Mivel ez mostanában téma, bár nem annyira megosztó, legalábbis amit én hallok-olvasok, az alapján a többség úgy véli, a szülés túl intim dolog ahhoz, hogy élő közvetítésben megossza az ember a nagyvilággal.
De mégis akad, aki szerint van létjogosultsága, haszna és népes közönsége is egy ilyen családi eseménynek.
Nekünk eszünkbe se jutott, még csak saját célból, emlékbe se rögzíteni a szülés egyetlen pillanatát se. Annyira mással voltunk elfoglalva, hogy fel se merült, készüljön-e videó, mivel ez egy olyan esemény, mikor tényleg a jelenben vagyunk, megéljük a pillanatokat, amiket nem a felvételek tesznek maradandóvá.
El tudom képzelni, hogy a vajúdás egy bizonyos pontján egyenesen felháborodtam volna, hogyha a férjem alkalmasnak ítéli meg a helyzetet a videózásra. Talán még az erőszak bizonyos formáit is alkalmaztam volna, hogy ettől eltántorítsam.
A szülőszobán egyébként sem ritka, hogy a vajúdó nőből heves indulatokat vált ki minden olyan cselekedet, aki megzavarja őt a befelé figyelésben.
Szerintem a férjem látta is rajtam, hogy nem érzem ennek szükségét. Összesen 3 darab, konszolidált fotó készült a kórházban, még az én kérésemre, hogy az óriási hasamat az utolsó pillanatban megörökítsük.
Nem hiszem, hogy visszanézném, még ha készült is volna videó a vajúdásomról, jobb azt az idő által megszépítve felidézni.
Azt sem látom magam előtt, hogy családilag leülünk és popcornt ropogtatva mozizunk.
(Ugye emlékeztek a Jóbarátok idevágó epizódjára, amikor a romantikus este hangulatát megölte egy odekeveredett szülésvideó?)
És itt csak a szűk családra gondolok, azt már el se tudom képzelni, hogy a tágabb rokonság, ismerősök körében terjesszem ezt a felvételt, hogy erre tényleg lenne igény.
De még a gyerekem se hiszem, hogy kíváncsi lenne rá nagykorábban – én legalábbis nem nézném meg, még ha készült is volna a 80-as években videó a saját születésemről.
A lényeg ezeken a filmeken úgysem látszódik, mivel az a belső megélés.
De tegyük fel, hogy celeb vagyok, akinek rengeteg követője van, és a sok trollkodó komment mellett azért bátorítást is kapok, vannak, akik végigizgulják velem a terhességem, és szívesen követik az eseményeket egészen a szülőszobáig. Nos, akkor biztos feszélyezne a dolog, hogy míg máskor jólfésülten, szépen kisminkelve, beállított, filterezett képeken pózolok, ezúttal egy olyan oldalamat látják majd a rajongóim, ami még nekem is elrettentő. Azt ugyanis beláttam, hogy a hajmosás is felesleges volt, a sokat megélt kórházi hálóingen pedig biztos, hogy több a gomblyuk, mint a gomb, és nem lenne könnyű szülés közben arra is figyelni, hogy akaratlanul ne látszódjon ki túl sok minden itt-ott. Persze, ha Insta-celeb lennék, akkor magánkórházban szülnék, ahol nem kellene ezt az ikonikus, szellős neglizsét felvonultatnom, de még így is kétséges, hogy kifogástalan külsővel tudnám végigcsinálni az egészet.
A szülés során nekem leginkább az segített, ha befelé fordultam, kizártam a külvilágot, és ráhangolódtam a belső folyamatra. Ha közben a férjem úgy próbál támogatni, hogy mellettem élő videózik, és vidám hangon kommentálja, hogy épp hol tart a tágulás, egy idő után lehet, hogy a szülésznő zavarta volna ki.
Azt is fontos megemlíteni, hogy egy szülés bizony sokszor nem várt fordulatot vesz, és adódhatnak drámai helyzetek. Felléphet olyan komplikáció, ami akár a baba, akár az anya életét, vagy mindkettejükét veszélyezteti, és ezeket a feszült pillanatokat nem hiszem, hogy élőben ország-világ elé kellene tárni.
Ugyanakkor, ha mindenki így gondolkodna, soha egyetlen hozzáférhető szülésvideó se készülne el, aminek pedig lehet edukációs haszna, mivel sok leendő édesanya érzi szükségét, hogy végignézze, mire számíthat.
Nekem elég jó a képzelőerőm, így elegendőnek tartottam, hogy szüléstörténeteket olvassak, nem éreztem úgy, hogy hozzátesz a felkészülésemhez, ha bizonyos képsorok belém égnek.
De nem vagyunk egyformák, elhiszem, hogy sok nőnek segítség, ha nem csak a hollywood-i filmes klisék alapján képzeli el, hogyan is zajlik egy szülés (magzatvíz elfolyik, kétperces fájásokkal azonnal rohanás a kórházba, néhány üvöltve nyomás, és nettó 30 perc múlva már boldog családegyesülés). Viszont nekik se hiszem, hogy szükségük lenne több órán keresztül követni a teljes folyamatot, bőven elég megnézni egy fél órába sűrítve összevágott oktatófilmet.
Akik szülésznőnek, bábának, dúlának készülnek, ők is biztos megnéznek jó néhány szülést, nem csak élőben, de ez se támasztja alá az ilyen videók nyilvánossá tételét.
Az első szülésem előtt állva én biztosan mérlegre tenném mindezt, és mivel magam se tudnám, mi vár rám, mennyire lesz hosszú, nehéz, fájdalmas, mennyire visel meg, nem lesz-e komplikáció… biztos, hogy legfeljebb utólag osztanám meg lelkes rajongóimmal a tapasztalataimat, magunknak pedig megadnám az esélyt, hogy minél meghittebb körülmények között élhessük át a szülővé válás csodáját.