A legtöbb családban remélhetőleg a szófordulat pozitív értelmében, de az se ritka, hogy a farsang feszültséget, vitákat szül. Beöltözik-e a gyerek vagy sem?, van-e ötlete és az mennyire kivitelezhető?, mit szeretne a szülő? – és azt a gyerek is szeretné-e?, illetve hányszor gondolja meg magát az ominózus ünnepig? Ja, hogy holnap lesz?! Mi marad az anyagi lehetőségeink és a kézügyességünk halmazának metszetében? Mindezt a gyermekek számával megszorozva, vagy akár hatványozva.
Az én időmben…
…vagyis a csodálatos 90-es években az általános iskolai farsang az év egyik legnagyobb bulija volt, a papírdíszekkel kidekorált tornateremben, tombolával és persze sulidiszkóval. Alsóban mindenki egyénileg öltözött be, felsőben az osztályonkénti csoportos jelmez volt divat, tánccal vagy egyéb közös produkcióval. Oviban és alsóban voltam bohóc, Pom-pom meséből Picur, teniszező, és egyszer a Nils Holgersonnak öltözött bátyám mellett pocok is. Egyik évben első helyezett is lettem a fele fiú – fele lány jelmezemmel, amit anyukám varrt. A nagymamám még verset is költött hozzá. Még most is érzem a nyeremény csokitorta ízét a számban, jól esett megosztani az osztályommal. Az érdem persze nem az enyém: a családom mindig nagyon kreatív és ügyes volt a jelmezkészítésben. Én azért titkon kicsit vágytam arra is, hogy valami ötletes helyett egyszer egyszerű királylány lehessek, kölcsönzős tüllös-fodros ruhában.
A középiskolában már csak az volt menő, ha valaki semminek öltözött, esetleg önmagának, minden más cikinek számított.
Elröppent 20 év…
…és anyaként szembesültem vele, hogy az óvodában farsangi HÉT van, tehát nem egy, hanem kapásból 5 jelmezzel kellene előrukkolni. Nekem, akinek egy gomb felvarrása, vagy egy kartonpapír egyenes elvágása is kihívást jelent. (Mentségemre szóljon: verset bármikor tudok költeni.) Nem volt kötelező persze, de “pont az én gyerekem lógjon ki?” – gondolta mindenki. Szerencsére anyukám segített, és valahogy sikerült az állatos, a herceges-hercegnős, a cirkuszos és a varázslós-boszorkányos napra is kreálni valamit, az 5. nap pedig már a szabadon választott jelmezeké volt. A későbbi években, mikor már 2 óvodás gyerekünk volt, annyi könnyítést kaptunk, hogy egy nap pizsamaparty lett, de így is évről évre csökkent a házi készítésű jelmezeink aránya.
Minden tiszteletem…
…azoké a szülőké, akiknek ez nem jelent kihívást, sőt, alig várják, hogy a kreatív energiáik egy-egy farsangi jelmezben manifesztálódjanak. Az elmúlt hetekben ámulva figyeltem, és őszintén csodálom az anyukás Facebook csoportokban látott ruhakölteményeket, arcfestéseket, frappáns ötleteket, egyedi maskarákat. Kicsit sajnálom is a fiaimat, hogy idén meggyőztem őket: higgyék el, mindenki jobban jár, ha választanak valamit a kölcsönzőből, mintha én készíteném. Azért a közös ötletelésnek és bénázásnak is megvan a varázsa.
“Hogy micsoda?”
Ízlés dolga, kinek mi tetszik és mi fér bele, minden szezonban akadnak megosztó ötletek is. Idén parázs viták kiváltója, hogy miért öltözik minden második kislány Wednesday-nek. “Óvodás-kisiskolás gyerekek ugye nem nézik ezt a 13+ korhatáros sorozatot?!” – olvasható a képekhez fűzött kommentek közt. Nem tudom, nálunk nem látták se a gyerekek, se mi, felnőttek – ahogy egyetlen Batman filmet se látott a fiam, mégis annak akart öltözni, és az is volt elsőben.
Mindig vannak divathullámok, és a gyerekek nem biztos, hogy nyerni szeretnének egy nagyon egyedi jelmezzel, lehet, hogy csak jól szeretnék érezni magukat egy menőnek számító figura képében.
A lényeg pedig…
…pontosan ez lenne, hogy jól szórakozzanak. A nagyobbik fiam osztályában például mindenki kap valami díjat és különböző kategóriákon belül dobogós helyezést. Nem kell ennek is a versenyről szólnia. Főleg nem a szülők kreativitását összemérő versenyről.
A másik fontos szempont a kényelem, hiszen a farsang egy buli, de hogy mulasson szegény gyerek, ha meg se tud mozdulni a jelmezében? Mi is készítettünk kartondobozból rendőrautót, mivel ez akart lenni a fiunk, de szerintem ő is belátta, hogy ebben nem tud sokáig komfortosan mozogni. A beöltözés lényege pedig, hogy egy kicsit más bőrébe bújhasson, nem az, hogy 5 percre magára vegye a dobozt, amíg felvonul.
Persze mindenki le tudja szűrni a saját tapasztalatai alapján a tanulságokat, és úgy csinálja, ahogy neki jó. Nem kell egyetértenünk abban, hogy csak a nagyon egyedi, vagy csak a saját készítésű, vagy csak a kedvenc hercegnő / szuperhős minden évben.
A karnevál pont ettől lesz olyan színes, amilyennek lennie kell.