Az egész az izlandi filmekkel kezdődött. A hideg, északi országok iránti szeretetem fogalmam sincs, hogy honnan származik, de jó régóta tart. Skandinávia szintén a szívem csücske – bár beházasodási kísérletem csúfos kudarcot vallott – de (ahogy mondják) oda születni kell. Vagy kivándorolni, de ez már egy másik történet. Miért is mennénk, amikor itthon dübörög a gazdaság, folyamatosan emelkednek a fizetések és az oktatás is a toppon van – állítólag.
Elmondom hát miért örülök MÉGIS, hogy a gyerekem itt született és a magyar oktatási rendszerben okosodhat már egészen zsenge kora óta.
Először is álljon itt egy összefoglaló, eleve tök kesze-kusza kép az oktatási rendszerről:
Kép forrása: http://www.kulfoldremennek.hu/images/finnpelda2.jpg
Most pedig nézzük a bölcsődét. Nincs is kifejezett bölcsődéjük, náluk ez az egész dolog az óvodával összevonva működik. Még ha első nekifutásra nem is rettennék vissza attól, hogy a kétéves gyerekem nagy mamlasz ötévesekkel randalírozzon az intézmény udvarán, az már mindenen túltesz, hogy a gyerekeket kint altatják! A friss levegőn! Akár mínuszokban is! Azt mondják van hálózsák, meg szőrme, de ez azért már mégiscsak embertelenség! Ráadásul a gyerekek nem kapnak se mézes kenyeret, se cukros teát, egész évben jó ha 3-4 alkalommal ehetnek édességet és slussz-passz. A nemzeti nevelés hiányát mondjuk nem róhatjuk föl nekik, mert ők is odateszik magukat, hogy a kis svédek megismerjék a viking kultúrát és a svéd ünnepeket, az ország nevezetességeit. Nincsenek fiús vagy lányos játékok, teljesen nemtelenül állnak minden kérdéshez, és náluk aztán biztos nem hangzik el az, hogy „Nohát, Petike, a kisfiúknak nem szabad sírni!” vagy az, hogy „Jajj, Luca, hogy Te milyen szép kislány vagy!” Botrány. Hogy lesz szegény kislánynak önbecsülése, ha csak a leleményességét vagy az egészséges ételek iránti rajongását dicsérik meg!
Az ovi-bölcsi egyébként fizetős is. Bár a költségek felét az állam fizeti, a másik felét mégiscsak a szülőknek kell előteremteni, ráadásul a délutáni gyermekfelügyeletért különdíjat is felszámolnak (ez az iskolánál is így van). Nálunk viszont tök ingyenes a bölcsőde és az óvoda is – ha sikerül bekerülni, ha van munkahelyünk, és ha az egy főre jutó keresetünk nem éri el a mindenkori alapnyugdíj négyzetének a háromszorosának a reciprokának… hát úgy kb a 110.000 Ft-ot.
Északon a bevándorlók gyerekei szintén járnak óvodába, és általában néhány hónap alatt elsajátítják a svéd/finn/norvég nyelvet. Hogy megkönnyítsék a beilleszkedést, az óvodapedagógusok gyakran tanulnak meg alapvető kifejezéseket és szavakat, számokat az idegen ajkú gyerekek nyelvén, ezzel is közelebb hozva a kultúrákat, és színesítve a foglalkozásokat. A külföldről érkező gyerekek aztán még népdalokat is taníthatnak a többieknek. Az oviban azért mindenkinek a svéd a kötelezően beszélt nyelv (na azért!).
Nem kényszerítik arra a gyerekeket, hogy iskolaéretté kupálódjanak 6 éves korukra, hanem személyre szabott játékokkal, izgalmas feladatokkal keltik fel az érdeklődésüket az olvasás, számolás és írás iránt. Nincsenek „mérőszámok”, hogy mit és mikorra kell tudnia egy gyereknek, ráadásul beszélgetnek a híradóban hallottakról, és megkérdezik őket, hogyan vélekednek a világ dolgairól. Mintha érdekelne bárkit is, mit gondol egy négyéves, na lapozzunk.
Created by Asierromero – Freepik.com
Aztán kezdődik az iskola. Vagyis kezdődNE, mert nulladik évfolyam van a hatéveseknek. Az egy dolog, hogy az ember az első években tűzzel és vasvillával küzd a digitalizáció ellen, és rejtegeti a gyerek elől a mobilt, hogy ne azt nyomkodja, menne inkább ki a többiekkel fogócskázni, de a svédeknél egyenesen a gyerek kezébe adják a tabletet az iskolában! Amit még haza is vihet! Tovább megyek: nem kell tanszert, tankönyvet venni, mert mindent az állam fizet, tehát a gyerek kvázi besétál egy uzsonnás dobozzal reggel és annyi! Nem izzad meg, nem lesz gerincferdülése és nem romlik tovább a lúdtalpa sem!
