Egyre másra olvasom az írásokat, hogy mennyire káros a képernyő előtt töltött idő a gyermekek idegrendszerének (amivel mélységesen egyetértek), és hogy ne engedjük, tiltsuk a médiafogyasztást. Ez a bejegyzés például arról szól, hogy milyen csodálatos hatást ért el az édesanya, amikor egyik napról a másikra egész egyszerűen nem kapcsolta be a tévét. A gyerekek szépen elkezdtek játszani egymással, kreatív ötleteiket megvalósították, és egy idilli fotón a család együtt olvas kora reggel az ágyban. De mi van akkor, ha nincs testvér?
Több gyerek = kevesebb kütyü
A matek elég egyszerűen működik – nálunk legalábbis –, de talán lesznek más egygyermekes édesanyák is, akik megerősítenek abban, amit írni fogok. Amikor óvoda után hazaérkezünk, mindig igyekszem időt fordítani a közös játékra, beszélgetésre, de mellette természetesen intézni kell az otthoni dolgokat is. Sokszor van olyan nap, hogy a férjem sincs még otthon (illetve rosszabb, amikor hazajön, mert ő biza’ mindig bekapcsolja a tévét!), és ilyenkor sajnos előkerül a mesecsatorna, vagy éppen zenét hallgatunk a telefonomon (és ne a gyerekdalokra gondoljatok, hanem amolyan mai slágerekre), máskor youtube videókat bámul a gyerekem, aminek én se örülök, egyáltalán. De talán érthető, ha nem tudok minden nap 4-5 órát játékkal tölteni (Munkanapokon! Hétvégén simán megvan ez a mennyiség!) úgy, hogy közben ne fulladjunk bele a szennyes ruhákba és edényekbe, mert, bár baromi sokan szeretik előadni, hogy a mosogatnivaló megvár, meg halaszd el a mosást másnapra, mindannyian tudjuk, hogy egyrészt: „Ma még örömmel, holnap körömmel!” – ami a mosogatást illeti, a szennyes kosár pedig évente egyébként is csak kétszer ürül ki teljesen (nagyjából 20 percre), így akár egyetlen nap kihagyás is felboríthatja a család ruhaellátását (persze ez túlzás, de azért nem lehet minden nap elhalasztani, ugye értitek?).
Örömteli minden egyes nap, amikor átjönnek hozzánk a fiam barátai, vagy mi megyünk át hozzájuk, mert akár órákat képesek eljátszani anélkül, hogy be kellene kapcsolni a tévét, vagy előkerülne a telefon, SŐT! ilyenkor még az anyuka barátnőimmel felnőtt beszélgetésre is képesek vagyunk, így mindig ki is használjuk ezeket az alkalmakat! Ha van gyerektársaság, akkor van kivel kooperatívan együtt játszani (rajtam kívül is), így tényleg könnyebb a gyerekeket lenevelni (már ha egyáltalán ránevelődtek) a káros képernyőbámulásról.
A Pinterest-től az agymenésig
Amikor egy gyerekkel a négy fal közé vagy zárva, nagyjából felütöd a Pinterested, és kikeresed, mi az, amit el lehet készíteni WC-papír gurigából, majd leredukálod arra a néhány ötletre, amit meg is tudsz csinálni (nem mindenki született tehetség, csak mondom!) ÉS van is hozzá otthon minden, majd munkához látsz. A gyereket nyilván érdekli a dolog az első 5 másodpercben, majd inkább autózni vagy babázni kezd (persze csak azon szülők gyerekei, akik már eleve elrontották a gyereknevelést! A jó nevelési elveket követő szülők gyerekei képesek a fenekükön ülni és még érdekli is őket, amit csinálsz! Ezt egyébként őszintén mondom, nincsen benne irónia – nagyon örülhetnek, hogy az elejétől fogva tudatosak, jár a pacsi és a csoki is!). Megcsinálod a csodálatos WC-papír guriga akármit, amivel szintén kb 5 percig játszik, és máris húzhatod elő az újabb ötletet. Tudom, tudom, az egyszerűbb gyermekkor lelkes hívői ilyenkor azt mondják, hogy a gyereket hagyni kell unatkozni. Ezt is meg szoktam próbálni, nagyjából 50%-os sikerességi rátával (ami annyira nem is rossz arány!), de az esetek felében mégis mindig azt hallom, hogy „ANYAAA!!! JÖSSZ JÁTSZANI?!” – és a zinternetnek hála hogy is mernék nemet mondani, mert akkor azonnal úgy érzeném, hogy rossz anya vagyok, amiért nem játszom napi 20 órát szívem egyetlen csücskével. Atán vannak nehezebb napok, olyankor berakom a kedvenc számomat (már megint a kütyük, ugye?!), és mind a ketten őrjöngésbe kezdünk.
Jó idő = kevesebb kütyü
Az egygyerekesek úgy várják a jó időt, mint a Messiást. Miért? Mert végre a gyerekük kimehet, gyerektársaságban lehet, és esze ágába se fog jutni két gödörásás és három rohangálás közben az, hogy ő most mesét nézni, vagy videójátékozni akar. Ha mégis eszébe jutna a szeleburdi kölöknek, akkor elég megemlíteni a fagyizás lehetőségét, és garantáltan azonnal elfelejti a szoba amúgy is fullasztóan meleg, csábító (?) hívogatását. Szánalmasan hangzik? Igen, tudom! De ez van. Bizonyára sokan tartják a képernyőmentes életmódot, amihez tényleg, szívből gratulálok ( <3 ), de légyszi, nézzétek el nekünk, botladozó szülőknek, hogy néha nem találunk más megoldást, csak azokat a rohadt kütyüket.