Amikor egy autót egy hétre kapok meg tesztelni, általában elég gyorsan kiderül, mi az, amit szeretek benne, és mi az, amit kevésbé. A Mercedes-Benz GLB 250+ esetében már maga az átadás is másképp indult, mint amit eddig megszoktam. A Mercedes kollégái ugyanis nem egyszerűen a kezembe adták a kulcsot, hanem szépen végigmentünk az autón kívül-belül, megmutatták a fontosabb funkciókat, beállításokat, azt is, hogy mit hol találok. Lehet, hogy másnak ez apróság, nekem viszont kimondottan jól esett ez a fajta odafigyelés. Persze innentől már rám volt bízva, hogy a következő egy hétben mi az, amit én nőként, anyukaként és egyszerűen csak autósként fontosnak tartok.
És kapott is feladatot rendesen. Jártam vele városban, autópályán, a Balatonnál, fesztiválon, bevásárolni, és természetesen sikerült beiktatni egy nagy IKEA-kört is a lányommal. Utóbbi egyébként többet elmondott nekem az autó praktikusságáról, mint bármilyen adatlap.

A GLB 250+ EQ technológiával az új, teljesen elektromos GLB egyik változata, ráadásul van benne egy számunkra külön érdekes részlet: Magyarországon, Kecskeméten gyártják. A 250+ 200 kW, vagyis 272 lóerő teljesítményű, 335 Nm nyomatékot tud, és hátsókerék-hajtású. A 85 kWh nettó kapacitású akkumulátorhoz a gyári adatok szerint 632 kilométeres kombinált WLTP-hatótáv társul, 15,8 kWh/100 kilométeres kombinált fogyasztással.

A közel 600 kilométer nálam sem csak egy jól hangzó szám maradt az adatlapról. Teljes feltöltésnél az autó kijelzője is közel 600 kilométeres várható hatótávot mutatott. Nyilván egy elektromos autónál a ténylegesen megtehető távolság rengeteg mindentől függ a sebességtől kezdve az időjáráson át a klímahasználatig, de egy ekkora hatótávnál már egészen másképp indul el az ember egy hosszabb útra. Én legalábbis nem azon gondolkodtam folyamatosan, hogy vajon hol lesz a következő töltő.

Tölteni azért természetesen többször is töltöttem, és itt is nagyon kellemes meglepetés ért. A GLB 250+ 800 voltos elektromos rendszerrel rendelkezik, DC-n pedig megfelelő körülmények között akár 320 kW-os töltési teljesítményre is képes. Én több alkalommal 80 százalékig töltöttem, és meglepően gyorsan végzett. A tesztautóban ráadásul az opcionális 22 kW-os AC fedélzeti töltő és hőszivattyú is benne volt.
Autópályán egészen máshogy érzékeltem a sebességet
A GLB-ben többféle vezetési mód közül lehet választani, és természetesen végigpróbáltam őket. Nekem végül a Sport lett a kedvencem. Nem azért, mert egy közel 4,7 méteres családi SUV-val feltétlenül sportautós élményeket kerestem, hanem mert egyszerűen nagyon szerettem, ahogy ilyenkor reagált.

A 272 lóerő azért megmutatja magát: álló helyzetből 7,4 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, a végsebessége pedig 210 km/h. Autópályán nekem inkább az volt a furcsa, hogy 130-nál egyáltalán nem éreztem úgy, hogy 130-cal megyek. Annyira csendesen, stabilan és könnyedén haladt, hogy folyamatosan az volt az érzésem, mintha ennél jóval lassabban közlekednék. Többször rá kellett néznem a kilométerórára, mert érzésre simán mentem volna tovább, még jó hogy van tempomat 🙂

A nálam lévő autó ráadásul messze nem alapfelszereltségű GLB volt. AMG Line külső kivitelt, 20 colos AMG aero keréktárcsákat, Night csomagot, állítható lengéscsillapítást, MULTIBEAM LED fényszórókat, Burmester 3D hangrendszert, MB.DRIVE ASSIST rendszert, KEYLESS-GO csomagot, THERMOTRONIC klímát és egy sor további extrát kapott. Az alapmodell listaára a teszt idején 22 381 000 forint volt, a nálam járt, extrákkal alaposan megtöltött tesztautó ára viszont 30 403 590 forint.
Az IKEA-tesztet is kipipálta
Egy családi autónál nálam hiába van sok lóerő és hatalmas kijelző, ha nem férünk el benne normálisan. A GLB-nél ettől nem kellett tartanom.

