Mindannyian szorongunk, valamennyire biztosan. Megkockáztatom, gyakorló pánikbetegként én talán az átlagnál is jobban. Készítettem egy szubjektív listát, én hogyan próbálok a „felszínen” maradni ezekben a nehéz időkben. Ha csak már egy valakin segítek vele, megérte.
Ma reggel ismét azon kaptam magam, hogy hírportálról hírportálra kattintgatok, mint egy megszállott; az ukrajnai helyzet friss fejleményeit böngészve. Pedig az elmúlt napok tapasztalataiból kiindulva pontosan tudom, hogy nem lenne szabad. Nekem legalábbis biztosan. Illetve csak nagyon módjával; ez az amit néhány nap után meg is fogadtam; azóta, hogy háború dúl a szomszédunkban. Amiről azt hittük, hogy biztosan nem történhet meg, megtörtént. Amiben bíztunk, hogy akkor legalább nem tart sokáig; idestova második hete zajlik és hogy mikor lesz vége, azt hozzáértők is csak találgatni tudják.