A gyerekkori minták néha egészen meglepő módon bukkannak fel a felnőtt életünkben.
Egy kollégám mesélt egy történetet, ami azóta is velem maradt:
Egy régi munkatársa nagyon szeretett volna kedveskedni a párjának, aki imádta a töltött paprikát, de mindig hozzátette: „pont olyat szeretnék, mint amilyet a nagymamám csinált!”
A nő bármennyire próbálkozott, akármilyen híres receptet követett, a válasz mindig ugyanaz a halvány mosoly volt: „Finom, finom… de nem olyan, mint a nagyié.”
Egészen addig a napig, amíg egyszer véletlenül egy picit odakapott az étel alja.
Már épp ki akarta önteni az egészet a szemetesbe, amikor hazaért a párja, megérezte a füstös illatot a konyhában, belekóstolt, és felcsillant a szeme: „Ez az! Pontosan ilyen volt a nagymamáé!”
És valóban: az a kicsit odakapott íz volt a titkos összetevő.
Kiderült, hogy a nagymama annak idején rengeteg unokára főzött egyszerre egy hatalmas lábosban, így az étel alja szinte mindig leégett egy picit.
De az a felnőtt férfi számára nem „hiba” volt hanem maga az emlék. A gondoskodás, a biztonság, a nagymama konyhájának a melege és a közös nagycsaládi ebédek felhőtlen hangulata.
Ez a történet gyönyörűen mutatja be, mennyire mélyen rögzülnek bennünk a gyermekkori élmények. És azt is, hogy felnőttként a legtöbbször nem a „tökéletességet” keressük, hanem azt az érzelmi biztonságot, amit akkor éltünk át.
És ez nemcsak az ízekre igaz, hanem az egész életünkre.
Szülőként gyakran szorongunk amiatt, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Pedig a gyerekeink nem a hiba nélküli szülőt fogják visszasírni, hanem a nevetéseket, az elfogadást, és még az apró szeretetreméltó botlásainkat is. Mert az igazi otthon melege nem a tökéletességben lakik.
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója
( happinest.club, https://www.facebook.com/HappiNest.club )