Hátul 540 literes csomagtartó várja a cuccokat, és mivel elektromos autóról beszélünk, elöl is van egy meglepően nagy, 127 literes csomagtér. Ez már nem az a frunk, ahová legfeljebb a töltőkábelt lehet begyömöszölni.
A nagyobb próba azonban akkor jött, amikor a lányommal elmentünk az IKEA-ba, és természetesen sikerült jóval több mindent vennünk, mint eredetileg terveztük. Végül csak az egyik hátsó ülést kellett lehajtanunk, mindent könnyedén bepakoltunk, és még maradt is hely.
Ami nekem különösen tetszett, hogy a hátsó ülések hosszirányban mozgathatók, ráadásul külön-külön is állíthatók. Attól függően lehet variálni a hátsó lábteret és a csomagtartó méretét, hogy éppen hányan ülünk az autóban, és mennyi mindent akarunk magunkkal vinni. Ezek azok a praktikus megoldások, amelyek nekem a hétköznapokban sokkal többet mondanak, mint egy hosszú extralista.
A lányomat természetesen egészen más dolgok érdekelték
A műszerfal és az MBUX rendszer lehetőségeit valószínűleg napokig lehetne sorolni. Rengeteg mindent személyre lehet szabni, de nálunk hamar kiderült, hogy a 13 éves lányomat nem a 335 Nm-es nyomaték fogja lázba hozni.

A belső tér megjelenésével és a különböző hátterekkel viszont jó ideig elszórakozott. Egy-egy változtatással tényleg egészen más hangulatot lehet teremteni az autóban. Még ennél is nagyobb sikere volt annak, hogy az utasoldali kijelzőn menet közben is tudott YouTube-ot nézni. A rendszer közben arra is figyel, hogy mindez ne vonja el a sofőr figyelmét: ha a vezető az utasoldali kijelző felé néz, a videótartalom nem marad számára látható. Anyukaként mondjuk ennek a részének jobban örültem, mint a YouTube-nak.

Én egészen más extrába szerettem bele: az óriási fix panorámatetőbe. Rengeteg fényt enged az utastérbe, és még tágasabbnak érezteti az egyébként is hatalmas belsőt.
A másik kedvencem sokkal prózaibb volt, de egy nyári teszthéten annál hasznosabb. Az alkalmazásból előre el tudtam indítani a klimatizálást, így mire odaértem az autóhoz, már kellemes hőmérséklet fogadott. Amikor egy autó egész nap a napon áll, erre a funkcióra meglepően gyorsan rá lehet szokni.
És volt valami, amit nem szerettem?
Igen. A külsejét.
De ez tényleg teljesen szubjektív. Egyszerűen nekem nem ez a kedvenc Mercedes-formám. Más pedig lehet, hogy pont ebbe szeret bele elsőre.
Ami viszont az egy hét alatt ennél sokkal fontosabb lett, az az, milyen vele együtt élni. Kényelmes, elképesztően tágas, gyors, csendes, jól variálható, és egy elektromos autóhoz képest olyan hatótávot ad, amely mellett nálam gyakorlatilag megszűnt a hatótáv miatti matekozás. Városban szerettem, hosszabb úton szerettem, a Balatonra gond nélkül elvitt, fesztiválra is elkísért, és még a nagy IKEA-bevásárlást is szó nélkül elnyelte.
Egy hét után nekem pont ez maradt meg leginkább az új Mercedes-Benz GLB 250+-ból. Nem az, hogy 272 lóerős, nem a 320 kW-os maximális DC-töltési teljesítmény, és még csak nem is a rengeteg kijelző. Hanem az, hogy nagyon egyszerű volt vele a hétköznapi élet.
És egy családi autónál nálam ez az egyik legnagyobb dicséret.



