Manapság mindenki mindennel fejleszt. Ami valójában igaz is lehet, de nézzük meg, mit jelent a fejlesztő pedagógia valójában?
A fejlesztő pedagógia fogalma a 80-as évek második felében kezdett megjelenni Magyarországon, amikor az iskolapszichológia, főként Porkolábné Balogh Katalinnak köszönhetően, igen sokat fejlődött. A szakemberek ráirányították a figyelmet az azonos korú gyermekek közötti fejlődési különbségekre, eltérő szükségleteikre, készségeikre, tempójukra és stílusukra. E tudományterület vetette fel azt a jogos igényt, hogy a preventív és korrekciós fejlesztést már az óvodában el kell kezdeni, s az iskolában az órai munkába ágyazottan differenciáltan folytatni kell. A fejlesztéssel kapcsolatos információk, kutatási eredmények rendszerezésével jött létre a fejlesztő pedagógia.
A fejlesztés a megkésett vagy elmaradt fejlődésű funkciók és magatartási jellemzőkkel foglalkozó tevékenység. A gyermek életkori sajátosságainak megfelelő, ahhoz illeszkedő eszközökkel történő támasznyújtás, amely megfelelő szociális és tárgyi környezetet biztosít az éppen fejlődő szomatikus és pszichés funkciók kibontakoztatásához. A fejlesztő pedagógia azokkal a gyermekekkel foglalkozik, akiket a hagyományos pedagógiai módszerekkel, hagyományos szervezeti keretek és eszközök között nem lehet optimálisan fejleszteni. Például a részképesség zavarral küzdő gyermekek mindig lemaradnak kicsit, lesznek hiányosságaik, annak ellenére, hogy akár (avatatlan szemnek) észre sem vehető problémákkal küzdenek. Tehát őket „ki kell venni” egy időre az adott környezetből, csoportból és egyénileg kell velük foglalkozni, mert más szinten állnak, mint a többiek. Ha nincs meg az alap, nem tudunk tovább építkezni.
A fejlesztő pedagógus speciális felkészültséggel rendelkező szakember, aki ismeri a fejlődés és fejlesztés elméletét, a személyiség és az értelmi fejlődés életkori és egyéni jellemzőit, jártas a prevenciós és korrekciós fejlesztés gyakorlati alkalmazásában. Nem kompetens szakember viszont a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésében! A fogyatékosságok felismerése és megfelelő szakemberhez irányítása a fejlesztő pedagógus feladata, de a fejlesztés a gyógypedagógusé.
Kinek van szüksége fejlesztésre?
Annak a gyermeknek, akik kicsit lemaradt a többiekhez képest, a saját csoportján, közegén belül. Akinek valamilyen tevékenység egyáltalán nem megy, vagy nem is akarja már megpróbálni. Akinél látható jelei vannak az eltérő fejlődésnek. Nehéz ezt óvodás korban észrevenni és megérteni, hiszen számtalan oka lehet annak, miért nem vesz részt egy gyermek a kezdeményezéseken. Attól még, hogy nem szeret rakosgatni, válogatni, lehet, hogy nagyon ügyesen fog számolni, csak másként gondolkodik. Ha soha nem ül le rajzolni, nem biztos, hogy a finommotorikus mozgást kell gyakorolni, hanem először fel kell tárni, mi okozza a feszültséget.
Az óvodapedagógusoknak jó szemük van, észreveszik, hol a probléma. Ha pedig a kompetenciájukon túlmutat, szakember segítségét kérik. Nagyon fontos, hogy akár szülő, akár pedagógus jelez, vegyük komolyan! Attól senkinek nem lesz rosszabb, ha megnézik, felmérik a gyerekét, több szem többet lát, máshogy viselkednek a gyerekek idegennel, eltérő helyzetben. Ne féljünk segítségért fordulni, minél tovább halogatjuk, annál nehezebb behozni a lemaradást. Arról nem is beszélve, hogy a homokba dugott fejekből csak óriási problémák válnak…