A nyár és a nyári szünet a gyerekeknek mindenképp a felhőtlen szórakozás, kikapcsolódás időszaka. Jómagam a nyarakat az utcánkban tollasozva, a Tisza-parton ücsörögve, no meg munkával töltöttem, a nyaralás nálunk szóba sem jöhetett. Viszont a legszebb pillanatok mindig azok voltak, amikor a szüleink is bekapcsolódtak a játékba; mint két másik gyerek.
A nyaralás jó és szuper, de természetesen nem engedheti meg magának mindenki. Ami még ennél is jobb, hogy a gyerekeknek nem is erre van igazán szükségük, hanem – dobpergés: RÁD! és persze az apjukra. A legjobb, ha minden nap sikerül találni 1-1 órát, amikor félredobod a telefont, kikapcsolod a tévét, és akármi is legyen az éppen folyamatban lévő játék: beleveted magad! Végre nem kell tanulni, másnap nem kell korán kelni (a gyereknek legalábbis), és a lefekvés ideje sincs ANNYIRA kőbe vésve.
A turbó-anyu üzemmód sajnos nem mindig megy. Sokszor vagyunk fáradtak, kialvatlanok, stresszesek, esetleg a munka miatt kimerültek. De néha összejön. Van az a pillanat, amikor azt gondolom, hogy kész, nem bírom tovább, el akarok menekülni. Baromira unom a kisautók tologatását, ezredszer építek parkolót és milliomodszor tolom a helyükre a kocsikat. És ilyenkor, ha elég összeszedett és tudatos vagyok, akkor inkább ráteszek még egy lapáttal, és igenis én leszek a világ legmókásabb anyukája. Eljátszok egy autós üldözést, narrálok, vetődök, lekörözöm Tom Cruise-t a Mission Impossible-ben.
Turbó-anyuval aztán bármi előfordulhat: lehet lovagolni a hátamon, lebirkózni, megdobálni labdával vagy büdös zoknival, a játszótéren várat építeni és rombolni homokból. Úgy hordom a vizet a kútról, mint egy kétéves. Benevezek a futóversenyre, vagy felülök a 4-es méretű kismotorra. Vízipisztolyozok, és mindeközben a legkevésbé sem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Elég, ha látom a gyerek csillogó szemét, és tudom, hogy mindent jól csinálok. Legalább most.
Ilyenkor hallom – és csak ilyenkor – a fiam legédesebb, szívből jövő kacagását. Amikor elfelejtem egy fél órára, órára, hogy én vagyok a fegyelmező, aggódó felnőtt, ő pedig a figyelnivaló, mindig rosszban sántikáló gyerek. Amikor egyenlőek vagyunk, akkor mindenki felszabadultabban játszik. Persze a testi épségünkre azért továbbra is figyelek!
De nem kell feltétlenül úgy viselkedni, mint aki három liter kávét gurított le ebéd után – bár tény, hogy ez az attitűd a segítségünkre lehet! – nagyobb gyerekekkel az is kiváló program, ha például összebújva nézitek meg a kedvenc meséjét, elmentek kirándulni, vagy társasozik együtt az egész család. A legjobb azonban mégis a fizikai aktivitást is magába foglaló játék, valamiért ezek sokkal élményszerűbbé, emlékezetesebbé teszik a közös időtöltést. Talán mert kicsit nehezebb focizás közben elkalandozni?!
Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy elég volt a strandon a langyos vízből, de a gyerek még maradna egy kicsit, akkor kerekedj felül önmagadon, kapcsold be a „móka” gombot (bármennyire is nehezedre esik), és menj vissza gyerekbe még egy kicsit! Mindenki meg fogja hálálni, a kapcsolatotok még szorosabbá, a nyári emlékek pedig édesebbé válnak a közös, mindenki által élvezetesnek tartott játékok folyamán. Jó mulatást!