Itt az adventi időszak – avagy úgy is mondhatnám, hogy az évi rendes bokszmeccsek időszaka az elvált felek között. Kitűnő alkalom arra is, hogy az összes felgyülemlett feszültséget kiengedjük és az év közben összeszedett minden sérelmünket egymás fejéhez vágjuk.
Mert a karácsony mindenkinek jár.
Jár az anyának, jár az apának – de jár a nyagybácsinak, a nagymamának, a dédiknek és Betti kuzinnak is megígértük, hogy idén, annyi év után végre nála fogyasztjuk el a karácsonyi ebédet. Még szerencse, hogy a karácsony két napból áll. Ez a része simán elemi matek: egy jár az apának, egy jár az anyának, Betti kuzint meg oldja meg mindenki, ahogy tudja. Ugye?
Hát…
Majdnem.
Mert ott a szenteeeeeste!
És máris felborul az egyenlet…
A szentestét nem lehet elosztani. Minden gyerek egy helyen tudja felvenni a legszebb ruháját, egy helyen tudja teletömni magát bejglivel, és egy helyen tud legjobban örülni az ajándéknak. Úgyhogy az elvált szülők a karácsonyi ajándéklista helyett érveket gyűjtenek, telefont és billentyűzetet ragadnak, és kezdődik az email- és SMS – csata. A „már-tavaly-is-kértem” és a „múlt – évben – is – nálad- volt” hamar átalakul „sosem-lehet-veled-semmit-megbeszélni” „csak-magadra-gondolsz”, „egész-évben-nem-törődtél- a –gyerekkel – bezzeg –most” – háborúvá.
Fogadjunk, azt várod, hogy elmondjam: tudok egy tuti receptet, amivel mindez megelőzhető. Elég sok éve vagyok tábornok a saját karácsonyi hadjáratomban, úgyhogy tapasztalatom van bőven.
És mindent próbáltam már:
higgadt maradni,
engedni,
védekezni,
ragaszkodni egy darab papírhoz, amit bírósági ítéletnek hívnak.
Aztán újrapróbáltam higgadt maradni, engedni, védekezni és ragaszkodni is.
Ezek közül egyedül a higgadtság működőképes, úgy látszik, az gyakorlással fejleszthető. A többi nem vált be, de tudod, mikre jöttem rá?
- A karácsony azért kiemelt ünnep, mert nincs még egy ilyen esemény, amely ennyire kihozná az állatot indulatot a szülőkből. Nem segít az sem, hogy pont egybeesik a téli szünettel, így aztán még a fél- és negyednapokat is lehet számolgatni és osztani kettővel. Szorozni nem lehet, sajnos.
- Egy háború kirobbantásához elég az egyik fél is. Mert persze az úgy van, hogy az okos enged – szigorúan csak a gyerek érdekében – de amikor már ez a sokadik év, hogy neked kéne az okosnak lenni, az egyszer csak …. elég. És sajnos, a háború lefolytatásához is elég az egyik fél. Mert a semlegesség eddig csak Svájcnak jött be, és azt nem tudom, hogy csinálta.
- Nincs ideális megoldás. A karácsonyi hadjáratnak csak vesztesei vannak, és bár próbálhatod a saját veszteségeidet minimalizálni, azért azok így is fájni fognak. És most nem Betti kuzinról beszélek – úgyis utálom a vegán töltött káposztáját – de olyan jó lenne végre nem a tehetetlenségtől kapott gyomorrontással letolni a karácsonyi készülődést. Vagy csak simán az eltévedt futáron, az eltört ajándékon, az elszállt akciós árakon és a pofátlan tömeg miatt idegeskedni – mint minden normális ember.
- Sosem lehetsz elég igazságos. Mert a hadjárat közepén ott van a gyerek. Aki a háború oka, a győzelem célja – és aki a legjobban egy nyugodt, békés karácsonyt szeretne. Amikor nem kell futnia, rohannia, nem lesz megcserélve, bepakolva, kipakolva, ide-oda utaztatva; cserébe viszont van ideje elmondani a karácsonyi versét a fa alatt, és játszani az új játékaival. Amiből természetesen többet és nagyobbat kapott mindenkitől – mintha az feledtetné vele az évi rendes világháborút.