Nem tanulja meg továbbá, hogy mi a felelősség: ha otthon felejti az ellenőrzőjét, nem kap karót vagy beírást, ha nem írja meg a leckét, nem kap fekete pontot és nem alázzák meg az osztály előtt, de még csak házi feladatot sem kap! Na jó, vannak beadandó esszék, de olyan, hogy a 23. oldalon csináld meg a 4-es 5-ös és 6-os feladatot, olyan nincs. Hát milyen ember lesz ezekből! Nem csoda, hogy a skandik ott tartanak ahol. Ez a liberális nevelés minden sötét dolognak a melegágya.
Projekt alapú oktatás, meg mindenkinek ingyen múzeum és színházbérlet?! Náluk nem ének-zene, hanem csak zeneoktatás folyik! Lehet szakszofonozni, gitározni, kinek-kinek érdeklődése szerint, az elsődleges szempont a zene iránti szeretet elültetése.
Rengeteg órát tartanak a szabadban, hogy testközelből figyelhessék meg a gazdaság (farmok) működését vagy az állatok viselkedését. A múzeumokban történelmet és művészettörténetet is tanulhatnak, de egészében véve a tapasztalatszerzés és az élményalapú, életre felkészítő tanulás határozza meg a gyerekek mindennapjait. Már oviban kezdik a gyerekeket a pénzügyi alapok elsajátítására, a csoportnak kell új játékokat venni előre megadott összegből, hogy a legkisebbeknek és a nagyobbaknak is jusson néhány új játékra. A pénzt az 5-6 éves gyerekek osztják be, szükség szerint az óvodapedagógus segítségével.
Osztályozás jellemzően alsó tagozatosoknál nincsen, de később sem szívesen pontozzák le a gyerekeket és inkább a motivációjukat, elszántságukat, kreativitásukat értékelik – ha már másuk nincs, ugye.
A nyelvek szinte ragadnak rájuk, persze könnyű nekik, a skandi nyelvek pont olyanok, mint az angol! Bezzeg a magyar az annyira nyakatekert! Nem lehet véletlen, hogy nálunk még érettségiig sem tudják a gyerekek letenni a nyelvvizsgát, sőt! a diplomák is azért ragadnak bent, mert annyira különleges a nyelvünk, hogy annak nincsen párja. Nem hasonlít rá se a német se az angol, vagy a francia! Nálunk az átlag nyelvtanuló megszólalni ugyan nem mer, de rögtön kiszúrja, ha valaki nem megfelelően használja a past perfect-et, és azonnal savazásba kezd. Ebből is látszik, hogy mekkora figyelmet fordítunk a nyelvtani szabályok megfelelő elsajátítására.
Az általános iskola Skandináviában 16 éves korig tart, innen jöhet a menet az érettségiig – akár gimnázium, akár valamiféle szakmunkásképző – biztos mindenki megtalálja a számításának megfelelőt, akárcsak itthon. Érettségi után pedig lehetőség nyílik a továbbtanulásra, ami szintén ingyenes (Finnországban legalábbis), így akármelyik jött-mentnek lehetősége nyílik a diploma megszerzésére anélkül, hogy 22 éves korára milliós adósságba keveredne (albérlet, tandíj, megélhetés).
Tehát ezekben az országokban, ahol a pedagógus szakma nem csak elismert, de megfelelően megfizetett állás, a tanárok tényleg szívüket-lelküket adják az oktatásba. Foglalkozásuk társadalmilag is nagy megbecsülésnek örvend, hiszen tudják, a felnövekvő generáció biztosítja majd a jelenkor felnőtt lakosságának békés időskorát.
Mielőtt azonban megvennéd a repülőjegyet az egész családnak (ami egyébként nevetséges, oda-vissza csak 14.000 Ft. kb ennyiből jön ki Budapest-Szombathely vonattal is) azért álljon itt egy Csernus Imre idézet: „A könnyebb utat mindig könnyebb választani, ezt hívják menekülésnek, de van egy rossz hírem: a könnyebb úton soha nem lehet olyan sikerélményeket szerezni, amelyek önbizalmat adnak.”