Nekem az alváshiány. És az, hogy nincs időm magamra.
Nagyjából három és fél évig nem aludtam át egyetlenegy éjszakát sem.
Kivéve azokat, amikor anyukámnál volt a kisfiam ( szóval évente 6-7 nyugodt éjjel jutott azért nekem is 😊 ).
A kisfiam az első perctől kezdve külön szobában és külön ágyban aludt, mert görcsösen ragaszkodtam a szülés előtt felállított elveimhez: a gyereknek külön szobában a helye és jó, ha ezt szokja meg.
Ma már tisztán látom: ez hiba volt.
Ezzel az elvvel megfosztottam magamat 3,5 évnyi normális alvástól. Éjszakánként jártam át hozzá… egyszer, ötször, amikor jött a foga akkor akár tízszer, húszszor. Aludtam az ágya mellett a földre terített matracon, a szőnyegen, az ágyára borulva. Fél évig az volt a fix éjszakai menetrendünk, hogy fél 1 körül felriadt, én meg pakoltam a párnámat, és költöztem át vele a kinyitott kanapéra.
Emlékszem, amikor 1-2 éves kora körül megkérdezte anyukám, hogy mit kérek, csak ennyit tudtam mondani: „Hadd aludjak át végre egyetlen éjszakát!”
Erre az időszakra tehető az is, amikor elutaztunk a férjemmel négy napra kikapcsolódni. A legelső napot konkrétan végigaludtam a hotelben.
Később már „csak” 1-2 alkalommal kellett kelnem hozzá éjszakánként, de az a folyamatos, idegőrlő készenléti állapot, hogy mikor kell kipattannom az ágyból és rohannom, teljesen kikészítette az idegrendszeremet. Stresszelve aludtam el.
Aztán eljött a 4. születésnapja…
A születésnapjára új szobát kapott, de a bútorok csúsztak, így két hétig nem volt ágya. Ezért átmenetileg beköltözött közénk, a mi ágyunkba.
És azóta végre nyugodtabbak az éjszakáim.
Persze a hosszabb távú cél az, hogy a gyönyörű, bunkis emeletes ágyába visszaszokjon. Minden megvan hozzá. De most még hagyom.
Nem alszunk tökéletesen, forgolódik, álmában magyaráz, de nincs bennem az a nyomasztó feszültség, hogy mikor kell riadtan ugranom. És nekem ez a belső béke most mindent megér.
Szóval azt gondolom nem érdemes midig tartani az elveket, ha azok nagyobb kárt okoznak, mint hasznot.
A másik nehézség: „Nincs időm magamra”
Erre a témára még én is folyamatosan keresem a tökéletes receptet. 🙂 Részmegoldásaim már vannak, apró mindennapi rutinok és bevált trükkök, amikbe bele tudok kapaszkodni, és segítségükkel időt szentelni magamra.
De egyre jobban érzem: mindennek eljön a maga ideje.
Erről egy másik posztomban mesélek majd nektek bővebben! 💛
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója