Kedves Édesanya! Talán meglep, hogy írok Neked, mert a felnőttek (állítólag) már nem is hisznek a Mikulásban, de elárulok egy titkot: nekem, az igazi Mikulásnak, az anyukák a kedvenceim. A nagy varázskönyvemben, amiben a világ összes embere benne van, van egy varázskönyvjelző is, amivel mindenféle embereket meg tudok találni: a magasakat, az alacsonyakat, a szépkorúakat, a kisgyerekeket (persze egész pontos helymeghatározással) és persze az anyukákat is. Őket szoktam nézni, amikor nagyon nehéz napom van, és mindig elámulok, hogy mennyi mindenre képesek!
Nézegetem őket és persze vannak olyan pillanatok, amikor elpirulok, és gyorsan becsukom a könyvet, például amikor saját magukat méregetik a tükörben szomorú arckifejezéssel. Sajnálom, amiért elégedetlenek magukkal, bele sem gondolnak, hogy milyen csodálatos az a test, ami kihordott, megszült egy (vagy több!) kisbabát, majd azonnal gondoskodni is kezdett róla. Hogy mennyi szeretetet tudnak adni vele, hogy a gyerekeknek milyen jó érzés odabújni a puha kebelhez, belefúrni a fejecskét a puha pocakba.
Aztán vannak olyan pillanatok, amikor az anyukák rohannak, meg idegeskednek. Olyankor is sajnálom őket, és arra gondolok, bárcsak úgy látnák magukat, mint ahogy én látom őket: igazi harcosnak. Mert minden nap korán kelnek, már előző nap összekészítik a lehető legtöbb dolgot, hogy reggel ne legyen késés. De persze mindig közbejön valami, ami miatt úgy érzik, hogy el fognak késni, ilyenkor van, hogy kiabálnak a gyerekekkel, de még emiatt is lelkiismeretfurdalást éreznek. Beszélek is a gyerekekkel, hogy reggel jobban csipkedjék magukat, úgy mindenkinek sokkal jobb napja lesz majd!
Aztán vannak pillanatok, amikor az anyukák végre kimozdulnak: elmennek bulizni a barátnőikkel, vagy a körmöshöz, fodrászhoz, edzésre. Istenem! Hogy csillog a szemük ilyenkor! Visszafiatalodnak vagy 10 évet, nem gondolnak semmi másra, élvezik azt a fél órát, órát, amit beszélgetéssel, vagy önfeledt testmozgással tölthetnek! Azt szeretném, hogy az anyukáknak gyakrabban csillogjon a szemük és gyakrabban menjenek el szórakozni meg kikapcsolódni, mert (bár a gyerekek nem szívesen vallják be, de én persze tudom!), hogy a gyerekek is imádják, amikor a csillogó szemű anya jön haza, nem pedig az, amelyiknek villámokat szór a szeme.
Aztán van olyan is, hogy éjszaka nem tudok aludni. Megnézem, mit csinálnak az anyukák: hát legalább a fél társaság ébren van! No persze nem azért, mert filmeznek, vagy táncolnak, egy francokat. Vagy etetnek éppen, vagy lázat csillapítanak, vizet visznek a szomjazó gyerekeknek, vagy megnyugtatják azokat, akiket felvert egy rémálom. Vannak, aki komoly beszélgetéseket folytatnak éppen egy kamaszodó ifjonccal, mások meg meséket olvasnak a kórházban. Én pedig elszégyellem magam, amiért néha megemlítem a feleségemnek, hogy éjjel felébredtem öt percre. Csodálatra méltó, hogy az édesanyák ezt is simán megteszik a gyerekekért, és másnap megint dolgoznak, mintha mi sem történt volna.
És persze van olyan is, amikor síró, zokogó anyukákat látok, akik egyedül érzik magukat. De tudjátok, nincsenek egyedül. Annyian vannak, hogy a varázskönyvjelzőm nem egy, nem két, de legalább százoldalnyi anyuka nevét listázza ki minden percben!
Drága anyukák! Ne sírjatok, de ha mégis, akkor is tudjatok róla: nem vagytok egyedül! Van, hogy kiabáltok a gyerekekkel, de én ezért nem haragszom, én is rendre utasítom néha a manóimat, és erélyesebb vagyok, amikor nem alszom eleget, Ti pedig… Nos, láttátok, hogy jóval kevesebbet pihentek nálam.
Szóval, ha csomagot az idén nem is hozok (mert úgyis épp elég csokit esztek, mindig ezt mondjátok), szeretném, ha tudnátok, hogy a gyerekeitek IMÁDNAK benneteket, és nagyra értékelik, amit tesztek értük (bár nem feltétlenül tudják még ezt kifejezni). És rajtuk kívül még én is nagyra értékelem a munkátokat, mert minden évben egyre több a jó gyerek, és egyre több a boldog gyerek, ami a ti munkátoknak köszönhető! Szóval ne lógassátok az orrotokat, ha nem minden úgy jön össze, ahogy terveztétek. Továbbra is tegyetek meg mindent, amit tudtok, és jövőre lazítsatok többet, mert nagyon megérdemlitek!
Szeretettel:
Az Igazi Mikulás