Egy család most a legsötétebb óráit éli meg, két szakember szintén… De magyar médiafogyasztók sokasága, kommentszekció bajnokai, trehány újságírók olyan méltatlan módon kezelik a helyzetet, hogy noha megfogadtam, hogy nem szólalok meg, ezt már én sem tolerálom…
Meghalt egy baba a születésnél. Ennél nagyobb tragédia, bizton mondhatom, nem nagyon van egy családban. Sajnos az elmúlt 16 évben ezen több, mint 200 család esett át. Nem hiszem, hogy sokból lett ennyi újságcikk. Hogy mi itt a más? A helyszín. A baba egy legális otthonszülésnél ment el. Ő az első 2011. óta, mióta él a szabályozó rendelet. Nem tudjuk mi történt, de egy dolgot leszögeznék: babák néha minden magyarázat nélkül mennek el. Kórházban gyakrabban, de néha otthon is. Mert olykor nem számít a körülmény, a technikai háttér, hogy milyen közel az orvos… A tragédia így is úgy is megtörténik. Valaki a poklot járja, és mások ezen csámcsognak, fröcsögnek.
Tudjátok, miért választja a legtöbb otthonszülés mellett döntő nő, ezt a helyszínt? Nem spirituális okból, vagyis maximum nagyon kevesen. Leginkább azért, mert ott érzik magukat biztonságban, jó szakmai kezekben, ahol nem fogják őket vagy a babájukat bántani: fizikailag vagy lelkileg. Máshol ők ezt nem éreznék biztosítottnak.
Az otthonszülés keretei nagyon erősen szabályozottak: mennyire kell közel lennie a kórháznak, jelen kell lennie két csecsemő elsősegélyben és újraélesztésben jártas szülésznőnek (bábának), alacsony rizikójú legyen a várandósság, és még sorolhatnánk. Évente több százan választják ezt az utat, és ismétlem: tíz év alatt ez az első ilyen szomorú eset.
De hogy mi külső szemlélőként a legszomorúbb a kommentelőktől érkező sok negatív indulaton túl? Az újságírók szakmaiatlan, slendrián hozzáállása, ami mellett a szenzációnak rendelik alá a valóságot. Reggel olvastam az első cikket, majd több forráson is annak átvételét, és az első, ami ledöbbentett, hogy még a fogalmak is rosszul szerepelnek. Mindenhol dúlák által vezetett szülést írtak, nem bábák által kísértet. A dúlák nem egészségügyi szakemberek, hanem asszonytársi segítők, akik a szülés során a nő testi és lelki komfortérzetét segítik, akár otthonszülésnél, akár kórházban. A bábák, mint írtam, szülésznő végzettségű szakemberek, akik főiskola után bábatanoncként szereztek tapasztalatot otthonszülések mellett, és akiknek plusz tudásuk van a csecsemők elsősegélye illetve újraélesztése terén. A szóban forgó esetben a törvénynek megfelelően két bába volt jelen. Akik elképzelhető milyen állapotban lehetnek most, a szülőkkel együtt, hisz valószínűleg tudásuk legjavát adva sem sikerül megmenteniük egy életet. A cikkekben kiemeltek hangulatkeltő részleteket, miközben a teljes igazságról mit sem tudunk.
És azt gondolom, hogy nem is kell tudnunk. Őszintén azt sem értem, ki adott ki ennyi információt a sajtónak, főleg egy pletyka lapnak. Nem hiszem, hogy a szülők, és nem hiszem, hogy ez a szülők valódi érdekében történt.
És akkor hogy mi a véleményem? Az, hogy egy család tragédiát élt át, ami miatt most szörnyű állapotban lehetnek, és a lehető legkevésbé sem szolgálja a javukat, ami a cikkekben vagy azok alatti kommentekben zajlik. Az, hogy megint torzul a valóság, és nem látjuk, hogy ilyen tragédiák sajnos lezajlanak nem is oly ritkán intézményes szüléseknél is, de ott nem lesz azonnal visszhangja. Azért mert mindenki azt hiszi, ő jobban tudja, ő aztán biztos benne, hogy mi lett volna ha…
Lépjünk hátra kettőt, gondoljunk arra, mi lenne a jó a családnak ebben a szörnyű helyzetben. Biztos vagyok benne, hogy mivel ilyen figyelmet kapott az eset, a vizsgálat eredményéről is lesz majd hír.
Nézzétek meg a Pieces of a Woman című filmet, ha kíváncsiak vagytok, min mehet át egy anya ilyen helyzetben.
Addig is adjuk meg a tiszteletet a gyászolóknak.