Anya, én ezt mondanám Neked:
Anya, én ezt mondanám Neked:
Mit jelent az, hogy Anyák napja? Tudom, hogy van olyan, hogy Gyereknap, ami jó is, mert a gyerekek mindig kapnak ajándékot. A felnőtteknek minek ajándék? Ők szoktak venni a gyerekeknek. Aztán azt is hallottam, hogy az anyukák, meg az apukák nem szertik a bolti ajándékot, hanem a készített mindennél többet ér nekik. Furcsa, én csak a bolti ajándékot szeretem. Ez az Anyák napja, olyan kitaláció lehet, az apukám szerint azért, hogy meggazdagodjanak a virágárusok. Én ezen gondolkodtam, és szerintem is hülyeség, mert mindegyik nap Anyával nap. Én mindig ismertem anyukámat. Mikor a pocakjában voltam, akkor is. Azt mesélte Anya, hogyha cukros teát ivott, akkor mindig fickándozni kezdtem a pocakjában. Azóta megváltozhattam, mert most a Kinder tojás a kedvencem. Szóval én már akkor is Anyával voltam, mikor még nem is voltam.
Talán egy felhő szélén csücsülve néztem ki magamnak őt, hogy ő legyen az anyukám. Mert olyan szép, és jó az illata. Meg még azért is jó, hogy ő az anyukám, mert jó hozzá bújcsizni. Kiskoromban, mindig a haját simogattam.
Mostanában Anya sokat dolgozik és néha szokott kiabálni velem. Akkor mindig ideges lesz, mikor azt mondom, hogy nem szeretnék fogat mosni, úgy látszik nem érti, hogy az olyan dolgokhoz, mint fogmosás már fáradt vagyok.
Mindig megkérdezem, hogy ki jön értem, és ha Anya, az is jó, mert vele hazafelé mindig veszünk kürtös kalácsot.
Anya jól meg tud vigasztalni. Úgy hamarabb elmúlik a baj. Ha például beütöm a térdem, Anya mindig ad gyógy puszit.
Anya úgy hív: „Anya kicsi kincse, Mackó”. Ami vicces, kicsi koromban is így hívott. Szerencsére már nem mondja, hogy mackó, mikor ott vannak a barátaim, de azért szeretem, ha mikor senki nem hallja, ha becézget.
Anya szeret vásárolni. Főleg női ruhákat szeret nézelődni, ami szerintem tök unalmas. Szokott nekem is sokszor ruhákat venni, mert szereti ha divatos vagyok. Ha megkérem vesz Verdás polót, én is szeretek menő lenni.
Anya mindig puszilgat, ami közepesen jó, néha én is szoktam puszilgatni. Kis koromban Anya szerint az orromat dörgöltem hozzá, és mindig összekentem takonnyal. Ilyet már nem csinálok.
Azt is mondtam kisebb koromban, amikor még csak azt tudtam mondani, hogy vau-vau, papa meg anya, hogy: „Fúj, undorító!”Pedig Anya krumplit adott nekem. Anya szerint macerás volt engem etetni és sokszor idegeskedett. Néhány dologra Anya biztos rosszul emlékszik, mert kicsi koromban is a joghurt, a husi és a csoki volt a kedvencem. Mondjuk a húsos joghurt csokival az tényleg undorító lenne.
Szeretem az anyukámat és az apukámat, a testvéremet, meg a papát, meg a mamát. Meg még a családomat, sokan vannak. Olyan, miért nincs, hogy Család nap? Az lenne igazságos! Bár akkor talán még jobban meggazdagodnának a virágárusok. De az jó, hogy Gyereknap van, majd írok Anyának egy listát, hogy miket szeretnék a játékboltból. Biztos megkapom, mert én vagyok anyukám kicsi kincse.
Deliága Éva, gyermekpszichológus