Ugye te is ismered azt a pillanatot, amikor a vérnyomásod egyetlen másodperc alatt szökik az egekbe?
Amikor a kiborult tej negyedszer áztatja el a szőnyeget. Amikor a harmadik pár cipő sem jó, pedig már tíz perce indulásban kéne lennetek. Amikor a falfelület hirtelen rajztáblává válik egy kék filctollnak köszönhetően.
Ilyenkor az emberből szinte ösztönösen kitörne a feszültség. De mielőtt rácsapnád az ajtót a türelmedre, vagy kiabálni kezdenél, állj meg egyetlen másodpercre, vegyél egy mély levegőt, és tedd fel magadnak ezt a két kérdést:
- Mennyiben befolyásolja ez a dolog az ő hosszú távú fejlődését?
- Mennyit fog számítani ez az egész helyzet pontosan 1 év múlva?
(Hozzátennék egy harmadikat is: Mennyiben segít ez a jelenlegi problémán? )
Ha a válaszod mindkét kérdésre az, hogy „semmit”, vagy legfeljebb „nagyon keveset”… akkor engedd el.
Egyszerűen nem éri meg a te energiádat, és nem éri meg a kettőtök közötti kapcsolat sérülését sem.
Miért működik ez a két kérdés?
Amikor elönt minket a düh, az agyunk félelem- és reakcióközpontja átveszi az irányítást. Ilyenkor a szétkent fogkrém nem csupán egy kis takarítani való, hanem a gyermeki agyunk számára „élet-halál harc” vagy tiszteletlenség.
Ez a két kérdés viszont azonnal visszakapcsolja a logikus, felnőtt gondolkodásért felelős részedet.
Pszichológiai szempontból átkeretezi a szituációt: kiemel a pillanatnyi mikrostresszből, és nagyobb perspektívába helyezi az életedet.
A valódi prioritások
Egy év múlva emlékezni fogsz arra, hogy aznap elkéstetek tíz percet az oviból? Nem.
Egy év múlva számítani fog, hogy a szőnyegről két órát tisztítottad a gyurmát? Egyáltalán nem.
Arra viszont emlékezni fog a gyereked, hogy ha hibázott vagy elrontott valamit, akkor a szülője:
- kiabálva, kiszámíthatatlanul reagált-e erre,
- vagy egy olyan stabil anya/ apa volt, aki mellett meg lehetett tanulni a következményeket, felmosni a tejet, feltakarítani a gyurmát, elnézést kérni a késésért, és továbbmenni.
A szülőség nem a tökéletes háztartásról vagy a patyolattiszta szőnyegekről szól, hanem a kapcsolódásról. Néha a legjobb dolog, amit tehetünk a saját lelki békénkért és a gyerekünk biztonságérzetéért, ha vállat vonunk, elengedjük a görcsölést, és csak annyit mondunk: „Hoppá. Sebaj, takarítsuk fel együtt!”
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója