Első terhességem végén, nagypocakos, utolsó trimeszteres vizsgálataim egyikén az orvosom röviden tájékoztatott arról, hogyha megindul a szülés, és beérek a kórházba kicsit még tartsam vissza a babát, nehogy kicsusszanjon, miket kell még elintézni. A papírok (kiskönyv, szűrővizsgálatok…) átadásán kívül két fontos dolog jelzéséről nem volt szabad elfelejtkeznem: ha speciális étrend miatt eltérő menüt kérek a kórházban (én akkor vegetáriánus voltam), illetve kérek külön, egyágyas szobát.
Első szülésnél külön elhelyezést, családi szobát nem kértem, de a másodiknál már igen.
Összegyűjtöttem azokat az érveket, amik az egyes megoldások mellett szólnak!
Közös kórterem mellett szóló érveim, első gyerek születésekor:
- Nem tudtam mire készüljek mentálisan, hogyan lesznek a hormonjaim a szülést követően;
A kismama csoportok egyik nagy témája a szülés utáni depresszió volt akkoriban. Mivel ez ismeretlen terület volt számomra, nagyon féltem, hogy engem is „utolér”. Nem akartam egyedül maradni a szülést követően. Mindig is sokat merítek a sorstársaim élethelyzeteiből, erre számítottam akkor is.
- Újszülött ellátása;
Éveken keresztül babysitterkedtem, nagycsaládban nőttem fel. Nem tudom megszámolni, hány kicsinek cseréltem ki a pelenkáját, vagy ringattam álomba. Mégis úgy voltam vele, hogy egy teljesen újszülött baba ellátása más, mint aki már hónapok óta a pocakon kívül kezdett új életet. Arra gondoltam, hogy a szülés utáni „semmittevés” enged annyi időt, hogy tapasztalatokat cseréljek a többi kismamával. Úgyis csak pár napig leszünk együtt, nem gondoltam, hogy ez olyan rossz lehet. És örülök, hogy bíztam ebben a megérzésemben. Voltak szintén első gyermekes anyák. Ez alatt a néhány nap alatt átbeszéltük az összes félelmünket, örömünket. A több gyerekes anyukák pedig olyan hasznos tippeket adtak a köldökcsonk tisztítástól elkezdve a hogyan vészeljük át a mellbimbó fájdalmakkal járó első szoptatásokat, hogy csak hálás tudok lenni.
- Nem maradtam egyedül a megváltozott testemmel;
Akár hüvelyi úton, akár császárral szülsz, olyan fájdalmakat és érzéseket él meg egy nő, amit addig még sosem.
Amikor szülés után telefonon megkérdezte anyukám, hogy vagyok, csak annyit tudtam mondani, hogy így képzelem el azt az amatőrt, aki edzés nélkül, de akarattal lefutotta a maratont.
A további testi változások pedig egyszerre jönnek; erős vérzés, mellfeszülés, bimbó fájdalom, erőtlenség, varratok. És a mentális dolgokról még nem beszélek.
A szobatársaimmal nem szégyelltem megbeszélni azt, ami lement zuhanyozás közben a lefolyón. És azt sem, hogy a beleim úgy mozogtak napközben, mintha még egy kisbaba lenne belül. Volt, aki szóba hozta a szülés utáni szex témát, más pedig bevallotta, hogy egyáltalán nem gondolkozik több gyerekben. Ezek az őszinte, beszélgetések sokat adtak, tudatosították bennem azt, hogy normális, ami a testemmel történik, és egészségesek azok a gondolatok, amik megfogalmazódnak bennem.
- Mindig volt valami finomság, amit megosztottunk egymással;
A speciális étrendben (vega, tej, tojás, glutén- mentes) az a jó, hogy normális adagokat kapsz, mert kevesebb főre valahogy több jut. Én nem tudok rosszat mondani a kórházi menüre. Nem mondom, hogy hosszú távon egészségesnek mondanám, de nekem mennyiségre elegendő volt. Ettől függetlenül a párom hozott nekem kiegészítésként ezt-azt. Mint mindenkinek a rokona. Így a szobában lévő étkező asztalunk svédasztallá változott és mindig volt rajta valami finomság.
