Idén nagy lépést tettem, és nekivágtam az otthoni, szabadúszó létformának. Rögtön mélyvízben találtam magam, hisz amint beérkezett az első munkám, megkezdődött a nyári szünet. Ironikus. Nos, az vigasztal, hogy ha ezt megoldom, ha ehhez hozzáedződöm, ősztől már gyerekjáték lesz dolgozni… Lássuk, hogyan zsonglőrködhetünk könnyebben a munka-család tengelyen a nyári szünetben!
Hogyan éljük meg?
Vége a koránkelésnek, jó ideig nincs több dolgozat és különóra, hurrá! Vagy mégsem? Még az átlagos hétköznapokon sem könnyű menedzselni a családi életet, a háztartást és a munkát, az iskolai szünetekben még kevésbé. Folyamatos a belső feszültség, hiszen ha dolgozunk, nincs minőségi időnk a gyerekekre, ha nem dolgozunk, akkor nincs bevétel vagy elfordulhatnak az ügyfeleink, ha pedig dolgozunk és a gyerekekkel is igyekszünk foglalkozni, nyugtalaníthat bennünket, hogy addig ki tartja fenn az elfogadható alapállapotot az otthonunkban? Értelmes programról is gondoskodnunk kell a gyerekek számára, amire nem vágják rá kapásból, hogy „jaj anya, ez unalmas” vagy simán „nem”…
Van, aki félve várja a nyári szünetet, mert gyermeke felügyeletének megoldása kihívást jelent és komoly logisztikát igényel. Van, aki kimondottan várja, hogy több időt tölthessen a gyermekével. Sokan vannak, akik örülnek, de aggódnak a munkájuk miatt, például nehézséget jelent számukra a kevés szabadnap beosztása, vagy a home office munkavégzés a folyamatos nyüzsgésben és készenlétben. Sokan sokféleképpen élik meg ezt az időszakot. De jó hír, hogy ez nem egy lehetetlen küldetés!
Hogyan segíthetünk magunknak?
Először is tartsunk ki: tudatosítsuk, hogy a helyzet nem tart örökké; csak átmeneti állapot!
Lelkiismeret-furdalás helyett a nagyobbacska 5-7 éves gyerekekkel beszéljünk nyíltan a helyzetről, ezzel mi is jól járunk. A megfelelő megfogalmazással a legtöbb dolgot már el lehet magyarázni nekik úgy, hogy megértéssel fogadják.
Saját biológiai óránkat figyelembe véve – mert a szervezetünk kizsigerelése nem opció – egy kis átszervezésre lehet szükség: a gyerekek alvásidejében érdemes szigorúan csak dolgozni, hiszen a házimunkát az ébrenlétükben meg tudjuk oldani. Be lehet vezetni 1-1 óra munkavégzést a hajnalból vagy az estéből lecsippentve, inkább lemondva néhány sorozatepizódról. Nálam legújabban a fürdetés ideje működik munkaidőként: mikor kisfiam a kádban fürdést választja, mellételepszem a laptoppal. Így szemmel tartom őt, és bizonyos munkákat is el tudok végezni.
Pár dologban érdemes egyszerűsíteni, illetve leadni az igényekből: időnként igenis rendelhetünk ételt, vagy főzhetünk előre, tömbösítve. Egyes házimunkák pedig igenis ráérnek hétvégéig.
Ne felejtsük el, hogy a gyermek közös vállalás; épp ezért közösen kell beosztani az otthoni munkaidőt is, és ha „nálunk a labda”, akkor a rendelkezésünkre álló időt jól kell kihasználni, akár előre dolgozni – utána engedhetünk magunknak egy teljesen gyerekközpontú napot, amikor többet adunk magunkból.
