Az utóbbi időben sokat olvashatunk az iskoláról, mint ami „többet árt, mint használ” a gyerekek számára, azonban a jó példákra, eredményekre kevesebb hangsúly esik. Pedig sok olyan innovatív pedagógus ér el kimagasló eredményeket az osztályteremben olyan módszerekkel, amelyek szakítanak a hagyományos oktatással. Ki ne álmodozott volna azon tanuló korában, hogy előre tudja a témazáró dolgozat tartalmát, így a tanárt kicselezve tökéletes eredményeket érhetne el?
Az utóbbi időben sokat olvashatunk az iskoláról, mint ami „többet árt, mint használ” a gyerekek számára, azonban a jó példákra, eredményekre kevesebb hangsúly esik. Pedig sok olyan innovatív pedagógus ér el kimagasló eredményeket az osztályteremben olyan módszerekkel, amelyek szakítanak a hagyományos oktatással. Ki ne álmodozott volna azon tanuló korában, hogy előre tudja a témazáró dolgozat tartalmát, így a tanárt kicselezve tökéletes eredményeket érhetne el?
Hihetetlen, de vannak olyan gyerekek, akik az iskolában saját maguk állítják össze a dolgozatukat, saját maguk javítják is azt ki. Ha még ez nem lenne elég, maguk határozzák meg, hogy mit tanulnak, és hogyan! Persze bizonyos keretek között teszik ezt, de a saját érdeklődési körüket előtérbe helyezve maguk választhatják meg a feladatukat. A tevékenységüket pontokkal értékelik, amely a videojátékhoz hasonlóan motiválja a gyerekeket a minél nagyobb teljesítmény eléréséhez. Ha például valakinek rossz napja van, vagy nem tudott készülni a dolgozatra, akkor nem egy megbélyegző rossz osztályzatot kap, hanem kevesebb pontot. A lelkesedését nem töri le a rossz jegy, hanem a kevés pont motiválja arra, hogy megszerezze azokat, amiket korábban nem sikerült. Így mindenkinek lehetősége van arra, hogy elérje az általa vágyott szintet, nincsenek előre meghatározott skatulyák: jó és rossz tanulók. Ilyen a 21. század álomiskolája!
Hazánkban egyre többen alkalmazzák – most már eláruljuk – a gamification módszerét, amelyet Prievara Tibor az elsők között vezetett be. A gamificationnek szentelt munkásságát már külföldön is elismeréssel fogadták, hazánkban pedig szakmai cikkei a téma alapirodalmának számítanak. Angoltanárként dolgozta át mindezt a magyar oktatási rendszerre, és vezette be a játékosítást az általa tanított osztályokban. Most öt év tapasztalatát osztja meg olvasóival a Neteducatio Kft. gondozásában megjelenő A 21. SZÁZADI TANÁR Egy pedagógiai szemléletváltás személyes története című könyvében. (http://www.neteducatio.hu/?t=160)
Az, hogy ez a módszer mennyire eredményes, egy diák visszajelzése jól tükrözi: „Játékosan fogjuk fel az egészet, és nem kell azon görcsölni, hogy most milyen jegyet fogunk kapni. Ez a rendszer nem rákötelez minket arra, hogy mindig tanuljunk, és hogy ez kötelező, hanem magunk miatt, magunktól jutunk erre a döntésre.” – minden pedagógus arról álmodik, hogy az ő diákja adjon ilyen visszajelzést.