A diabétesz egyik különleges válfaja a terhesség alatt jelentkező cukorbetegség, amely a várandós nők 5-10 százalékát érinti, és sajnos számuk az elmúlt években egyre nő. Ők egyénre szabott diétával és rendszeres kontrollal élik meg a terhesség utolsó harmadát, amihez minden útmutatást megkapnak orvosaiktól. Azt azonban minden családot tervezőnek tudnia kell, hogyan csökkenthető a terhességi cukorbetegség kialakulásának kockázata.
A terhesség alatt a méhlepény egy csoport olyan hormont termel, amely az inzulin érzékenységet csökkenti, inzulinrezisztencia alakul ki, ezért jóval több hormont kell előállítanunk, hogy a cukoranyagcsere egyensúlya megmaradjon. Akinél ez az egyensúly nem áll be, annál terhességi cukorbetegség alakul ki, ami súlyosan károsíthatja a magzat fejlődését, ezért ez az állapot különös odafigyelést igényel. „A terheléses vércukorszint-mérés nagyon fontos eleme a várandós gondozásnak – mondja Dr. Almássy Zsuzsanna osztályvezető főorvos, a Czeizel Intézet diabetológusa. – Ezt a vizsgálatot optimális esetben a 24-28. héten végezzük, amennyiben a kismamának korábban nem volt magasabb kockázatot okozó betegsége vagy állapota (diabetes a családban, megelőző terhességi cukorbetegség, korábbi nagy születési súlyú újszülött).”
A szűrést 17 éve ajánlja az Egészségügyi Világszervezet (WHO), hazánkban öt évvel később vezették be. A teszt során egy 75 g szőlőcukrot tartalmazó oldatot kell inni, majd adott időközökben vérmintát vesznek cukorméréshez. A laborvizsgálat biztos diagnózist ad: ha a vércukorszint a terhelés után nem esik vissza a kívánt mértékben, vagyis 7.8 mmol/l felett maradt, akkor megállapítható, hogy a kismamának nem jó a cukortűrő-képessége, cukoranyagcsere zavara van – ez esetben speciális diéta megkezdése szükséges. Ennek betartása nagyon fontos, a terhességi cukorbetegség következtében ugyanis a kihordás alatt felléphetnek olyan fejlődési rendellenességek, mint lepényelégtelenség, túlsúly a babánál, vagy az inzulinháztartás zavara a magzatnál.
„A diagnózis után meghatározzuk, milyen mértékű legyen a diéta, és természetesen abban is segítünk, hogy miként lehet az adott szénhidráthatárokon belül maradni – magyarázza a doktornő. – Az étrendet minden esetben egyénre szabjuk. Aki nem tartja a diétát, annak a túlzott cukorkínálat miatt a magzatja túlnövekedhet, és ha a baba nem fér el, fennáll egy méreteiben megfelelő, ám fejletlen csecsemő korai megszülésének veszélye. Ugyanakkor a teljes szénhidrátmegvonás sem megoldás, mert az energia nélkül hagyná a szervezetet.”
A kontroll ezután is folyamatos marad, és ha az étkezés utáni vércukor vizsgálatok azt mutatják ki, hogy a diéta nem hatékony, akkor az anyuka inzulinkezelésre szorul. Ilyenkor gyorshatású inzulint kell az étkezések előtt beadni, amelyet legfeljebb négy óra múlva meg kell ismételni. Az inzulinpótlásra azért van szükség, mert a terhesség alatt semmilyen vércukor-szabályozó gyógyszer nem szedhető. A kívülről alkalmazott inzulin megakadályozza, hogy a magzat saját inzulintermelését indítsa el, így előzhető meg a túlnövekedés és az újszülött kori súlyosan alacsony vércukorszint.
Rizikófaktorok, amik elősegíthetik a terhességi cukorbetegség kialakulását:
• 25 éves kor fölötti terhesség
• cukorbeteg a közeli hozzátartozók között
• túlsúly, különösen, ha a testtömeg-index (BMI) 30-nál magasabb
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• glükóz intolerancia vagy egyéb cukorbetegség kockázatát növelő egészségügyi kondíció
• magas vérnyomás, depresszió és autoimmun betegségekre felírt gyógyszerek szedése
• ha volt terhességi cukorbetegsége korábban
• ha túlsúlyos babát hordott ki korábban