Hányszor mondtuk már ki életünkben automatikusan:
„Jaj, bocsánat, nem akartam túlreagálni…”
„Sajnálom, hogy elszomorodtam, hülyeség az egész.”
„Ne haragudj, hogy feszült vagyok.”
Szokjunk le róla. Végleg.
Mondjuk ki végre bűntudat nélkül: az érzéseidért soha, semmilyen körülmények között nem kell bocsánatot kérned. Nem kell senkinek magyaráznod, nem kell igazolnod a jogosságukat, és nem kell elnézést kérned a létezésükért.
Az érzések jönnek, nem te döntesz róluk
A társadalom elvárja tőlünk, hogy mindig kiegyensúlyozottak, kedvesek, mosolygósak és „tudatosak” legyünk. De a valóság az, hogy az érzelmeinket nem tudjuk egy kapcsolóval irányítani.
Amikor valamilyen érzés felbukkan,legyen az düh, szomorúság, féltékenység, csalódottság vagy határtalan öröm, az az idegrendszerünk automatikus válasza. Az érzések egyszerűen felbukkannak. Akkor is, ha tudjuk, hogy nem jogosak. Ésszel tudjuk, szívvel mást érzünk.
ilyenkor emlékeztesd magad?
- Nem tehetsz róla, hogy mit érzel egy adott pillanatban.
- Nem vagy rossz ember attól, ha néha dühöt vagy elkeseredettséget élsz meg, akár a saját gyermekeddel vagy a pároddal szemben sem.
Harcolhatsz az érzéseid ellen?
Megpróbálhatod. De ez a harc teljesen hatástalan, és egyetlen dolgot eredményez: belső szenvedést, feszültséget és elfojtást.
A te elsődleges kötelességed szülőként: minta lenni
Itt jön képbe a legnagyobb szülői felelősségünk. Szülőként ugyanis kötelességünk megtanítani a gyermekünknek, hogy merje és tudja megélni, kimutatni az érzéseit.
Amikor egy kisgyerek kiborul, toporzékol vagy sír, a felnőtt társadalom hajlamos azonnal rásütni, hogy „hisztizik” vagy „rossz”. De a gyerekek nem a száraz tankönyvi leckékből tanulnak. Nem abból építkeznek, amit mondunk nekik, hanem abból, amit velünk megélnek és tőlünk látnak.
Ha azt látja tőled, hogy elnyomod a szomorúságodat, szégyelled a dühödet, vagy elnézést kérsz azért, mert elfáradtál, akkor ő is ezt a káros mintát viszi tovább: elfojt, szégyenkezik és álarcot hord majd.
Ha viszont azt látja, hogy te szülőként vállalod a saját belső világodat, kimondod, hogy most feszült vagy, szomorú vagy, vagy épp kirobbanóan boldog , akkor megérti: minden érzés biztonságos, szabad és érvényes.
Miben van a valódi felelősséged?
Itt húzódik meg a legfontosabb határvonal, amit a gyermekeinknek is át kell adnunk:
- Az érzéseidért NEM tehetsz.
- A viselkedésedért viszont IGEN. (Az már a te felelősséged, hogy mit kezdesz azzal a felgyülemlett érzelmi hullámmal.)
Nem az a baj, ha dühös vagy. A düh egy teljesen normális emberi alapérzés. A felelősséged ott kezdődik, hogy a dühödben elhajítasz-e egy tárgyat, ordítasz-e a másikkal, vagy veszel egy mély levegőt, kimondod az érzést, és elvonulsz egy percre megnyugodni.
Ne vitázz az érzéseiddel. Ne nyomd el őket, és tanítsd meg a gyerekednek is, hogy merje megmutatni a saját belső világát. Próbáld meg inkább elfogadni és szeretni őket, mert mindegyik érted van, és mindegyik mesélni akar valamit rólad. 💛
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója