Persze hallottam már a perimenopauzáról. Olvastam róla, láttam videókat, tudtam, hogy egyszer majd engem is utolér. Valahogy mégis úgy gondoltam, hogy az még odébb van. Talán azért, mert jól érzem magam a bőrömben. Sportolok, figyelek arra, hogy mit eszem, próbálok eleget inni, és szerencsére nincsenek komolyabb egészségügyi panaszaim.
Aztán egyszer csak nem jött meg.
Eltelt egy hónap. Aztán még egy. Amikor már a harmadik hónapnál jártam, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy terhes vagyok. Tudom, tudom… 46 és fél évesen, két kamasz gyerekkel talán furcsán hangzik, de szerintem nem én vagyok az egyetlen nő, aki ilyenkor először erre gondol. A biztonság kedvéért csináltam egy terhességi tesztet. Negatív lett.
És akkor már tudtam.
Néhány nappal korábban fejeztem be Mary Claire Haver Menopauza másképp című könyvét, így nem ért teljesen váratlanul a felismerés. Inkább csak furcsa volt. Más dolog olvasni egy élethelyzetről, és más dolog rájönni, hogy már te is benne vagy.
Időpontot kértem a nőgyógyászomtól. Nem azért, mert megijedtem, hanem mert szerettem volna megerősítést kapni. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan orvoshoz járok, aki nemcsak nőgyógyász, hanem nő is, ráadásul kifejezetten jártas a menopauza témájában. A beszélgetésünk után még inkább azt éreztem, hogy a tudás mennyire sokat számít.
Mert minél többet tudok erről az időszakról, annál kevésbé érzem ijesztőnek.
Régen, ha meghallottam azt a szót, hogy menopauza, valószínűleg az öregedés jutott eszembe. Talán sokunknak ez ugrik be elsőre. Ma már egészen másként látom. Nem azért, mert örülök neki, hogy telik az idő, hanem mert elfogadtam, hogy ez az élet természetes része. Ugyanúgy, ahogy a kamaszkor, a várandósság vagy az anyaság.
A nőgyógyászommal való beszélgetés során egyébként az is kiderült, hogy sokszor még a fogalmakat sem használjuk pontosan. A legtöbben menopauzának nevezzük azt az egész időszakot, amikor a hormonális változások elkezdődnek, pedig valójában a menopauza egy konkrét időpont. Egészen pontosan azt a napot jelöli, amikor már 12 hónapja nem volt menstruációnk. Minden, ami ezt megelőzi, a perimenopauza időszaka, az utána következő évek pedig a posztmenopauza részei.
Amikor ezt először olvastam, nekem is helyére került néhány dolog. Addig ugyanis a menopauzát egy hosszú folyamatnak képzeltem, pedig valójában annak csak egyetlen pillanata van. A hosszú út előtte és utána zajlik.
Mindig is a prevenció híve voltam. Ha valamire fel lehet készülni, ha valamiről lehet tanulni, ha van lehetőségünk tudatos döntéseket hozni, akkor szeretem megismerni a lehetőségeimet. A perimenopauzával kapcsolatban is így vagyok.
A könyv olvasása közben döbbentem rá igazán, mennyi minden kapcsolódhat ehhez az időszakhoz. A legtöbben a hőhullámokat emlegetik, pedig a lista ennél jóval hosszabb. Alvászavarok, szorongás, hangulatingadozás, koncentrációs nehézségek, az úgynevezett agyi köd, ízületi fájdalmak, hajhullás, fáradtság, libidóváltozás és még sorolhatnám. Persze nem mindenkinél jelentkezik minden tünet. Van, aki szinte észre sem veszi az átmenetet, másoknak sokkal nehezebb időszakot jelent.
Ami számomra különösen érdekes volt, hogy a perimenopauza sokszor jóval korábban kezdődik, mint gondolnánk. Egyes nőknél már a harmincas éveik végén megjelenhetnek az első jelek, miközben eszük ágában sincs arra gondolni, hogy ennek köze lehet a menopauzához. A tünetek akár évekkel a menopauza előtt is elkezdődhetnek.
Az is újdonság volt számomra, hogy a perimenopauza nem feltétlenül az ösztrogén hiányáról szól. Sokszor éppen az okozza a tüneteket, hogy a hormonok szintje kiszámíthatatlanul ingadozik. Egyik hónapban magasabb, a másikban alacsonyabb, a szervezet pedig próbál alkalmazkodni ehhez a hullámzáshoz.
A könyvben nagy hangsúlyt kap a hormonpótlás kérdése is. Bevallom, ezt a részt különösen figyelmesen olvastam, és a nőgyógyászommal is alaposan átbeszéltük a lehetőségeket. Ma már szerencsére nem ott tart a tudomány, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Egyre több kutatás, egyre több információ és egyre több lehetőség áll rendelkezésre azoknak a nőknek, akik szeretnének tudatosan készülni erre az időszakra.
Közben pedig van még valami, amin az utóbbi hetekben többször elgondolkodtam.
A lányom éppen most kezd nőiesedni, kamaszodni. Az ő életében most indul egy új szakasz, miközben én egy másik felé tartok. Néha egészen különös erre kívülről ránézni. Az egyikünk belép a női lét első fejezeteibe, a másik pedig lassan egy új korszak küszöbére érkezik.
És ez rendben van.
Öregszünk.
Ez a természetes.
Talán ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt a cikket. Mert tudom, hogy nagyon sok hozzám hasonló nő olvassa a PöttyösLabdát. Olyan nők, akiknek a gyerekei már nem óvodások, hanem kamaszok. Akik egyszer csak azt veszik észre, hogy a saját testük is változik.
Szeretném, ha tudnátok, hogy nem vagytok egyedül.
És azt is, hogy ma már sokkal többet tudunk erről az időszakról, mint akár tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Érdemes olvasni, kérdezni, tájékozódni. Érdemes olyan orvost keresni, aki valóban ért a menopauzához. Mert túl sok nő hallja még mindig azt, hogy „ez természetes, majd elmúlik”, miközben segítséget, útmutatást vagy egyszerűen csak válaszokat szeretne kapni.
És ha ezzel a cikkel akár csak egyetlen nőnek segítek abban, hogy kevésbé érezze magát elveszettnek, már megérte leírni.