Nem tudom jártatok-e már úgy – én igen! – hogy utazáshoz bepakoltatok egy csomó játékot. De tényleg. Társast, kisautókat, mesekönyveket, építőkockát, kislapátot, homokozószettet, motort, villogó, világító játékokat, és mindent, amiről úgy gondoltátok, hogy a gyerek számára nélkülözhetetlen. Aztán eltelt néhány nap, és a játékokhoz még mindig nem nyúltunk hozzá. Annyira lekötötte a gyerekeket, és bennünket is az új hely varázsa. Jöttünk mentünk, és mindig találtak valamit, amivel jól elvoltak: köveket, botokat, vagy pár eszközt a konyhából.
Ismerős? Biztos vagyok benne. De vajon miért van ez? Erről szól ez a cikk.
Tedd el a játékokat, és a gyerekek többet játszanak
Két évtizeddel ezelőtt a „Der Spielzeugfreie Kindergarten” (játékok nélküli óvoda) nevű német projekt azt szerette volna megnézni, mi történne, ha elviszik a játékokat az óvodákból. Három hónapra minden játékot eltávolítottak a résztvevő csoportszobákból. Az egyik tanár, Gisela Marti a következőket mondta: „Ebben a három hónapban teret és időt kínálunk a gyerekeknek önmaguk megismerésére, és mivel nem tanárok vagy játékok irányítják őket, a gyerekeknek új módszereket kell találniuk arra, hogy kitöltsék a napjukat a saját, egyéni módjukon.”
A cél az önbizalom, a képzelet, a kreativitás, a problémamegoldó képesség és a szocializáció táplálása volt. A gyerekek napjai szándékosan strukturálatlanok voltak, a gyerekek szabadon megtehették azt, amit és ahogy akarnak. Minden nap videó készült róluk. Az első napon a gyerekek zavartan és unatkozva néztek körül a nagy üres teremben.
A második napon székekkel és takarókkal játszottak, bunkereket csináltak úgy, hogy takarókat terítettek az asztalokra, amelyeken a cipők nehezékként funkcionáltak.
Hamarosan rohangálni kezdtek a szobában, izgatottan beszélgettek és nevettek. A harmadik hónap végére pedig fantáziadús játékba kezdtek, jobban tudtak koncentrálni és hatékonyabban kommunikálni.
A játék felfedezésének szakaszai
Kathy Sylva, az Oxfordi Egyetem oktatáspszichológiai professzora több mint 3000, három és öt év közötti gyermek tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy „ha a gyerekeknek sok játékuk van, úgy tűnik, hogy ez inkább zavarja őket. A figyelmük elterelődik, nem tanulnak és nem játszanak „jól””. Kutatásai azt mutatják, hogy a kevesebb játékkal rendelkező gyerekek, akiknek a szülei több időt töltenek olvasással, énekléssel vagy játékkal, több területen is felülmúlják a gazdagabb környezetből származó társaikat.
Dr. John Richer, az oxfordi John Radcliffe kórház gyermekpszichológusa elmagyarázza, hogy amikor a gyerekek új játékot kapnak, két szakaszon mennek keresztül: a felfedezés, majd a játék szakaszán.
A felfedező módban a gyerek azt kérdezi: „Mire jó ez a játék?”
Játékmódban pedig azt: „Mit tehetek ezzel a játékkal?”
Játék módban fejlődik a kreativitás, a képzelőerő, a kezdeményezőkészség és az alkalmazkodóképesség. Amikor a gyerekek túl sok játékkal szembesülnek, több időt töltenek felfedezéssel és kevesebb időt játszanak. Ironikus módon úgy tűnik, hogy kevesebb játékkal több időt biztosítunk a játékra.
A túl sok játék lehetséges hatása
Claire Lerner, a Zero to Three pszichoterapeuta és a szülői erőforrások igazgatója a korai gyermekkori fejlesztésre specializálódott. Claire egy kormány által finanszírozott tanulmányt végzett a túlzott mennyiségű játék lehetséges hatásairól, és arról számolt be, hogy a gyerekek „túlterheltek és túlzottan stimuláltak, és nem tudnak elég sokáig egyetlen dologra koncentrálni, hogy tanuljanak belőle, ezért egyszerűen abbahagyják a játékot. A túl sok játék azt jelenti, hogy nem tanulnak meg ötletesen játszani.”
