Ha visszagondolunk a saját gyerekkorunkra vagy a szüleink, nagyszüleink generációjára, a jó gyerek fogalma szinte egyet jelentett egyetlen szóval: engedelmesség.
A nevelési minta a tekintélyelvűség volt. A klasszikus mondat, ami mindannyiunk fülében ott cseng: „Mert azt mondtam, és kész!” vagy „Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit mondok!”
Sok szülő ma is azt hiszi, hogy a gyerek vak engedelmessége a végső cél. Elvégre az a legegyszerűbb, ha a gyerek azonnal felveszi a cipőjét, szót fogad, és nem kérdőjelez meg semmit. De tegyük fel magunknak a kérdést: valóban engedelmes felnőtteket szeretnénk nevelni a gyerekeinkből?
A rövid távú győzelem ára
Az, hogy a gyerek kérdés nélkül azt teszi amit mondunk neki, rövid távon valóban kényelmesnek tűnhet, de hosszú távon komoly ára van.
Az „azért, mert megmondtam” rövid távon célhoz visz, de hosszú távon nagyon veszélyes.
Ha a gyerek csak félelemből, büntetéstől tartva vagy a megfelelni vágyás miatt fogad szót, akkor nem tanul meg gondolkodni.
- Nem fejlődik a saját belső iránytűje és döntési képessége.
- Nem érti meg a cselekedetei valódi következményeit.
- Felnőve könnyebben válik kiszolgáltatottá, elnyomhatóvá, mert megtanulta: a tekintélynek mindig gondolkodás nélkül engedelmeskedni kell.
A generációs váltás: engedelmesség helyett együttműködés
A mi generációnk feladata, hogy megtörje ezt a berögzült mintát, hiszen a valódi célunk a felelősségteljesen együttműködő gyermekek nevelése.
Az együttműködés nem azt jelenti, hogy nincs határozott szülői keret, vagy hogy a gyerek irányítja a családot. Az együttműködés azt jelenti, hogy a gyerek belső motivációból teszi meg, amit kérünk tőle, mert érti annak az értelmét, és érzi, hogy ő is a család egyenrangú, fontos tagja.
Hogyan váltsunk vak engedtetésről együttműködésre?
Példákon keresztül mutatok be néhány módot.
- Parancs helyett magyarázd el a miérteket!
Nem „Rámold el a játékot, mert azt mondtam!”, hanem „Pakoljunk el közösen, hogy este ne essünk át a kockákon a sötétben” . vagy „Ha most gyorsan összepakolunk, akkor tovább pancsolhatsz a kádban.”, de a „ Ha szeretnéd, hogy jusson időre estimesére, akkor most kell befejezni a játékot”. A magyarázat a tapasztalat alapján legtöbbször beválik.
- Hallgasd meg az ő oldalát is! Az együttműködés kétirányú utca. Ha a gyerek ellenáll, az nem feltétlenül tiszteletlenség, simán lehet, hogy fáradt, túlingerelt, vagy csak szeretné befejezni, amit elkezdett. („Látom, hogy most nagyon benne vagy a játékban. Mennyi időre van még szükséged, mielőtt felvesszük a cipőt?”). Ez minden alkalommal nyerő megoldás nálunk.
- Vonj be a döntésekbe! A felelősségérzet a választási lehetőségből születik. („Szeretnéd, ha előbb a fogadat mosnánk meg, vagy inkább a pizsamát veszed fel először?”). Bevallom, nálunk ez nem mindig működik, de sokaktól hallom, hogy náluk bevált módszer.
Amit útravalóul adunk
Amikor parancsolgatás helyett az együttműködést választjuk, a gyerekünk megtanul bízni magában és bennünk is.
Ezzel nemcsak a mindennapi feszültséget és a harcokat csökkentjük, hanem egy olyan felnőttet nevelünk, aki nem hagyja magát eltaposni az életben, tud felelősséget vállalni, és képes lesz egészséges, csupa tiszteleten alapuló kapcsolatokat kiépíteni.
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója