Ne siettesd a gyereket… és magadat sem.
Semmi nem tart örökké, és nem is múlik el előbb, mint kellene.
Cumi, pelus, alvás… mind ilyen.
A kisfiam 2 évesen elkezdett ismerkedni a bilivel.
El is indult egy folyamat, aztán a bölcsi megszakította.
Nem volt rá készen. Hagytuk.
Kapott bilis könyvet, ott volt előtte minden nap a bili, láthatta,
de nem erőltettük.
Viszont minden nap mondtam neki, hogy ez milyen jó dolog, a nagyfiúk ebbe pisilnek,
mennyivel kényelmesebb.
3 éves kora előtt 2 hónappal 2-3 nap alatt szokott le magától.
Mert megérett rá.
Mert eljutott odáig.
És mert ő akarta, mi pedig kivártuk.
Ugyanígy volt a cumival is.
Sokáig cumizott.
A bölcsiben nappal már nem lehetett, alváshoz sem,
de amikor mentem érte, az első dolga volt kérni.
Engem már nagyon zavart…de éreztem, hogy nagyobb baj lenne, ha elvenném.
Mert néha nem az a kérdés, hogy kívülről „mi a jó döntés”, hanem az, hogy mi történik a gyerekkel belül.
Mondogattuk neki, hogy a Télapó, a nyuszi majd egyszer elviszi.
Ígértünk cserébe elektromos kisautót is, amit nagyon szeretett volna.
Azt mondta: inkább nem kell. A cumi iránti vágya erősebb volt.
Megjegyzem… azóta sem vettük meg neki a kisautót.
Ennek másfél éve.
Elkezdődött az ovira készülés is, de évvesztes, így majdnem 4 évesen került oviba.
Szeptember 1-jén reggel mondtuk neki: ovi.
Felkiáltott:
„Szeptember 1. van?”
Igen.
Kivette a cumiját, kiment a kertbe,
és közölte, hogy most odaadja a nyuszinak.
Letette a földre.
Mire hazaértünk, a cumi eltűnt,
és helyette csoki és nyalóka várta.
Nagyon tetszett neki.
Azóta sem kereste egyszer sem.
Soha többé.
Csak ki kellett várni.
És valahogy minden a maga idejében történt.
A lényeg, amit én ebből tanultam: nem kell siettetni semmit.
Sem a gyereket.
Sem magunkat.
Mert a gyerek nem „lemarad”, csak más tempóban érik meg valamire.
És mi sem vagyunk késésben az életünkkel.
És talán ez a legnehezebb része az anyaságnak: bízni abban, hogy az idő nem ellenünk dolgozik.
Hanem velünk. 💛
Mühl-Kovács Linda
A Hol lakik a boldogság? könyv szerzője és a HappiNest módszer megalkotója