Napok óta hangos a hazai internet a felvételihez előírt, 2020-tól kötelezően bevezetett nyelvvizsga hírétől. Ez nem is csoda, hiszen az érintett gyerekeknek egy évük maradt lenyelvvizsgázni. Alig egy évnyi idejük van arra, hogy egy jobb élet reményében felvételizhessenek az immár jócskán szabályozott (és leredukált) felsőoktatási intézmények valamelyikébe.
Ahogy az eduline írja: „2020-tól a felsőoktatásba felvétel alapfeltétele lesz a legalább B2 szintű, általános nyelvi, komplex nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű okirat, illetve a legalább egy emelt szintű érettségi vizsga vagy felsőfokú végzettséget tanúsító oklevél. Utóbbi alól kivétel a művészet képzési terület.”
Rég rossz, ha a tanulók most kezdenek el belehúzni a nyelvtanulásba, mondhatják erre sokan (részben jogosan), de ha valaki direkt a nyelvvizsgamentes felvételire épített, annak szinte bizonyosan annyi. A hazai oktatás haláltusájáról, az iskolákban folytatott frontális nyelvoktatásról, a büntetve tanításról, az idegen nyelven megszólalni nem merő diákokról úgy hiszem mindannyiunknak van egy kialakult fogalma. Ahogyan arról is, hogy ma Magyarországon nyelvtanfolyam vagy magántanár nélkül eljutni a középfokú nyelvvizsgáig szinte lehetetlen.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány posztja alatt olvasható egy 30 éve nyelvet tanító lelkiismeretes tanárnő hozzászólása, aki nagyon egyszerűen levezeti, mennyi idő jut egy nyelvórán egy diák beszédkészségének fejlesztésére: 1,5 perc. És akkor még nem esett szó a nyelvtani szerkezetekről, a szókincsfejlesztésről, a különleges kifejezésekről, szövegértésről, kultúrával kapcsolatos témakörökről és arról, hogy valakinek van-e nyelvérzéke vagy sem. Ez több mint elszomorító.
Bagoly mondja verébnek
Úgy tűnik Magyarország valamiért képtelen szakítani a nyelvvizsga illúziójával. Még ma is a papír áll a valóságos nyelvtudás fölött, holott a legtöbb álláshirdetés már nem a nyelvvizsgát, hanem a magabiztos és folyékony nyelvhasználatot tartja fontosabbnak.
Az élet fintora, hogy a törvényhozó képviselők 62%-ának nincsen semmiféle nyelvvizsgája. Ez nem gond. Nekik. Viszont a mi gyerekeink e nélkül esélyt sem kapnak arra, hogy bejussanak valamelyik felsőoktatási intézménybe. Még akkor is követelmény a nyelvvizsga, ha az adott szakmában soha nem kell megszólalni idegen nyelven.
A Taigetosz törvény miatt a diszgráfiás és diszlexiás gyermekek differenciált oktatása szintén egy meg nem oldott feladat. Nem is kétséges, hogy ők és a szegény gyermekek kerültek a legkiszolgáltatottabb helyzetbe.
A diszesek igénybe tudnak venni bizonyos kedvezményeket, amelyről itt olvashatsz többet.
A szegény gyermekeknek azonban ezúttal sem érkezik semmilyen segítség. Se különóra, se külföldi nyaralás, se intenzív nyelvtanfolyam nem segít nekik a nyelvtanulásban. Elesnek a továbbtanulás és a kitörés lehetőségétől, ezzel mintegy szegénységbe kényszerítve a következő generáció tagjait.
Kétévente két hét külföld
Öröm az ürömben, hogy Orbán Viktor évértékelőjén azt mondta, minden középiskolás a 9. és 11. tanév nyarán két hetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt, amelyet az állam fizet. Azt azonban nem mondta el, mikor indulna a program. Kétségtelen, hogy ezzel a csekély segítséggel a 2020-ban felvételizők nem tudnak majd mit kezdeni, hiszen nem jutnak hozzá időben.
De egyébként is, mire elég két hét? – Aki tanult már nyelvet, az szinte biztosan tudja: semmire. A program épp ezzel veszti el az egyébként mindenképp pozitívnak ítélhető célját: az autentikus nyelvtanulás lehetőségét. A kiutazó diákok két hét alatt talán eljuthatnak múzeumokba, éttermekbe, meglátogathatnak helyi érdekességeket, ahol – jó esetben – maguk vásárolhatnának jegyet, egyedül vehetnék igénybe a helyi tömegközlekedési eszközöket, és nappali rendszerű intenzív, natív nyelvtanárok által tartott nyelvórákon tanulhatnának.
További kérdéseket vet fel, hogy hogyan oldják meg a kiutaztatást. Cserediákos rendszerben működhetne a dolog, de a csoportosan kiküldött magyar nyelvű diákok nyelvtanulási szándéka erősen megkérdőjelezhető.
Orbán törekedni szeretne arra, hogy a gyerekek semmiképpen ne nyaralásként fogják fel a kiutazás lehetőségét. Engem ez azért egy kis szorongással tölt el. Egy ingyenes utazás, ahol tilos jól érezni magunkat? Úgy tűnik, itthon még képtelenek vagyunk elhinni, hogy szórakozva lehet a legtöbbet és a leghatékonyabban tanulni.
Úgy tűnik azonban, hogy a részletekkel és a megvalósíthatósággal most – csak úgy, mint általában – nem foglalkoztak.
Szintén izgalmas elgondolkodni azon, hogy a vélhetően hirtelen kiötlött utaztatással mit sugall a kormány a gyerekeknek. Mennyire támogatja ez a lépés a fiatalok kivándorlásának megakadályozását, amire elvileg törekszenek?
Egy szó, mint száz: utazzanak csak a gyerekeink! Kössenek barátságokat, szerezzenek ismerősöket, egy kicsit beszélgessenek, hogy a friss diplomájukkal könnyebben el tudjanak majd helyezkedni: külföldön.