Mondanám, hogy vegyes érzések kavarogtak bennem, amikor láttam, hogy gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják L.L Junior feleségét, de inkább csak dühöt éreztem. Az egész országot megrázta az a baleset, amelyben a hazai zeneművész hároméves kisfiát halálra gázolta egy vétlen autós. A rendőrségi vizsgálatok szerint a gyerek 1,4 másodpercet tölthetett el az úttesten, mielőtt elütötte az autó… Ennyin múlhat egy emberélet.
1,4 másodperc
Ennél jóval hosszabb ideig rohantam a vadul motorozó 3 éves fiam után, ráadásul nem egyetlen alkalommal. A gyerekek olykor megsüketülnek, olyan, mintha megszállná őket valami. Nem látnak, nem hallanak, csak élvezik a száguldozást. Nem tudom, hogy létezik-e anyuka, aki nem futott olimpiába illő sprinteket a gyereke után. Akár rövidebb, akár hosszabb távon. Tegye a kezét a szívére mindenki: hányszor köszönhettünk a vakszerencsének, hogy a gyerekünk életben maradt?
Mert mi van, ha úgy esik a lépcsőn, hogy a sarokba üti a fejét? Mi történik, ha abban az 5 másodpercben, amíg szem elől téveszted a játszótéren, egy vadidegen beülteti az autójába? Mi van akkor, ha éppen elalszik, kiszaladsz, mert csomagot hozott a futár, és történik vele valami? AKÁRMI?
Mind tudjuk: Te leszel érte a felelős. Elveszíted a gyermekedet ÉS még bűntett elkövetésével is megvádolnak. Mintha nem tudnád amúgy is, hogy hibáztál. Mintha meg tudnál valaha is bocsájtani magadnak.
Legtöbben még az autóba, vagy az ajtófélfába bevert kobakok koppanásának hangját sem tudjuk kiverni a fejünkből, jó eséllyel örök életünkre, mit érezhet az, akinek meghalt a gyermeke 1,4 másodpernyi figyelmetlenség miatt?
Magyarországon nincs olyan, hogy baleset. Vagy ha mégis van, azt veszik elő, aki a gyermekkel van: 95%-ban ez az illető az édesanya.
Nem lehetsz kimerült
Nekem egy gyerekem van, de el tudom képzelni, hogy akinek kettő, vagy több, az bizony bármilyen pozícióban képes elszunyókálni, főleg ha a legkisebb még egy éves sincsen. Az évek óta tartó alvásmegvonás, a végtelennek tűnő napok, a nagyobb gyerekek nevelése, tanítása mind-mind olyan kimerítő feladat, ami mellett képtelenség 100%-osan odafigyelni az ÖSSZES gyerekre.
Beszélhetünk az apák felelősségéről is – ja, hogy ők éppen dolgozni vannak?! Naná! Erről írtunk már rengeteget, és nem szeretnék most jobban belemenni, de igen, a fizetésre is szükség van. És nem, valószínűleg a férfiak nem végeznének jobb munkát otthon, hanem nagyjából ugyanolyat, mint a nők (és itt most kicsit gáláns és kicsit ironikus is voltam).
Ha baleset történik a gyermekkel a mondjuk 5 percre elszenderedő anya jelenlétében, nem elegendő a már fent leírt önmagában is óriási terhet jelentő mentális és a rendőrség részéről igencsak gyakorlatias következmény, a család lelkiismeretfurdalás-generáló gépezete is működésbe lendül.
És itt nem feltétlenül csak erre az egy esetre gondolok. Nemrég történt egy szintén tragikus baleset, amelyben a nagymama szállította autójával két unokáját – elütötte őket a vonat. A gyermekek nem élték túl a balesetet, a nagymamát az egész ország meghurcolta, a család megszakított vele minden kapcsolatot, és a tulajdon unokái temetésén sem vehetett részt. Nem tudom, mi lehet azóta az idős asszony sorsa, de képzelem, hogy minden nap eszébe jut ez a rettenetes nap, és bármit megtenne, hogy visszaforgathassa az idő kerekét…
A gyerek nagy felelősség. Igen. És mi, anyák, nagymamák nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy mi felelünk gyermekeink életben maradásáért. Nem véletlenül szenvednek inkább a nők pánikbetegségtől. Az állandó aggodalom és szorongás valósággal megbetegíti az anyákat, sokan közülük pszichiáter, de legalább pszichológus segítségére is szorulnak.
De itt lenne az ideje elfogadni, hogy balesetek igenis vannak! Hogy egy gyerek felneveléséhez néha nem elég, ha mindent megteszünk. Ahhoz bizony óriási szerencse is szükséges.
Ti mit gondoltok? Vannak balesetek? Vagy csak figyelmetlen anyák?