Christopher Willard, klinikai pszichológus és a Child’s Mind szerzője emlékeztet bennünket, hogy az ismétlésnek célja van; ugyanazokat a könyveket olvasni, ugyanazt a dalt énekelni, ugyanazokat a játékokat játszani. Az ismétlés a tanulás megerősítésére szolgál, miközben fokozza a kognitív fejlődést. Hiszen a játék a gyerekkor „munkája”.
“A játék a kutatás legmagasabb formája.” – Albert Einstein
A kevesebb játék segíti a gyerekeket abban, hogy használhassák és fejleszthessék képzelőerejüket, meghosszabbítsák a figyelmüket, hogy jobban vigyázzanak a birtokukban lévő játékokra és jobban megbecsüljék őket, miközben több lehetőséget teremt a természet felfedezésére. A szülők számára előny, hogy a kevesebb játék kevesebb rendetlenséget eredményez otthonunkban, így kiegyensúlyozottabbak lehetünk, több időnk marad a gyerekeinkkel való játékra, és több türelmünk van gyermekeink felé.
Milyen típusú játékok eredményeznek több játékot?
Ha gyermekeinknek kevesebb játékuk van, akkor biztosak akarunk lenni abban, hogy a birtokukban lévő játékok biztosítják a legnagyobb játékértéket. Ne felejtsük el, hogy a játék a gyerekben van, nem a játékban.
Ha egy játék világít, vagy hangot ad, és a gyermeknek csak egy gombot kell megnyomnia, akkor annak a játéknak nagyon kicsi a játékértéke. Az ilyen típusú játékok azonnali dopaminlöketet adnak, felizgatják a gyereket és az ajándékozót, de rövid életűek.
Másrészt az olyan játékok, mint a fakockák, mágneses lapok, vagy selyemsálak, nem diktálják a játékot a gyermeknek – nagyobb játékértéket képviselnek, mivel a gyermek szabadon használhatja fantáziáját a végtelen játéklehetőségek érdekében.
“Ahogy csökkenti a gyermeke játékainak mennyiségét és a rendetlenséget, úgy növeli figyelmét és képességét a mély játékra.” – Kim John Payne
A játékok kiválasztásának másik módja annak meghatározása, hogy NYITOTT vagy ZÁRT játékokról van-e szó. A zárt játékokat általában úgy ismerjük fel, hogy egy célt szolgálnak. Míg a nyitott végű játékok sokféle célra használhatók. A színes kockákból például várat, hidat építhetünk, vagy számolhatunk, válogathatunk vagy egyensúlyozhatunk. A nyitott játékok beindítják a gyermek fantáziáját. Ennek ellenére néhány zárt játék is csodálatos lehet – például a kirakósok és a formaválogatók. Törekedjünk arra, hogy 75% nyitott és 25% zárt legyen a játékok aránya.
Egyszerűsítsük le együtt gyermekeink játékait!
Modern szülőként úgy érezzük, nehéz kevesebb játékot tartani otthonunkban, mint többet. A kevesebb játék, akárcsak a gyerekek időbeosztásának, vagy a képernyő előtt töltött időnek a csökkentése, szembemegy a „minél több, annál jobb” tévhitével, amely oly jellemző a társadalmunkra. Nehéz a mainstream árral szemben úszni, de megéri.
„A minimalizmus az általunk leginkább értékelt dolgok szándékos népszerűsítése, és mindannak az eltávolítása, ami elvonja a figyelmünket róla. Ez egy olyan élet, amely kikényszeríti a szándékosságot.” – Joshua Becker
Ha több játékra mondunk nemet, akkor fontosabb életleckékre mondunk igent. Lehetőséget adunk gyermekeinknek, hogy megtanulják igazán értékelni azt, amijük van. így megtaníthatjuk nekik, hogy nem kell a materializmus külső forrásait keresniük, hogy átmeneti boldogságot vagy megnyugvást hozhassanak nekik.
Forrás: https://raisedgood.com/toys-children-less-play