Nyilván szerencsésebb az, akinél a nagyszülők, keresztszülők is bevethetők – szívesen elviszik a srácokat programokra – az is lényeges, hogy tudjunk segítséget kérni. Sokszor egyedül akarunk megoldani mindent, holott lenne segítség, csakhogy még mindig igaz a mondás, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát… Ne restelljünk kérni! Szervezkedjünk, fogjunk össze párunkkal, legyen este vagy délelőtt egy-két óránk, amikor nem mi altatunk, nem mi játszunk a gyerekekkel. Felváltva támogathatjuk egymást dolgozó anyatársainkkal a gyerekek felügyeletében, így biztosítva egy-egy nap munkaidőt egymásnak. Ez a fajta segítség testvérek, unokatestvérek és barátnők esetén oda-vissza is működhet, egymás segítésére.
Egyes feladatokban pedig a nagyobb gyerekek már besegíthetnek: terítés, teregetés, asztalról lepakolás, kerti munkák.
Rosszul csinálom, ha nem szervezek mindig valamit?
Nem. Néha persze kétségbeejtőnek tűnik az otthon töltött hetek megoldása. Egy ideig kitartanak a táborok, nagyszülős napok, és a játékötletek – aztán kimerül az ötlettár. Sokan hajlamosak ebből gyötrő lelkiismereti kérdést csinálni. Ám nem kell ezen túl sokat tépelődni. Hogy miért? Gondoljunk csak vissza a saját gyerekkorunkra. Miket játszottunk, mivel kötöttük le magunkat? Mi az, amit szerettünk, de mai szemmel nem tűnik érdekesnek és úgy érezzük, gyermekünknek kevés? Talán folyton programokkal traktáltak minket? Kevéssé hiszem.
Én sokszor csak bóklásztam a kertben, figyeltem a természetet, babráltam a földdel, a növényekkel, hintáztam, piknikeztem a fűben. Odabent egy újsággal a kezemben bemondósat játszottam, könyveket lapozgattam, rendezgettem a szobámat – és boldog voltam! Egyáltalán nem éreztem, hogy ez kevés volna. Önmagában az is felüdülés volt, hogy nem az iskolai környezetben vagyok. Nem feltétlenül kell teletölteni a gyerekek minden percét, lekötni őket 16 órában. Hagyjunk nekik lehetőséget arra, hogy rájöjjenek, mit képesek egyedül csinálni – igaz, ez akkor működik, ha a kütyüzésnek határai vannak. Ha az elektronikus játékok folyamatosan elérhetőek, kevésbé fognak kitalálni saját tevékenységet.
Eddig a nagyobbacska gyerekekről volt szó, a picikkel nyilván sokkal több valódi fizikai törődés szükséges, de esetükben a délutáni alvás, a hordozás előnyei, és a családi segítség jöhet szóba támaszként a munkához.
A lényeg: a rugalmasság
Természetesen mind máshogy éljük meg ezt az időszakot, nem lehet mindenkit és minden sorsot egy kalap alá venni. Egyes családoknál nehezítő tényező, ha például a szünetből tanulásra kell időt szakítani, pótolni, vizsgákra készülni; van, ahol különböző korosztály lefoglalása a feladat; másutt a nem túl kedvező családi viszonyok és kommunikáció okoz nehézséget.
Már azzal is segítünk magunknak, ha nem feszülünk rá a helyzetre, hanem elfogadjuk az átmeneti körülményeket: örülünk a több közös időnek, nehézségeit pedig előnyünkre igyekszünk alakítani. A vegyes érzések is természetesek. Időnként elmenekülnénk egy magányos helyre, ahol végre utolérhetjük önmagunkat és a gondolatainkat. Mikor szabadidőnk adódik, örülünk neki, s ezzel párhuzamosan szomorkodunk is gyermekeink – és a megszokott zaj – hiánya miatt. Ez a hullámvasút is belefér; éppen elég jók vagyunk, ha kihozzuk a helyzetből, ami tőlünk telik. És ne felejtsük el: a nyár nekünk is nyár! Ha van néhány nap nyugalom, ne csak dolgozzunk, ne csupán a kötelesség és a programtervezés tegye ki a napjainkat. Nagy szükség van a passzív pihenésre, a programok nélküli napokra. Igen, az unatkozásra is. Ez pedig mindenkire vonatkozik, ránk és a gyerekekre is.
Ti hogyan oldjátok meg az otthoni munkát a gyerekek mellett? Meséljetek! Segítsünk egymásnak!