Mostanság nem meglepő a válás, különélés abban az esetben is, amikor már gyerekek is vannak a családban. Jobb esetben megállapodnak a szülők arról, hogy ki mikor van a gyerekekkel és mennyi tartásdíjat fizetnek. Rosszabb esetben – ha a felek nem tudnak megegyezni -, a bíróság állapítja meg ezek idejét és kötelezettségeket.
Viszont az újdonság, hogy ma már a bíróság úgy is dönthet, hogy nem kell tartásdíjat fizetni – váltott felügyeletnél, ami azért sok szempontból felvet kérdéseket, ámde eme szép lehetőségbe vannak gavallér édesapák, akik foggal körömmel kapaszkodnak. Miért? Mert szerintük így fair. Mert amikor vele vannak a csemeték, akkor ő is megveszi nekik a ruhákat (sőt!) és eteti őket, majd amikor anyukával vannak, akkor mindezt anyuka is megteszi.
De nézzük meg egy kicsit ezt a kérdést a realitások oldaláról is:
Adott egy mostanság igen-igen közkedvelt hányós-hasmenős vírus óvodás és iskolás gyerkőcöknél is (és felnőtteknél is, időseknél elég durva tünetekkel). Pár napja egy esettanulmányként elvált anyuka hozott egy valós történetet pszichológia órára. Az együttműködés fontossága volt a téma.
Anyuka viszi el a suliból a gyerekeket, egyiket már fájó hassal, aki még az autóban kidobja a taccsot – így érnek oda a délutáni programra. Oké, másik gyerek lerak, beteget haza, útközben apát felhívja: segíts kérlek hányt a gyerkőc – majd szavába vágva: nem tudok, megbeszélésre megyek épp. (Meg sem hallgatja, hogy miben kérné anyuka a segítséget – pl hazahozni a másik gyerkőcöt a programról, vagy bevásárolni, hogy ne kelljen a hányós gyereket végigvonszolni a közérten. Mindegy is, megbeszélés van, nyilván fontos. Akkor holnap délelőtt egy órára, mert anyuka is dolgozna – már egész évben tele vagyok megbeszéléssel, év vége van sajnos. Nyilván anyukának is, de ez megint nem szempont.
Otthon gyerek levetkőztet, ruhát beáztat, kanapéra bekuckóztat, kis víz, közben kocsit valahogy kifertőtleníteni, mert azért jó lenne még beleülni (arról csak álmodozik, hogy mikor lesz ebből kárpittisztítás). Aztán vissza a nappaliba, gyerek fekszik, elrohan a másikért, a későbbi programra már el sem viszi, mert nincs aki elhozza, rohanás haza, közben tiszta ideg, hogy otthon hagyta egyedül a beteget gyereket, aki közben már telefonál, hogy „anya mikor értek vissza, rosszul vagyok”.
Otthon gyerek megölelget, ruhát kimos, kád kifertőtlenít, másik éhes, vacsora, házi feladat, közben a beteg megint rosszul van, alul felül minden jön, de legalább a wc-ig eljutott. Orvost hív, gyerek átöltöztet, wc kitakarít, fertőtlenít, ruhát kádban kimos, kád kifertőtlenít, közben másnapi megbeszélést lemond, meg a következő napit is, mert nyilván marad itthon pár napig a gyerkőc.
Fürdés, fekvés, megint rosszul van, anya ülj ide, közben másik gyerkőc is fürdés, ő még beszélgetne, anya itt is van ott is van, majd előkészül az éjszakai akcióra.
Mert ő Anya. Az utolsó láncszem. Neki mindig a gyerekek lesznek az elsők (tisztelet a kivételes apukáknak, akinél ugyanez van). Munka előtt, barátok előtt, maguk előtt is. Ők lemondják a megbeszélést, az utazást a barátnőkkel, ők tizenötödjére is kifertőtlenítik a kádat, és bármi elé helyezik a gyerek jóllétét, és igen, elesnek attól a bevételtől, amit a holnap meg az azutáni munkák biztosítottak volna. De ebben a helyzetben ez nem lehet kérdés.
Kedves Gavallér apukák! Nekik nem akartok Ti tartásdíjat fizetni!? Mert az így fair? Hol van ez a fair-től? Egy apa és egy anya soha nem lesz ugyanolyan egyenrangú a különélő szülőknél. Az egyik (és az esetek 99%-ában ez az anya) mindig többet áldoz. A Ti gyerekeitekért is.
És ez így van jól. De az nincs jól, hogy Ti a mintaapát játszva, a közösségi oldalakon a közös programokat posztolva, a háttérben meg nem fizetitek azt a tartásdíjat, ami soha nem lesz akkora mértékű, amit egy ilyen helyzetben egy édesanya áldoz a gyerekeitekért. Attól lesztek Ti igazán jó apukák, ha ezt figyelembe veszitek és anyaként mindenben támogatjátok a szülőtársatokat.
Kedves Gavallér édesapák! Ezt gondoljátok végig! És ha néhányótok esetlegesen magára ismer, az nem véletlen. Akkor ez a pár sor nektek szólt!