Nem tudom létezik-e rosszabb időzítés és kivitelezési mód a jelenleginél – miszerint Debrecenben a várandós édesanyák nem szülhetnek választott orvosukkal. Fogalmam sincs mit él át az az édesanya, akinek napjai, hetei vagy akár 1-2 hónapja van vissza a baba születéséig és mindeddig abban a tudatban készült élete legfontosabb napjára, hogy egy olyan orvos kezei között szülhet, aki pontosan ismeri a kórtörténetét, a kismama elvárásait és félelmeit.
Valószínűleg azért is háborít fel ennyire a téma, mert jómagam is a 34. hetet taposom, és ha nem lenne elég a koronavírus által gerjesztett bizonytalanság és kiszolgáltatottság (a férj nem lehet jelen a szülésnél, vagy csak a szülőszobán lehet jelen, de az újszülöttet és az édesanyát már nem látogathatja, sok intézményben a koronavírusos édesanyát automatikusan császározzák, pedig semmilyen orvosi indok nincs rá (kivéve természetesen a súlyos, életveszélyes állapotban lévő kismamákat), stb.), most még az új törvénymódosítás is a nyakunkon van, ráadásul még nem készült el a „kivételekre” vonatkozó rendelet, így addig a szülészet és nőgyógyászat is a többi osztálynak megfelelően kezelendő – tehát nem lehet fogadott orvossal szülni kvázi SEHOL.
Egyszerűen felfoghatatlan hogy egy ekkora léptékű intézkedést miért épp egy világjárvány idején, és miért ilyen sebbel-lobbal kell bevezetni. A kormány által adott március 1-gyel történő bevezetés legalább némi felkészülési és tájékozódási időt biztosított volna a kismamáknak, de a debreceni kórház húzása olyan bizonytalanságba lökte a nőket, amit elképzelni is nehéz.
Sokan azért fogadunk saját orvost vagy szülésznőt, mert már tudjuk milyen egy szülés. Van, aki faros babával szeretne természetes úton szülni – mert lehetséges, de nem minden orvos vállalja be. Keres hát egy olyat, aki profi benne, megnyugszik, majd egyik napról a másikra kiderül, hogy mégis inkább ügyeletben kellene szülni azzal, aki éppen beesik, és jó eséllyel azonnal császármetszés mellett dönt.
Van olyan, aki arra készül, hogy a császármetszése után természetes úton próbáljon életet adni kisbabájának. Az orvossal minden részletet megbeszélnek – hogy nincs oxitocin, hogy nincs epidurális érzéstelenítés, és csakis végszükség esetén van császár. Majd másnap kiderül, hogy minden álmától elbúcsúzhat, mert lehet, hogy épp egy „első császár – az összes császár” szemléletű szülész kezei közé kerül.
Aki nem szült még, vagy az első szülés élménye jó nyomokat hagyott benne, nem tudja, sokszor milyen nehéz egyáltalán bevállalni a második vagy harmadik gyermeket. Úgy indul neki az ember, hogy oké, vállalom, de mindenképp olyan orvost és intézményt választok, ami támogatja az én elképzeléseimet.
És ehhez minden édesanyának joga van! Legalábbis joga lenne… De jelenleg itthon annyira fél sok szülész-nőgyógyász attól, hogy a szülést csupán „kísérje”, hogy még azt is igyekeznek megszabni az anyukáknak, mennyit hízzanak, nehogy „túl nagy legyen a baba”. Itthon még mindig óriási a (sokszor indokolatlan) császármetszések aránya, az indokolatlan gátmetszések aránya, az indokolatlan orvosi beavatkozások, pl a Kristeller-féle manőver(ami azt jelenti, hogy konkrétan az anya hasába tehénkedve nyomják ki a babát, ami sokszor szakadáshoz, repedéshez, de akár a baba sérüléséhez is vezethet).
Ezek ma Magyarországon rutinbeavatkozások, ami azt jelenti, hogy az esetek nagy részében (mondjuk olyan 40-50%-ban) alkalmazzák őket. Talán érthető, hogy ezt van, aki szeretné elkerülni, ezért igenis orvost választ.
Úgy gondolom, hogy a hálapénz valóban nem jó dolog, de a kivezetésének a módja sem megfelelő.
Sokan kommentelnek, hogy ez az egész csak hiszti, és hogy bezzeg ők fogadott orvos nélkül szültek a 70-es években. Nos, a 70-es években én is szültem volna nyugodt szívvel fogadott orvos nélkül… Akkor még valahogy elhitték a szülészek-nőgyógyászok, hogy a nők tudnak szülni vágások, injekciók és egyéb külső beavatkozások nélkül is. Akkor talán még nyomhatott az édesanya, amikor tolófájásai voltak, és nem kellett nyomnia, amikor nem érzett rá késztetést. Nem volt ennyi „fájásgyenge” édesanya, és nem voltak „túl nagy babák” sem.
Nem gondolom, hogy a női testfelépítés vagy a nők szülésre való képessége változott volna meg az elmúlt 50 évben. Hanem a szülész-nőgyógyászok hozzáállása, a szülés kísérésére való képessége az, ami hatalmas csorbát szenvedett. És ezt nem a hálapénz eltörlése fogja megoldani.
Ha pedig nem választhatunk olyan orvost, aki mégis képes lenne erre, nos, elbúcsúzhat a ország a hőn áhított és remélt kisbabáktól, mert egész biztos, hogy sokan emiatt nem fognak majd gyermeket vállalni.
Ha szeretnétek a témában alaposan tájékozódni, javasom a Másállapotot a szülészetben FB-oldalát, ahol igyekeznek naprakész információkat szolgáltatni a jelenleg kialakult, méltatlan állapotokról:
https://www.facebook.com/masallapotot
Ha pedig támogatjátok az anyák szabad szülészorvos-választását, akkor ezt a petíciót írhatjátok alá:
https://www.peticiok.com/szabad_orvosvalasztast_kerunka_szuleszetben