Egy közvéleménykutatás szerint a repülőn utazó utasok 52%-a úgy gondolja, hogy a 10 évesnél kisebb gyerekkel utazóknak külön kellene ülnie az utazóközönségtől.
Nincs olyan szülő, aki a repülést gyerekkel úgy írná le, hogy jó buli. A logisztika mellett még ott az állandó stressz, hogy vajon mivel fogod idegesíteni a körülötted ülőket, ha a gyerek épp nyugtalan lesz. És ez a stressz nem megalapozatlan: úgy tűnik, a legtöbb esetben valóban idegesíted az utastársaid.
Ez a statisztika azért egészen bizarr, mert több ember ültetné külön a gyerekkel utazókat, mint azokat, akik büdösek (28%), vagy akik meg vannak fázva (39,3%). Hamarabb szeparálná egy külön kabinba a gyerekeseket. Ez már valami, igaz?
Valós jelenség a gyerekek nem tolerálása. Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, a gyereknek szeparálva kellene lenni a társadalom többi részétől csak azért, mert például hangot ad ki. Mindezt azzal együtt, hogy a felnőttek is épp elég idegesítő dolgot csinálnak, csak az a különbség, hogy nekik már tisztában kellene lenniük vele, hogyan illik viselkedni.
A repülős utazás nem kényelmes: szűk helyen utazol, szorosan összezárva az utastársaiddal.
Ám gyerekkel még annyira sem kényelmes. Be kell pakolnod elég nasit, pelenkát, és mindenféle figyelemelterelőt, amivel kihúzod a repülőutat, mindezt úgy, hogy azon a bizonyos szűk helyen egy gyerek is van az öledben. Tudva, hogy a körülötted ülők azt szeretnék, bár el lennél szigetelve valahol, ahonnan nem hallják azokat a mindenféle hangokat, amiket a gyerek kiad.
Úgyhogy, igen: különítsük el a gyerekkel utazókat egy külön kabinban. Mondjuk egy első osztályúban. Ahol nagyobb hely van a lábadnak, finom süteményt adnak, és van egy tévé. Ahol kényelmesen utazhatsz te is, aki ugyanúgy fizettél a jegyedért, mint mindenki más.
Forrás: scarymommy.com