Anyósom felhatalmazott
Szerencsés vagyok: nemcsak egy rendes pasival, de ráadásul még egy jófej anyóssal is megajándékozott a sors! Anyósom már ismeretségünk kezdetén kifejezte őszinte sajnálatát, és felhatalmazott, hogy az általa elrontott nevelési hibákat a fián kijavítsam. Ezt akkor még csak poénnak gondoltam, de az együttélés, majd a későbbi házisárkáanyává válásom rávilágított, hogy volt némi valóságalapja a kijelentésnek – persze nem a férjem neveletlenségét illetően, dehogy, hanem az én nevelési szándékaim kiterjesztésére vonatkozóan…
„Anyának lenni… olyan, mintha 2 gyereked lenne”
Ha arra gyanakszol, hogy Te is több gyereket vállaltál a gyermekeid tényleges számánál, figyeld magadon az alábbi tünetek megjelenését:
Az első jelek
Reggel a munkába induló férjed után kiabálsz, hogy vegyen kabátot, sapkát? Ebédet is csomagolsz neki rendszeresen? Ha a válasz igen, akkor már sejtheted, hogy az anyai gondoskodó hajlam eluralkodott rajtad. Jobban számon tartod a férjed családtagjainak születésnapját, mint ő maga, és figyelmezteted az esemény közeledtével, hogy vegyen ajándékot? Sőt, egy idő után inkább meg is veszed helyette az ajándékokat? Íme, a második jel! Ezek persze még ártatlannak tűnő kis apróságok, aminek a férfiak legtöbbje örül is, hiszen végre kidobhatja a határidőnaplóját – Te úgyis figyelmezteted, mikor kell fogorvoshoz mennie, a telefonos ébresztőjét is lecserélheti búgó hangodra, és az időjárás-jelentést se kell soha többé megnéznie.
„Mi ez? Csak nem füstöl az orrlyukam?!”
Dehogy, sárkányok csak a mesében léteznek! A valóságban csupán roppant figyelmes feleségek vannak, akik a családi fészek rendben tartása, és az otthon idilli hangulatának megteremtése érdekében mindent megtesznek. Mindent, tehát gondoskodnak róla, hogy az illetékesek mindig időben vigyék ki a szemetet, rendszerezzék anyagminőség, szín, szag, használtsági stádium szerint a mosnivaló ruhákat, lehetőleg az erre kijelölt tárolóban, és nem körülötte. És mivel önmagukat a hűtőbe visszapakoló élelmiszerek, illetve magukat elmosogató edények is csak a mesében léteznek, ezért a jó feleségek időnként erről is felvilágosítják uraikat.
„Á, hagyd csak!…”
A szerencsésebb(?) férfiak kifogják azokat az asszonyokat, akikben a gondoskodó hajlam erősebb a nevelési szándéknál, és „Hagyd csak, majd én megcsinálom!” – jeligével végeznek el minden, az előző pontban felsorolt teendőt, jobb esetben tényleg szívesen, rosszabb esetben azért, mert nem bírják elviselni ahogyan / amikor / amilyen eredménnyel férjuruk elvégzi az adott házimunkát.
Vigyázat, az utóbbi eset füstölgő orrlyukakat jelez, egy kitörni készülő vulkán „Mindent nekem kell megcsinálnom!”- áradatával…
A gyerek(ek) érdekében
Anyává válásunk adja meg a végső lökést a férjnevelő üzemmódba kapcsolásra. Hiszen a gyerek(ek) előtt példát kell mutatni, nem lehet koszos cipővel betrappolni a nappaliba, evés közben csámcsogni, csúnyán beszélni. Ezek persze részben jogos elvárások, még ha nem is adunk nekik hangot. De aki nem tudja, mivel mehet leginkább a férje, és egy idő után a saját maga agyára is, az próbálja ki, hogy minden apróságot szóvá tesz!
Persze vannak férjek, akik jó néven veszik, sőt, kifejezetten igénylik anyáskodó természeted, de ha a fentiekben magadra ismertél, és már legalább egyszer megkaptad a férjedtől az „Olyan vagy, mint anyám.”- jellemzést, miközben nem mosolygott kedvesen, akkor ideje felülvizsgálni tűzokádási férjnevelési szándékaid, módszereid. Azért az apukáknak sem árt egy kis önvizsgálat, mert bár dicséretes, hogy mennyire bele tudnak merülni a gyerekekkel együtt játszásba, de ha az esti „Gyerekek, lefekvés!”- felszólításra ők is „Jaj, anya, csak még 5 percet!” – felkiáltással válaszolnak, akkor lehet, hogy tartósan szerepet tévesztettek…
A legjobb, ha a gyerekek érdekében valóban példát mutatunk, és igyekszünk úgy viselkedni, ahogyan azt tőlük is elvárjuk. De fontos, hogy a munkából hazatérő férjek is megkapják azt a szabadságot, hogy néha feltehessék a lábukat az asztalra, kibontsanak egy üveg sört… és persze az anyukáknak is ugyanúgy jár a konyhaajtó rejtekében elfogyasztott dugicsoki!