Légy tökéletes NŐ, ANYA és szerezz örömet másoknak!

Ezek az utasítások a tökéletes anya/nő/feleség receptje, és a tökéletesen elnyomott, meghunyászkodó személyiségé. Hogyan hozhatjuk egyensúlyba a kettőt, és egyáltalán honnan erednek ezek a törekvéseink, miért akarunk mindennek megfelelni, teljesíteni az elvárásokat?

Létezik 5 ún. előírás, amit gyerekkorunkban hallhatunk, és követünk annak érdekében, hogy elérjük azt, ami minden kisgyereknek a legfontosabb: a szeretetet, figyelmet, biztonságot. Ez az 5 előírás:

Légy tökéletes!
Légy erős!
Tegyél erőfeszítéseket!
Szerezz örömet!
Siess!

A szüleink amellett, hogy megtanítják számunkra, hogyan együnk késsel, villával, merre nézzünk szét az utcán, mikor gyalog átkelünk, vagy hogyan illik köszönni a felnőtteknek, arra is adnak utasításokat, iránymutatást, hogy szerintük hogyan boldogulhatunk az életben, milyen életutat, más néven sorskönyvet írhatunk magunknak. Ezek az iránymutatások lehetnek derűlátóak vagy épp pesszimisták, a szüleink látásmódjától függően. Így hallhatunk tőlük olyan mondatokat, mint:

„Az életben mindenért keményen meg kell dolgozni.”
„Az élet nem habostorta.”
„Az emberek kihasználják azt, aki túlzottan kimutatja az érzéseit.”
„Jól oszd be az idődet, nincs időnk felesleges dolgokra.”

Többek közt ezekből az iránymutatásokból vonunk le olyan következtetéseket a saját életünkre vonatkozóan, amelyeket hívhatunk előírásoknak. Amelyeket sokat hallottuk gyerekkorunkban, azokat felnőttként is követni fogjuk, még akkor is, ha ezek ártanak a kapcsolatainknak és saját személyiségünknek, önérvényesítésünknek, érzéseink/szükségleteink kifejezésének. Hogyan ismerhetjük fel magunkon vagy éppen másokon ezeket?

Légy tökéletes! – sokszor használ tudálékoskodónak tűnő szavakat (tulajdonképpen, bizonyosan). Mondanivalóját számokra vagy betűjelekre (1, 2, 3 … A, B, C) osztja fel, s az ujjával gyakran ennek megfelelően számol. Kihúzza magát, tartása egyenes, kiegyensúlyozott. A tökéletességre törekvés lehet pozitív, mikor szeretnénk jól teljesíteni a munkában, a gyereknevelésben, egy versenyen, állásinterjún. De ha ez elhatalmasodik rajtunk, akkor nem találjuk az egyensúlyt, hogy meddig szabad jó teljesítményre törekednünk, és hol kell megállnunk annak érdekében, hogy ne okozzunk túl nagy stresszt magunknak. Ekkor a munkahelyen kiéghetünk, otthon türelmetlenek, feszültek, idegesek lehetnünk, és ez fizikai tüneteket is okozhat. Hiába dicsér a környezetünk, nem halljuk ezt meg. A kritikát rosszul viseljük, nem engedünk meg magunknak hibákat.
Szerezz örömet (másoknak)! – sokszor használ olyan ellenőrző szavakat mondandója végén/közben, mint „Ez így rendben van? Jó lesz így? Neked is megfelel?” Bólogatással jelzi egyetértését a másikkal. Előre dől a másik felé, hogy nyitottságát kifejezze. Aki gyerekkorában azt az utasítást kapta szüleitől, hogy ő akkor kaphat szeretetet, elismerést, ha – sokszor saját igényeit, érzéseit a másik alá rendelve – örömet szerez a szüleinek, tanárainak, barátainak… akkor ő felnőttként is hajlamos mások érdekeit a magáé elé helyezni. Azt is gondolhatja sokszor, hogy ha ő megenged magának valami szórakozást, akkor annak meglesz a „böjtje”. Azt sem tanulja meg, hogyan mondhat nemet, jelölheti ki határait.
Tégy erőfeszítést! – beszédében sokszor használja azt a kifejezést, hogy „Megpróbálom…, igyekszem…” „Ez nehéz, ez nem egyszerű….” Gyakran megfeszíti a nyakizmait, ökölbe szorítja a kezét, sokszor arcizmai is feszültek, ráncolja a homlokát. Ezek az emberek hajlamosak a halogatásra. Túl sokat gondolkodnak egy döntés meghozatala előtt. Inkább még tanulnak, olvasnak, elemeznek, gondolkodnak, csak hogy ne kelljen az utolsó lépést megtenni. Úgy gondolják, nem készültek még fel. Sokszor lelkesen dolgoznak, több főiskolát, tanfolyamot elvégeznek, de nem merik azt a munkát választani, arra az állásinterjúra elmenni, abba a vállalkozásba belekezdeni, amiről álmodnak.
Légy erős! – az érzéseit nem tudja én-üzenetek formájában elmondani. Másokat vagy körülményeket tesz felelőssé az érzéseiért: pl. „Felbosszantasz. Elszomorítasz.” Gyakran használ általánosító szavakat, mint: „Az ember ilyenkor úgy érezheti, hogy….” – pedig igazából ő érzi így magát. Gesztusai, arckifejezése, hanglejtése mind kifejezéstelen, merev, nem olvashatók ki érzések belőlük. Testtartása zárt. Ő az érzéseit, igényeit nem tudja megmutatni, kifejezni. Távolságtartó, hűvös, pedig legbelül lehet, hogy nagyon is vágyik arra, hogy valaki az ő érzéseit is meglássa. Nem tanulta meg azonban, hogy ezt hogyan tudná kimutatni és befogadni. Ha valaki megérinti, megöleli, akkor nem tudja viszonozni. Nehezen öleli, puszilja, dicséri ő is meg a párját vagy akár a gyerekeit. Gyerekkorában hallhatta, hogy nem szabad sírni, erősnek kell lenni, nem mutathatja ki az érzéseit, nehogy visszaéljenek vele.
Siess! – gyakran használja a „siess, gyorsan, induljunk, haladjunk, nincs idő…” szavakat, gyorsan, hadarva beszél. Nyugtalan, mocorog, feszeng, dobol a lábával, ujjaival, nézegeti az órát. Ők sokat hallhatták szüleiktől épp azokat a sürgető szavakat, amiket ők is használnak. Sokszor érezhették azt, hogy nem merülhetnek el semmilyen tevékenységben igazán, mert sietni, kapkodni kell. Ennek vagy az a következménye, hogy felnőttként mindenhová kapkodva érkeznek és elkésnek vagy többszörösét hagyják rá annak az időnek, mint ami szükséges volna. Ez az állandó sietség állandó feszültséget kelt bennük. Sosem érzik, hogy pont jókor vannak jó időben. Igyekeznek egy időkeretbe a lehető legtöbb feladatot bezsúfolni, elvégezni.

Ha felismertük magunkon vagy kapcsolatainkon a különböző előírásokat, akkor azokat, amik hátráltatnak, ártanak nekünk, nyomasztanak, azokat változtassuk meg. Ennek módja, hogy alkalmazzuk az ún. engedélyeket!

Légy tökéletes! -> Jó vagy úgy, ahogy vagy. Halld meg, ha mások megdicsérnek! Írj le minden nap néhány dolgot, amiért büszke lehetsz magadra, amiben aznap jó voltál. ELÉG jó voltál.
Légy erős! -> Légy nyílt, és fejezd ki a kívánságaidat! Akár pozitív, akár negatív érzéseid vannak, fejezd ki őket, mutasd meg! Sírhatsz is, még a gyerekeid előtt is – ha elmondod nekik, miért vagy szomorú. Beszélj az érzéseidről!
Tégy erőfeszítéseket! –> Tedd meg! Már régóta gondolkodsz egy új munkán, új ruhán, új hobbin, új…? Vágj bele, kezdd el!
Szerezz örömet másoknak! -> Szerezz örömet magadnak! – A sokszor hallott, talán elcsépelt én-idő! Adj magadnak legalább hetente egy olyan idősávot, amikor azzal foglalkozol, ami neked fontos, téged tesz boldoggá! Jelölj ki egy konkrét időpontot, írd be a naptáradba is, és ne halaszd el, ne mondd le!
Siess! -> Adj időt magadnak! Tervezd meg a teendőid, sorold be két dimenzió mentén: mennyire sürgős, mennyire fontos. Koncentrálj a fontos, de nem sürgősekre egyre inkább! A teendők listázásánál tervezz időt pihenésre is, és számolj azzal, hogy lehetnek váratlan események, csúszások. Ill. vedd számba a fizikai szükségleteket is: dolgozhatok egy nap 8 órát, de biztos nem egyfolytában, hisz fogok enni, inni, mosdóba menni…

A legnehezebb lépés a felismerés, hogy el tudjuk választani a valós, szükséges és önmagunkkal összeegyeztethető elvárásokat azoktól, amik csak feltételezett elvárások, és károsan hatnak a személyiségünkre, miattuk elrejtjük, elnyomjuk valódi önmagunkat, címkék és álarcok mögé bújunk. A felismeréshez nem szégyen segítséget kérni, ehhez nyújt támogatást a Nő álarcok nélkül INGYENES ONLINE NŐI KONFERENCIA március 19-én, ahol 16 inspiráló női segítő szakemberrel készült beszélgetéseket nézhetsz meg, csak regisztrálnod kell, amit ITT megtehetsz.