Quantcast
Kezdőlap Aktuális “A fotó, amit a fiam készített rólam, megváltoztatta, milyennek látom magam”

“A fotó, amit a fiam készített rólam, megváltoztatta, milyennek látom magam”

pottyos

“A 7 éves fiam büszkén mutatta a fotót, amit rólam készített a telefonommal, mikor nem néztem oda. Homályos volt és túlexponált, és kizárólag azokat a dolgokat láttam rajta, amiket nem szeretek magamon: a tokám, a ráncaim, az arcom a legrosszabb szögből, a kávéfolt a ruhámon.

Őszinte leszek, először arra gondoltam, ha már nem figyel, majd kitörlöm. Ez a baj a modern technológiával, bármit azonnal kitörölhetünk, ami a nem a tökéletességet tükrözi vissza. Addig készíthetünk el egy képet újra és újra, amíg tökéletes nem lesz.

Ez persze nem egy ördögtől való dolog, csak ha nem figyelünk, elveszítünk valamit közben. Azt, hogy kik is vagyunk valójában.

Minél többet néztem ezt a képet, annál jobban megszerettem. Kevés ilyen természetes fotó van, ami rólam készül. Egyrészt mert általában én vagyok a kamera mögött, másrészt ha mégis én is a képen vagyok, akkor az egy beállított fotó, mint az ünnepi kép a családról.

Szeretem azokat a képeket is, de ezt jobban szeretem. Mert ez az, amit a gyerekeim látnak, amikor rám néznek.

Látják az arcom mindenféle nem előnyös szögből, vagy amikor fintorgok, miközben odaég az étel. Látják a tokám, amikor odabújnak hozzám, hiszen az van szemmagasságban. Látják a ráncaim, amikor este lefektetem őket, és odabújok hozzájuk. És észre sem veszik ezeket.

Azt gondoltam, fiús anyukaként ez az egész szépség-kérdés nem is lesz téma a gyerekeimmel.

De azt látom, hogy ez nem így van. Mi, X generációs szülők nagyon lelkesen hőzöngünk a mesterséges szépség-kép ellen, amit a média áraszt. Láttunk már kampányokat, amik a lányok önértékelését igyekeznek visszaállítani, ahol bátorítják őket, fogadják el a tökéletlenségeiket.

De felelősségünk van nekünk is a fiaink előtt: nincs az a kampány, ami hatásosabban alakíthatná a fiaink nőideálját, mint az, ahogy saját magunkról beszélünk előttük. Ha kritizáljuk a saját kinézetünk, a tökéletesség-őrületbe állunk be mi is.

Ha fintorgok a saját tokámat látva, és kitöröltetem vele a képet, hogy készítsen rólam előnyösebbet, akkor ő is rondának fogja látni. Nem feltétlen az én tokám, de másét. Ezek a tökéletlenségek lesznek az első dolgok, amit észrevesznek másokon.

Ha én, a kommunikációmmal rombolom azt, amit eredendő természetességgel szépnek látnak bennem, akkor nem fogják szépnek látni.

Ahogy mi beszélünk magunkról és a külsőnkről, az lesz az a szűrő, amelyen keresztül a világot, és ezáltal az emberi szépséget megítélik. Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy a szép az, ami tökéletes. Szép az, akit szeretnek, és aki viszont szeret.

Úgyhogy más módon kezdtem nézni erre a képre. Ez az az énem, aki ételt főz nekik a konyhában. Ez az az énem, aki játszik velük a kertben. Ez az az énem, aki este lefekteti őket. Az, akit szeretnek.

És az, akit én is szeretek.

Forrás: ScaryMommy

Ez is tetszeni fog