„Bezzeg az én időmben” még nem volt se mobil, se internet, illetve „ezek a mai fiatalok” rengeteg időt töltenek a képernyő előtt. Fordult már meg a te fejedben is valamelyik gondolat? Forgattad esetleg a szemedet is az állandóan kütyün lógó gyereked láttán? Hát, nem kéne, hiszen a gyermekeinket, a „mai fiatalokat” mi juttattuk, illetve juttatjuk ebbe a helyzetbe, amely sem számukra, sem számunkra nem kedvező. Sokkal inkább érdemes figyelni erre a jelenségre, és figyelni a gyermekeinkre.
Magányos, depressziós gyerekek
A kutatások szerint a mai tinédzserek illetve már a fiatalabb korosztály tagjai között a mobilhasználattal párhuzamosan megnőtt a magányos, sőt, depressziós gyerekek aránya. A social media használata mindamellett, hogy a legtöbben a barátokkal való interakcióra, csevegésre, beszélgetésre használják, furamód mégis az izoláció érzését erősíti a fiatalokban, hiszen a személyes jelenlét érzését nem tudja pótolni. 2011-ben a tinédzser korosztály (13-18 évesek) mindössze 23%-ának volt mobiltelefonja. Mára ez az arány 95%, vagy még magasabb.
A digitális drog
A tinédzserek napi 8-10 órán át használják a mobiljukat, vagy más digitális eszközöket. Valósággal a készülék rabjaivá válnak. Nem véletlenül hívják „digitális drog”-nak, és a drogot tulajdonképpen nem is kell idézőjelbe tennünk, hiszen ugyanolyan hatásmechanizmussal működik a Facebook-chat, vagy egy jó konzolos játék, mint a heroin, még ha fájdalmas is erre gondolni.
Miért nevezzük drognak? Azért, mert a gyerek csak addig boldog, amíg kütyüzik – telefonozik, PS-ezik, xboxozik, PC-t nyomkod. Amint abbahagyja, mély apátiába süllyed, nem érdekli semmi, és nem tud számára más olyan boldogságot okozni, mint ha újra a kedvenc képernyője elé kerülhet.
Erre még rásegít a digitális játékok működési mechanizmusa: soha nem kaptunk még ennyire gyorsan pozitív visszajelzést a teljesítményünkről: szintet léptél, teljesítetted a feladatodat – újabb és újabb dopaminlöket éri a gyereket, és ki ne szeretné folyamatosan győztesnek érezni magát? Természetes, hogy nehezen szakad el a játéktól, a telefontól, és alig várja, hogy újabb gyors ingerek, pozitív megerősítések érjék.
A gyerekek tehát több időt töltenek az eszközeikkel, mint a barátaikkal. Kevesebbet randiznak, kevesebbet járnak koncertre, bulizni, és kevesebbet találkoznak ismerőseikkel.
Mit lehet tenni?
Oké, megtörtént a baj, a gyerekünk egy kütyüfüggő zombi lett, mit lehet tenni? Bizonyára te is ezt kérdezed.
Én megvettem és elolvastam Nicholas Kardaras A képernyő rabjai – Avagy hogyan rabolja el gyermekeinket a képernyő, és hogyan törhetjük meg a varázslatot című könyvét, hogy neked már ne kelljen. A könyv 95%- a arról szól, hogy valóban annyira káros a mobilozás, kütyüzés, mint a drog. Volt egy srác, aki már teljesen elveszítette a kapcsolatot a valósággal, és a rendelőben is azt kérdezte, hogy ez még a játék-e.
A megoldásról viszont csak a könyv legvégén olvashatunk egy nyúlfaroknyi részt.
A szerző első körben a teljes tiltást javasolja – legalább 4 héten keresztül nem vehet a gyerek a kezébe telefont, nem játszhat digitális eszközökkel, sőt még tévét sem nézhet. Az idegrendszernek nagyjából ennyi időre van szüksége, hogy lejöjjön a „szerről”, majd utána is csak szigorú ellenőrzés mellett és határozott keretek között engedélyezhető a kütyühasználat.
De mit tehetsz Te, ha esetleg ennyire radikális lépéseket mégsem szeretnél tenni?
PROGRAMOK
Bizony, sokan szidják a mai szülőket, hogy állandóan programokra hordják a gyerekeket, de keveseknek fordul meg a fejében, hogy talán éppen azért, hogy távol tartsák őket a kütyüktől, a tévétől, és mindemellett még értelmesen is szeretnék eltölteni az időt. Ne törődj a károgókkal, menjetek múzeumba, bobozni, vonatozni, hajókázni, vagy bárhová, ami a gyerekek érdeklődésének megfelelő. Telefont maximum fotózáshoz használjatok.
BARÁTI RANDIK
Tetszik, nem tetszik a gyerek legjobb barátja, hívd át. Menjen át a te gyereked a legjobb barátjához. Kell hozzá egyfajta rugalmasság, sok kaja (főleg tini fiúk esetében), de ennél jobbat talán nem is tehetsz a gyermekeddel. Személyes kapcsolatot tud létesíteni, és akár még a kertbe is kimennek focizni, vagy elmennek bicajozni, fagyizni. Ha jó az idegrendszered, egyszerre több gyereket is áthívhatsz. Számukra ezek pótolhatatlan élmények, és óriási érzelmi injekciók a nehezebb, magányos órákra.
SZABÁLYOZOTT KÉPERNYŐIDŐ
Nem fog örülni a gyerek, de legyél erős és következetes. A megbeszélt időkorlátot NE lépje túl a gyerek. A könyvben említ a szerző egy jó „mérőszámot”: annyit legyen kint a gyerek, amennyit kütyüzik, így nagyjából megmarad az egyensúly, és az idegrendszer épsége.
ADJ NEKI FELADATOT
Ha van olyan házimunka, amit a gyerek el tud végezni, végezze el. Pakolja el a ruháit, akár ki is moshatja, teregetheti őket. Vigye ki a szemetet, porszívózzon, rakjon rendet a szobában. Az önbecsülésének is jót tesz, ha érzi, hogy a családban ő is fontos munkát végez. Ráadásul addig se a telefonját nyomkodja.
és végül: TÖLTS VELE IDŐT
Talán a legnehezebb az együtt töltött minőségi idő otthon is. Beszélgetés, közös olvasás, társasjáték, foci, bármi, amire „rá tudod venni”.
Készülj fel az aktív ellenállásra, a látványos duzzogásokra, a minden IS unalmas mondatokra, de pattintsd le magadról. Igyekezz kihozni a lehető legtöbbet a közös időből. Törekedj rá, hogy mindig legyen olyan a közös családi programokban, amit ő is élvez: válasszon ő ebédet, vagy közlekedési eszközt, úticélt, beszéljetek meg minél több részletet. Ha tesó is van, akkor felváltva kedvezzetek hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik gyereknek.
Ne felejtsd el, hogy bármilyen nehéznek is tűnik, érte, értük teszed, és később hálásak lesznek majd az erőfeszítéseidért!
Források: