Az irodalom mindig fontos helyen állt az életemben, amikor csak tudok, olvasok vagy írok. A regények az én igazi világom, de időről időre a költészet is felbukkan. József Attila kedvenc költőm szívbe markolóan őszinte verseit sokszor elolvasom életem egy-egy fordulópontján. Huszonkét hónapos kisfiamnak mondókákon, dalokon és gyerekverseken keresztül igyekszem megmutatni a költészet szépségeit.
Ma egy egyszerű, kortárs versike érintette meg a szívem. A sors úgy hozta, hogy Spanyolországban született a kisfiam, távol vagyunk a magyar családtól, az anyukámtól, és nem titok, hogy bizony nagyon nehéz, hogy nem tudom megölelni, amikor csak szeretném.
Tudom, hogy nagyon sokan vannak hasonló helyzetben, ki munka, ki szerelem, ki pedig kalandvágy miatt. Ez a vers nagyon jól átadja azt, amit mi, külföldön élő magyarok érzünk.
Fogadjátok szeretettel a költészet napján!
