A szülőknek ismerős érzés lehet, hogy ma már szinte minden arról szól, hogyan fejlesszük gyorsabban, hatékonyabban és tudatosabban a gyerekeinket.
Mozgásfejlesztés.
Készségfejlesztés.
Korai angol.
Különórák.
Programok.
„Hasznos” elfoglaltságok.
Könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy minden percnek értelmesnek és produktívnak kell lennie. Sokszor mi is ezt a mintát hozzuk, és adjuk tovább.
Pedig van valami egyszerű, mégis elképesztően fontos dolog am ezt ellensúlyozhatja? a „ semmittevés”.
Erről kevesebbet hallasz te is, ugye? Igazából nem semmittevés, hanem szabadon lét, tele lényeges pillanatokkal, amik építik. Ilyen pillanatok, amikor a gyereked magára figyel, az érzéseire:
– amikor a gyerek elmerül a homok szemcséiben,
– kavicsokat gyűjt,
-felhőket néz,
– órákig épít valamit teljes csendben.
Kívülről ezek a pillanatok jelentéktelennek tűnhetnek.
Pedig ilyenkor történik valami nagyon fontos: a flow.
Az az állapot, amikor a gyermek teljesen belefeledkezik abba, amit csinál. Nem teljesít, nem akar megfelelni, nem versenyez. Egyszerűen csak jelen van.
És talán éppen ezek a pillanatok adják az érzelmi biztonság egyik legerősebb alapját.
A mai, túlingerelt világban a gyerekek idegrendszere folyamatos terhelés alatt áll.
Rengeteg hatás, zaj, elvárás és rohanás veszi őket körül.
Ezért lenne fontos újra visszatalálni azokhoz az egyszerű dolgokhoz, amelyek természetes módon nyugtatják meg őket.
A természethez.
A közös nevetésekhez.
A lassabb pillanatokhoz.
Az önfeledt játékhoz.
Mert a gyermekek figyelnek és utánoznak minket.
Legyen szó az evésről, a pihenésről, a konfliktuskezelésről vagy arról, hogyan reagálunk egy nehéz helyzetben, tükröt tartunk. És ők is nekünk.
És sokszor nem is a szavainkat másolják, hanem az állapotainkat.
Ha mi állandóan sietünk, ők is kapkodni kezdenek.
Ha mi szorongunk, bennük is megjelenik a feszültség.
De amikor látják, hogy képesek vagyunk élvezni egy közös étkezést, a napsütést vagy egy nevetést, akkor valójában a boldogság művészetét tanulják tőlünk.
A boldog gyermeknevelés ott kezdődik, hogy mi magunk is jól vagyunk. De mondhatnám úgy is, hogy a nevelés valójában önneveléssel kezdődik.
Egyszer a gyermekem rám nézett, és mosolyogva azt mondta:
„Anya, nézd, én is pont így csinálom!”
És akkor megint eszembe jutott: vajon mit lát bennem?
Ha mi megtanulunk kapcsolódni önmagunkhoz, azzal nekik is megtanítjuk az öngondoskodás és a belső egyensúly fontosságát.
Talán ezért érzem úgy, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztése nem újabb feladat kellene legyen a szülők számára, sokkal inkább egy közös út.
Egy emlékeztető arra, hogy a legfontosabb dolgok sokszor a legegyszerűbb pillanatokban történnek.
Egy ölelésben.
Egy homokvárban.
Egy közös nevetésben.
Abban, hogy néha megengedjük nekik, és magunknak is , hogy egyszerűen csak legyünk.
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója
( happinest.club, https://www.facebook.com/HappiNest.club )