A bizonyíték – egy rajz a falon – egyértelműen kijelölte a vádlottat. A kép alatti aláírás megkönnyítette a helyzetet. Amikor szembesítették, a 7 éves kis bűnös azonban hevesen tagadta a vádakat.
Igazából meg se lepődsz, amikor egy gyerek úgy tagad le valamit, hogy evidens, hogy nem mond igazat. Elsőre talán furcsa élmény lehet, hogy az ártatlan gyerek faarccal hazudik, pedig ez nem meglepő.
Ahogy a szakember mondja, nagyon sok oka lehet, amiért egy gyerek hazudik. Hat éves kor alatt lehet, hogy egyszerűen nem tud különbséget tenni valóság és képzelet között, míg az idősebb gyerekek azért hazudnak, hogy megússzák a szidást, jobb színben tüntessék fel magukat, vagy elérjenek valamit.
Sokszor azért másítják meg a valóságot, hogy jobban uralják a helyzetet, vagy elkerüljék a konfliktust.
A hazugság képessége nem alakul ki a születéssel. A gyerekek három éves kor körül hazudnak először, ekkor képesek formát adni nem valós dolgoknak – addig csak arról tudnak beszélni, amit valóban láttak. 7-8 éves kor körül jutnak el oda, hogy tudnak úgy hazudni, hogy az ne legyen teljesen átlátszó.
A hazugság meghatározása nagyon fontos dolog, amikor el szeretnéd magyarázni a gyerekednek, hogy miért nem szép dolog. A hazugság az, amikor olyat mondasz, ami nem igaz, vagy az, amikor azért mondasz valamit, hogy megtévessz valakit?
Nehéz tagadni, hogy mindannyian túlzunk olykor, ezért fontos megtanítani a különbséget az ártatlan „felnagyítás” és az igazi hazugság között. Ezért el kell magyarázni, hogy mit jelent a történtek pontos visszaadása, és melyik az a rész, amit már csak gondolunk, hogy történt, vagy szerettünk volna, hogy történjen.
A hazugságok kezelésekor néhány dolgot fontos szem előtt tartani. Az egyik, hogy a hazugság sokszor a könnyebb út, amit hajlamosak vagyunk választani. A másik pedig, hogy a gyerekek sokszor még nem elég erősek, hogy ellenálljanak a késztetésnek, hogy egyszerűen hazudjanak az igazmondás helyett.
Ahogy a legtöbb esetben, itt is tanácsos jó példával elől járni. Ha mondasz valamit, akkor gondold is úgy: te se szereld le a gyereked azzal, hogy persze, majd ezt vagy azt csináljuk, ha tudod, hogy nem. Ha nem bizonyult igaznak, amit mondtál, akkor ne félj bevallani. Arra különösen figyelj, hogy ha te is hajlamos vagy kisebb hazugságokra a gyereked előtt, akkor őt ne szidd le ugyanezért.
A hazugsággal az a legnagyobb baj, hogy sérül tőle a kapcsolat. Minden jó emberi kapcsolat a bizalomra, és ezzel az őszinteségre épül. Ezt is fontos, hogy megtanítsd a gyerekednek.
Segít, ha tudsz elrettentő példákat mutatni. Mesélj olyan történeteket, ahol valaki hazudott, és végül kiderült, hogy nem érte meg. Ha megtanulja a gyereked, hogy a hazugságból nagyobb kára származhat, mint ha felvállalja az igazságot, akkor nem válik szokásává a füllentés.
Az is kérdés, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítasz a dolognak. Nem szabad figyelmen kívül hagynod, ha a gyerek egyértelműen hazudott, de nem szabad túl nagy jelentőséget sem tulajdonítanod neki. Mutass jó példát, és tanítsd meg a gyerekednek, hogy mindig van jobb alternatíva, mint a hazugság.
Forrás: crosswalk.com