Második babám esetében már saját külön szobát kértem:
Az erre való igényemet, amint beértünk a kórházba, többször, hangosan jeleztem. A nővér pulttól addig nem távoztam amúgy is jobban esett állva és támaszkodva fogadni a fájásokat, amíg utána nem telefonált az asszisztens, hogy a kisdedemnek és nekem „szobát nem foglaljon”, amit szerencsére tudtak külön díj ellenében biztosítani. Erre az igényem az utolsó hónapban fogalmazódott meg bennem. Amikor intéztem a lakáseladást és az érdeklődők fogadását. Amikor délelőtt és délután futottam a lejtős utcánkon az éppen kismotorozni tanuló lányom után. Amikor eltemettük a legkedvesebb kutyámat. Amikor a szomszédunk rám zúdította, hogy a folyosó nem babakocsi, kismotor, és egyéb játékok tárolására való objektum. Amikor óránként mentem pisilni éjjel és nappal is. Amikor rájöttem, hogy egyik nagyszülőre sem számíthatok. Na, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a szülést még letolom, de aztán pihenésre lesz szükségem!
- Aludj akkor, amikor a baba is alszik:
Apukám állandóan ezt puffogtatta, hogy pihenjek, amikor a gyerek is. Én meg mindig azt mondtam, hogy ez olyan retró tanács, szerintem nem működik. Mert amíg a gyerek alszik, akkor van én időm. Mégis, egyedül a szobában akkor aludtam, amikor a kisfiam. Az újszülöttek sokat alszanak. Így én is sokat aludtam. És jó volt ez így. Akkor már erre volt szükségem.
- Higiénia:
A takarító nő akkor takarítja ezeket a VIP/családi/egyéni szobákat, amikor valaki távozik. Mégis minden nap, amikor elvitte a szemetet, megkérdezte, hogy feltöröljön, vagy hozzon wc papírt. Mivel csak én használtam a mosdót, sokkal tisztább volt minden és nekem ez jó érzést nyújtott.
- Újszülött fotózás:
Engem rendkívül felháborított, hogy a hat ágyas szobában, amiben korábban voltam, csak ketten nem kértünk babafotózást. A fotózás úgy zajlik, hogy a fotós beállít egy állványos vakut, az ágyra rátesz egy kisebb babzsákot, majd ráterít egy puha plédet (mindenki ágyára ugyanazt a plédet teszik, leginkább a láb részhez), majd arra a plédre, (amire az újszülöttek nagy részét korábban már rátették), ráfektetik a te gyerekedet is. Majd különböző pózokban, kisállatkák kíséretében lefotózzák. Közben vaku villan. Egyszer, kétszer, tízszer, rengetegszer. Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokat olvastam a babák fejlődéséről, és arról, hogy melyek azok az érzékszervek, amelyek legkésőbb fejlődnek ki és ez hogyan érinti a koraszülött babákat. Nem tartom egészségesnek, hogy az egy- két napos újszülött ilyen erős fényt kap. Ezen kívül a fotósok meg sem kérdezték a többi anyukát, hogy minket ez hogyan érint?!
A külön szobában eldönthettem, hogy szeretnék ebben részt venni, vagy sem!?
- Látogatók:
A családtagok látogatási időben korlátlanul tartózkodhatnak a külön szobában. Igaz, én állandó társaságra nem vágytam, mert szerettem volna megismerni az újszülöttemet. De nagyon jól ki tudtuk használni abból a szempontból, hogy egy- két órán keresztül a nagyobb gyerkőccel tudtam közvetlenül foglalkozni, ő pedig tudott ismerkedni a testvérével. Volt terünk arra, hogy ez első féltékenységi sírás megtörténhessen, és jól reagáljunk rá. És jobban át tudtuk élni, mint család az első pillantásokat, mosolyokat, öleléseket.
- Én idő:
Volt időm: lassan mosdóba menni, akár többször zuhanyozni, aludni és akár olvasni is. Senki nem szólt rám, ha énekeltem a kicsinek. És nekem sem kellett másra szólni, hogy légyszi, ne kihangosítva telefonálj, vagy próbálj meg kevésbé horkolni éjszaka!