Lehet a gyerekeket kizárólag felnőtt szemlélettel nevelni? Nem lehetne még az elvárások előtt megmutatni az összefüggéseket, negatív jelzők helyett pedig máshogyan lekötni a figyelmüket, olyan nyertes helyzetbe hozva őket, ahol ők jók lehetnek? A „rossz” mióta egyenlő az ismeretek hiányával? Mit tanít a fekete pont? Egy megtörtént találkozás és némi elmélkedés.
A radiátornak dőlve olvasgatok. Hihetetlen, milyen hidegek a folyosók. Harminc éve is épp így fáztam, pont ilyen csempék közt. Fiamat várom, edzése van. Szipogás hangja töri meg a kongó csendet. Felnézek. Nyolc éves forma kissrác öltözködik, könnyeit törölgeti. A közelben sehol egy szülő, láthatóan senki nincs vele. Leteszem a könyvet.
– Segíthetek valamit? Esetleg nem jöttek érted?
– Nem, semmi. Nem tudnál segíteni. – válaszol lemondóan, közben összagabalyodott cipőfűzőjével próbál boldogulni.
Közelebb lépek hozzá.
– Hátha mégis segíthetek…
Néhány másodpercig szemügyre vesz, végül kiböki.
- Semmi, csak…nem telik el úgy nap, hogy ne húznának le egy hóembert!
Elmémben villámgyorsan a hóember fogalmához passzoló iskolai körülményeket próbálok asszociálni, sikertelenül.
-Milyen hóember? És mit jelent, ha lehúzzák?
-A hóemberkéket bepecsételik a füzetbe, és ha rossz voltál, lehúznak egyet. Ez a tanár néni mindig lehúzza a hóembereimet. Nem hiszem el, hogy nem tudok jó lenni egy napig sem!
És máris újra pityereg. Összeszorul a szívem. Rossz. Megint ez a nehezen, vagy leginkább szubjektíven definiálható jelző. Vajon mi lehetett a bűne? Érdeklődésemet érezve megered a nyelve.
-Ma például az volt, hogy osztálytársam felállt a székre és én mozgattam a széket.
-Nos, ez tényleg nem volt jó ötlet, mert nagyot eshetett volna arról a székről.
-De én nem akartam bántani senkit, nem akartam, hogy leessen vagy ilyesmi! – szól felindultan.
-Ebben biztos vagyok – biztatom – De ettől még könnyen leeshetett volna a székről, és úgy elég csúnya sérüléseket lehet elszenvedni. – Majd cinkosan rákacsintok. – Tudod, hogyan kerülheted el, hogy lehúzza a hóemberkéket?
-Hogyan? – szeme őszinte kíváncsisággal kerekedik.
-Egyszerűen előzd meg! Ha valamit épp tenni akarsz, gondold át, abból történhet-e másnak vagy neked valami bántódása, és azt egyszerűen csak ne tedd meg. Így több hóemberkéd marad. Te nem vagy rossz. Sőt, jó vagy! Csak egy picit kell jobban odafigyelned. A tanár néni a hóemberek lehúzásával csupán ezt szeretné kifejezni.
Nem vagyok meggyőződve utolsó mondatomról. A bennem felmerülő kétségeket csak hozzágondolom. Valahogy kötelességemnek érzem, hogy ennek az ismeretlen kisfiúnak most megerősítést adjak.
Eltűnődöm. A „lehúzgálás”, fekete pont és társai önmagában elérhetik-e a céljukat? Tapasztalatom szerint az egyik gyereknél igen, a másiknál nem. És ahol igen, ott sem feltétlenül történik valódi változás. Kisfiam csak úgy szokott fogalmazni, hogy őt nem érdekli a fekete pont. Mással kell motiválnom, hogy végezzen a házival.
A régi-új módszerek időszakát éljük. Körmös már nincs, matrica, lehúzgálás és kisegyes van. Elfogadom a tett-következmény párosának létjogosultságát. Tudom, hogy a gyereknek edződnie kell, mert feladatai mindig lesznek, ráadásul mindig csak több és nehezebb. Nem, nem vagyok túlságosan megengedő. Otthon is vannak elvárásaim és tudok nemet mondani. De nem kötelezem különórára a láthatóan hullafáradt gyermeket, és igen, ha este ér haza, tele van házi feladattal és sír a fáradtságtól, én bizony lediktálom a számsort, kiszínezem a házit. Hiszem, hogy nem ezen múlik. Az érzelmi alapokon és a valódi motiváción annál inkább.
Most tanulják a felkészülést az életre. Ennek fontos része az összefüggések megértése – de nem csak a kovalens kötésé. Egy hóembernek nem az lenne a célja, hogy ma egy kisfiú sírva, önmagában csalódva induljon haza. Tehát valami félrement. Ha már most nincs hitük abban, hogy jók, valami fontos elveszett útközben…
Szárazra törölgeti szemét a kabátja ujjával. Látom, mondataimat emésztgeti, míg a sálat gondosan a nyaka köré bújtatja. Mire a sapka is felkerül okos fejére, már mosolyog. Egyedül indul haza.
-Szia! – fordul még vissza, és mint régi ismerősnek, integet.
Talán ma más csomaggal érkezik haza, mint máskor.