“Már egy hónapja egyedül nyomom a gyerekekkel, de nem gond, apa 1 hónap után végre a jövő héten hazajön. Igen, ezt gondoltam úgy nagyjából 16 napja, amikor még épphogy érett az iskolabezárás gondolata. Aztán eljött a péntek és a gyerekekkel hazaküldtek mindent az iskolából, hiszen akkor már tudtuk, a következő lépés a közoktatási intézmények bezárása.
Másnap megérkezett egy olyan országból, ahol csak 2-3 regisztrált eset van. Beengedték tesztelés nélkül.
Voltak kétségeim, hogy mennyire fogja jól venni azt, hogy nem szeretném, ha a gyerekekkel találkozna. De szerencsére nem volt gond.
Mi már 1,5 héttel előtte beszüntettük a szülőkkel a találkozókat.
Ez abszolút nem arról szólt, hogy kiszúrjak vele. Pusztán elővigyázatosság. Elváltunk, de most már mondhatom, jó a viszony. Ez fontos, mert látom magam körül, hogy hányan használják fegyverként azt, hogy a gyerek náluk van, nem akarják elengedni a másik szülővel…
Azt hiszem, mi már felnőttünk a feladathoz, nem szívatjuk egymást, első a gyerek és az ő érdekei. Persze, ez most jófej módon hangzik, nyilván rögös volt az út idáig, ezt nem tagadom.
Vissza a jelenlegi helyzethez: láthatás koronavírus idején
Mi közös megegyezéssel abban maradtunk, hogy a gyerekek nálam maradnak a koronavírus-járvány idején, mert csak a mi önkéntes házi karanténba vonulásunk esetén tudom minimalizálni a megbetegedés esélyét. A napokban tesztelni fogják, de a gyerekorvosunk szerint ez nem jelent 100%-os bizonyosságot, illetve azt is tudom, hogy dolgoznia kell. Tehát, ha negatív a teszt, az is egy pillanatnyi állapot, ami bármikor változhat.
Apa, ha kell, bevásárol nekünk, de nem érintkezhet a gyerekekkel.
Így van ez nálunk, de vajon mi van ott, ahol nem ilyen gördülékeny a kommunikáció?