Biztosan ismered a történetet, ami időről időre szembejön a közösségi médiában. Valahogy így hangzik: „Öten ültünk az asztalnál, de csak négy szelet torta volt. Anyám azt mondta, ő nem éhes…”
Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de engem minden egyes alkalommal, amikor olvasom, felbosszant és elkeserít. A kommentek pedig még inkább.
Tegyük gyorsan tisztába: félreértés ne essék, ha éhezésben az utolsó szelet kenyeret adod a gyerekednek, az teljesen természetes és érthető. Nyilvánvaló, hogy egy vészhelyzetben vagy szegénységben inkább én nem eszem, csak neki jusson. De ebben a történetben nem erről a hétköznapi tragédiáról van szó.
A gond itt a mögöttes tartalommal és annak a társadalmi felemelésével van. Az a dühítő, ahogyan megideologizáljuk a mártírszerepet egy ünnepi torta felett, és ahogyan a hétköznapi önfeláldozással, a saját szükségleteink teljes elnyomásával azonosítjuk az anyai szeretetet.
Kimondom: szerintem ez kifejezetten káros.
Ez az üzenet nem követendő példa, nem hősiesség, és köszönőviszonyban sincs a valódi szeretettel.
Tudod, mi lenne a valóban pozitív minta?
- Ha azt a négy szeletet ötfelé vágnák, mert így mindenkinek jutna belőle, és anya is a család egyenrangú, értékes részeként élvezhetné az élményt.
- Ha a gyerekeket arra tanítanák, hogy anya is ugyanolyan fontos, és ha látják, hogy anya elfogadja a neki járó részt, megtanulják az osztozást, a gondoskodást és azt, hogy a szüleiknek is vannak emberi szükségleteik.
- Ha anya leülne a többiekkel pihenni, ahelyett, hogy például amikor a közös ebéd után nem elzavarja a családot, hogy „hagyjátok, majd én eltakarítok!”, hanem azt mondja: „Anya most elfáradt, együk meg a tortát együtt, utána pedig segítsetek elpakolni, hogy mindannyian pihenhessünk.”
- Ha a hála és az odafigyelés mintáját adnák tovább, nem pedig a lemondásét.
- Ha a gyerekekben nem keltenének bűntudatot felnőve amiatt, hogy anya mindent feláldozott értük.
Nem fogja senki megköszönni anyának ezt, és nem is kell. Ez nem jó példa a gyermeknek.
Azt ellenben biztosan megköszönik majd felnőttként, hogy egy kiegyensúlyozott, önbecsüléssel teli anya állt mellettük. Hogy olyan értékrendet kaptak útravalóul, ami a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapul. A közös, felhőtlen, mosolygós tortaevések emléke pedig örökre biztonságos belső iránytű marad számukra.
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője, a HappiNest módszer megalkotója
(happinest.club , https://www.facebook.com/HappiNest.club )