Amikor a második, vagy a sokadik gyerekkel érünk el ugyanahhoz a mérföldkőhöz, az előző évek tapasztalata rendkívül sokat segíthet. De általában minden kihíváshoz szükségeltetik egy kis kreativitás, mert szinte esélytelen, hogy ugyanazzal az eszköztárral, ugyanazt az eredményt érjük el mindkét (vagy az összes) gyermekünknél. A szobatisztaságnál sincs ez másképp. Vagy talán mégis?
„A laissez faire hozzáállás”
Általában – most is – kivárásra játszom, és általában – most nem – be is jön.
Majd magától leszokik a pelusról. Gondoltam.
A lányok hamarabb lesznek szobatiszták – mondják.
Ők azok, akik előbb érnek szociálisan, és igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. Az én lányomat soha nem érdekelték az elvárások, így aztán a harmadik betöltött éve után tudtam: itt bizony nem lesz elég az sodródni az idővel és a természetre bízni a dolgot. Mire óvodába kerül, legalább napközben szükség van a pelenka elhagyására.
Nyár
A nyár kiváló alkalom a szobatisztaságra szoktatásra, ez végre nálunk is bebizonyosodott. Nincs is annál egyszerűbb, mint amikor a negyven fokban egy szál bugyiban, vagy anélkül rohangálnak kint a gyerekek, és amikor pisilni kell, akkor irány a bili! Vagy a fű! Érdekes módon ez a megközelítés az elsőszülöttünknél egyáltalán nem vált be. Annyira ragaszkodott a pelenkához, hogy képtelenség volt rá bugyit adni, vagy pelenka nélkül hagyni. Most megkímélt bennünket a sors, és legalább a második gyerek könnyedebben veszi az elengedés témakörét.
Menő bili
Hát a menő bili szintén ÓRIÁSI segítségnek bizonyult. Nem gondoltam rá, hogy ennyire jó hatással lesz a lányomra egy „lehúzható” WC-formájú bili, hiszen a fiamnál egyáltalán nem vált be ez a fajta motiváció, de úgy látszik ebben is eltérnek a gyerekek. A lányom nagy örömmel jár a saját WC-jére, amit aztán le is húz, és nagy büszkeséggel mutatja a végeredményt – ami egyelőre csak a pisire korlátozódik. De én ennek is nagyon-nagyon örülök.
A könyv
Még mindig megvan a „Bilikönyv”-ünk, ami óriási kedvence a kislányomnak. Vicces és kedves rajzokkal tarkított Alona Frankel története, amelynek a végén Samu sok-sok sikeres és sikertelen próbálkozás után végre boldogan ül a saját bilijén. Meleg szívvel ajánlom ennek a könyvnek a beszerzését, ha a szobatisztaságért folytatott harcba indultok. Ranschburg Jenő ajánlásával.
Leszoktató bugyik és unikornis minden mennyiségben
A leszoktató bugyikat a Sheinről rendeltem. Bevallom nem ilyen anyagra számítottam, reméltem hogy bent tartja a nedvességet, de tulajdonképpen csak egy finoman bélelt pamutbugyit kaptam, ami, nem meglepő módon, egyáltalán nem tartja magában a pisit, így teljesen úgy funkcionál, mint egy normál bugyi. Talán a nadrágpelenkára emlékeztető formája lehet biztonságot sugárzó a gyerekek számára. Egyébként szupercuki mintákkal érkezett az 5 db-os pakk, nem bántam meg, hogy megvásároltam. Nyáron forrónadrágként is elfunkcionálgat otthon.
A lányomnak cuki mintás bugyikat is beszereztem, mivel éppen az unikornisos időszakát éli, természetesen unikornisosat is. Ezzel is tudom némileg ösztönözni a bugyi viselésére.
Barátnők és nagylányok
Mégis azt mondom, hogy a legnagyobb segítség, a legnagyobb ösztönző erő az, ha van egy másik kis barátnő, aki szintén a szobatisztaság felé halad, és együtt hordhatnak bugyit, együtt mehetnek pisilni a bilire. Óriási szerencsémre ez nekem megadatott, így a szomszéd kislánnyal karöltve haladunk a WC-használat felé. Az, hogy van egy nagylány unokanővér, és neki vannak barátnői, csak hab a tortán. A lányom hallani sem akart pelusról amíg velük bandázott, hiszen ő is „nagylánynak” érezte magát, amikor játszottak vele.
Mégiscsak az idő (?)
Végül újra az időhöz lyukadtam ki. Mert bár elszántan bevetek mindent, és már a délutáni alvást is kibírja a lányom bugyiban, baleset nélkül, éjszakára és nagydologhoz bizony még mindig szükség van a pelenkára. Az utóbbinak sajnos jó magyarázata is van (kórházban is jártunk korábban erős hasmenés miatt), de jól tudom, hogy kitartással, és persze türelemmel (na meg idővel!) eljutunk mi is az áhított szobatisztaságig!