Bevallom, én is csak pár hónapja ismerkedtem meg vele 😊
Hogy jön ez a gyerekneveléshez és a szülői mindennapokhoz? Mindjárt megérted!
A kisfiamnak még unalmas a klasszikus, felnőttes jóga, és mivel akkor még nem voltam gyerekjóga oktató, én is csak sötétben tapogatóztam, hogyan tehetném számára izgalmassá, örömtelivé a közös mozgást. Aztán ő maga találta meg a tökéletes megoldást…ahogy a gyerekek olyan sokszor megteszik, ha hagyjuk őket.
Egyik délután büszkén előállt a saját fejlesztésével: a „Pókember-pózzal”!
Egy elképesztően komplex pozíciót alkotott meg guggolással, egyedi kartartással, külön ujjmozdulatokkal, tökéletes volt, na. Egy 3,5 éves kisfiú megmutatta, hogyan lehet merev keretek nélkül gondolkodni, szabadon alkotni és mozdulni, pont úgy, ahogy az neki örömöt ad.
Miért elképesztő a gyermeki elme?
Fejlődéslélektani szempontból a kisgyermekek ebben a korban élik a mágikus gondolkodás és a határtalan kreativitás korát.
Náluk a játék, a mozgás és a fantázia nem válik külön: az ő világukban a Pókember-póz nem egy „hibásan végrehajtott jógagyakorlat”, hanem egy teljesen érvényes, működő és komoly dolog.
Ez a pillanat újra rávilágított valamire számomra: mi, felnőttek milyen gyakran állítunk magunknak és a gyerekeinknek is felesleges korlátokat a mindennapokban.
- „Nem így szoktuk csinálni.”
- „A jógát nem így kell gyakorolni!”
- „Ne térjünk el a szabályoktól”
Hányszor mondunk ilyeneket szülőként ösztönösen?
Ilyenkor azt szoktam kérdezni: Miért? Szerinted mi történik majd?
És ezek a mondatok milyen észrevétlenül zárják be az ajtókat, fojtják meg a gyermeki fantáziát, és teszik a közös játékot egy újabb megfelelési kényszerré…
A merev szabályok helyett kapcsolódás
Amikor egy gyerek azt látja, hogy a szülője nem lehurrogja a fura, szokatlan ötleteit, hanem belemegy a játékába, azzal óriási dolgot építünk benne:
- Megtapasztalja, hogy az ő gondolatai, ötletei értékesek és hatással vannak a világra (és a szüleire).
- Bátrabban próbálkozik, mert nem fog félni a hibázástól vagy attól, hogy „rosszul csinál valamit”.
- Mélyül a bizalma, mert látja, hogy a szülei mellett nem kell szerepet játszania, önmaga lehet.
A gyerekek még nem tudják, mi az, hogy „lehetetlen”. Nincsenek szilárd, skatulyába zárt kategóriáik.
És pont ezt a szabadságot kellene néha ellesnünk tőlük az otthoni nevelésben is: merjünk kilépni a megszokott, szigorú szülői keretekből! Merjünk játékosak lenni, lazítani a szabályokon, és adjunk teret az ő sajátos, zseniális megoldásaiknak.
💡 Mi lenne, ha ma este te is megengednéd magadnak és a gyerekednek a „Pókember-pózokat”? Ha a merev elvárások helyett több teret adnátok a játékosságnak, az nevetésnek és a közös, keretmentes alkotásnak?
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója