Nagyon készültem a fiam hatodik szülinapjára. Tudtam, hogy nem csak ajándékokat szeretnék neki adni, hanem valamilyen élményt is. A húsvéti tojáskeresős akció után azt is tudtam, hogy valamilyen kincskeresős játék lesz, a Rumini-imádat miatt pedig biztos voltam benne, hogy valami kalandos játékot szeretnék. No, ne gondoljatok túl nagy dologra: elég néhány játékos feladat, a feladatok köré egy kerettörténet, egy ici-pici kreativitás, és máris kész a fél órás – órás „kincskereső” játék.
Az alapkoncepcióm az volt, hogy egy kulcsot kell majd keresni, vagyis annak a darabjait (ezt az ötletet egyébként a Lármás család egyik epizódjából csentem), amik végül összeállnak egy kulccsá, és a felfedezők elnyerik a méltó jutalmukat.
Azt is tudtam, hogy a fiam kicsit fél a létrázástól, így mindenképp olyan helyre rejtem majd a kincset (ami jelen esetben az ajándéka volt), amihez mászni kell. Igen. Ment a csomag a padlásra. Amit egy kartondobozba raktam, amire egy igazi lakatot aggattam. A lakathoz tartozó igazi kulcsot beleszuszakoltam egy lufiba, amit felfújtam, és gondosan a padlás melletti szekrény tetejére raktam, hogy a sok lufi közül tudjam, melyikben van a kulcs.
És akkor a következő feladatokat találtam ki…
Mivel szakmai kiadónál dolgozom, elég sokat tudok az óvodás gyerekek fejlesztéséről, így mindenképp akartam:
- kooperációt fejlesztő részt – amikor csapatban dolgoznak, ez lett a „füvön átkelés”, a kulcs kirakása
- finommotorikát fejlesztő részt – kirakós
- ügyességet fejlesztő rész – célbadobás
- nagymozgást fejlesztő rész – trambulin
- gyorsaságot fejlesztő rész – sima futás
És akkor jöjjön a feladatokhoz tartozó mese, és a pontos feladatleírás:
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer 5 jóbarát (illetve annyi, ahány gyerek van a szülinapon), akik már naagyon-nagyon régóta éheztek és fáztak. Nem tudták mitévők legyenek. Egy szép napon azonban, éppen akkor, amikor egyiküknek születésnapja volt, a király felhívást intézett a népéhez:
- A mai napon elvesztettem a kulcsom. Aki azt megtalálja, finom ételt, italt kap, és az övé lehet a kincsesláda tartalma.
Több se kellett az öt jóbarátnak, a kulcs keresésére sietve a király színe elé járultak.
- Merre lehet az a kulcs? – kérdezte egyikük.
- Áá, nem úgy van az!- mondta a király. – Sajnos 5 darabba törött a kulcsom (illetve annyi darabba ahányan a bulin vannak), a szélrózsa minden irányában lehetnek a darabok. Ha azokat nem szeditek össze mind, soha nem lesz a tiétek se a kulcs, se a kincsesláda tartalma.
- Egyet se féljen! Megtaláljuk a kulcs darabjait!
Azzal útnak indultak. Mentek mendegéltek, egyszer csak halk nyöszörgést hallottak.
- De hol lehet a párja? És hol van a többi? Jaaj, sosem lelem meg őket!
Egy aprócska manóra bukkantak.
– Hát te mit keresel?
– Elvesztettem a zoknijaim, felfújta őket a szél magasra, ahol nem érhetem el. Ha segítetek leszedni, előkerítem nektek a kulcs egyik darabját.
FELADAT: A trambulin fölé feszítettem keresztbe két zsineget, amikre felraktam csipesszel pár nélküli zoknikat. Csak egynek volt párja. A gyerekeknek ugrálva össze kellett szedni a zoknikat, a végén pedig közösen megtalálni egy egyetlen egy párt. Kicsit veszélyes, össze is buccoltak szegények. L
A sikeres teljesítés után járt a kulcsdarab. (Kartonra rajzoltam egy kulcsot, és 5 darabba vágtam, ezeket a kartondarabokat kapták meg a gyerekek, minden feladat után másik gyerek kapott kulcsdarabot, így a végén mindannyiuknál 1-1 darab volt, amit közösen kellett kirakni)
Azzal tovább ballagtak. Nem sokkal később találtak egy szomorú szentjánosbogarat.
– Hiányzik belőle öt. Ráadásul nem is tudom kirakni.
– Öt mi? Kérdezték.
– A kedvenc kirakóm darabjai tűntek el. Szomorkodott a szentjánosbogár. Annyit tudok csak, hogy arany szalagok jelölik, merre lehetnek. Ha megtaláljátok és segítetek kirakni, tiétek lehet az 5 kulcsdarab egyike.
FELADAT: Az udvaron bébiételes üvegekbe elrejtettem egy nem túl nehéz kirakós darabjait. Az üvegek közelébe arany színű szalagot raktam, hogy tudják merre kell keresni. Miután megtalálták a darabokat, ki kellett rakni a kirakót, amiért persze megint járt egy darabka kulcs.
Mentek hát tovább. Egyszercsak egy rét szélére értek. Ott állt egy vénséges vén béka. Azt mondja nekik: „Ha ti ezen a réten átkeltek anélkül, hogy fűszálat érintene a lábatok, odaadom nektek a kulcs harmadik darabját.”
FELADAT: Kartonlapokból 4 négyzetet vágtam ki. Egyszerre 3 gyerek kelhetett át a „réten”, ami az udvarunk füves része volt. Csak a kartonokra lehetett lépni. Az első három kartonon gyerek áll, az utolsó üres. Ezt a harmadik gyerek előre adja az elsőnek, így egyet tud lépni mindenki, az utolsó karton ismét üres, ami mehet előre. És így tovább, amíg partot nem „érnek”. A feladat után jár a kulcsdarab.
- JAjj a gyönyörű labdáim!
Hát ez meg ki lehet?
- Én vagyok – szólt egy kis farkas. – A labdáim szanaszét hevernek. Kérlek titeket dobáljátok bele ebbe a vödörbe. De mindegyik színből 5-5 darab legyen benne – ez a gonosz gazdám kérése. De én még számolni sem tudok. Azt mondta nem mehetek ennél közelebb, mert kővé változom. Segítsetek, és nektek adom a kulcs negyedik darabját!
FELADAT: A mindenki által ismert színes műanyaglabda csomagot szétszórtuk a kertben, és színenként 5-5 db-ot kellett bedobni a nagy vödörbe. Nagyon élvezték a gyerekek, végül én számoltam, segítettem, hogy melyik színből mennyi kell még. A sikeres feladat után ismét kaptak egy kulcsdarabot.
- Már csak egy darab hiányzik! – Örvendeztek a fiúk. – Vajon hol lehet az ötödik darab?
- Az ötödik darab akkor lehet a Tiétek, ha mindannyian végigszaladtok ezen a veszélyes folyosón oda-vissza. – Szólt nekik egy sötét alak.
- Hát ez már igazán semmiség! – Legyintettek a srácok. Mindannyian megtették a távolságot, és elnyerték az utolsó hiányzó kulcsdarabot.
FELADAT: simán a kocsibeállón kellett oda-vissza futniuk, ami nálunk kb 30 méteres.
Megvan minden darab, a király színe elé járulnak, ahol szól a király:
- Rakjátok ki!
FELADAT: a kulcsdarabokból kirakni a kulcsot.
Az igazi kulcshoz egy mondóka:
Kék gömb rejti az igaz kulcsot.
Tiéd lehet, ha kipukkasztod.
Nyitott szemmel járj,
kék gömböt magad fölött találj.
Itt bementünk a lakásba, kis segítséggel meglett a lufi, amit kipukkasztottak.
Hol a kincs? Ehhez is készült egy versike:
A kincset a magasban leled,
De győzd le hozzá félelmed!
A szülinaposé a kincs, (ezt fontos volt tisztázni még egyszer :D)
lábad elé alaposan tekints.
És itt még egy kis terelés kellett, hogy rájöjjön: a padlásra kell menni. Nem volt elragadtatva, de megcsinálta (persze segítséggel), és nagyon izgatottan nyitotta ki a lakatot. A játék után jött a torta.
Összességében nagyon jól sikerült a játék, amikor kezdett ellaposodni a szabad játék, és jött az „enyém, de én akarok vele játszani” vitázás, akkor vetettük be. Tulajdonképp bármilyen feladatot ki lehet találni a gyerekeknek – a lányoknak talán kicsit komolyabb feladatokat is, és a mesét is szabadon lehet variálni. A feladatok odabent is kivitelezhetők, illetve átültethetők bentre is.
Nem ragaszkodtunk hozzá, hogy mindenki minden feladatot megcsináljon, volt egy kisfiú, aki nem nagyon akart részt venni a feladatokban, de ebből sem csináltunk ügyet, a legtöbben csillogó szemmel figyelték a mesét és a feladatokat.
Remélem tudtam adni ötletet a szülinapi bulik szervezéséhez. 🙂
*A gyerekek személyiségi jogainak védelmében kitakartuk az arcukat, fejüket.