Eleinte minden szülő nehezen éli meg, hogy az anyaméh biztonsága után gyermeke kikerül a veszélyekkel teli való világba, és nem tudja minden apró balesettől megóvni, pedig ezek is fontos tapasztalások az önálló életre való felkészülés során. Nekünk, szülőknek pedig meg kell tanulnunk együtt élni az aggódás érzésével, ami még gyermekeink felnőtté válása után is az életünk része lesz.
Otthonunk, ami azelőtt a nyugalom megtestesült szigetét jelentette, egy kúszni-mászni kezdő baba mellett a veszélyforrások kimeríthetetlen tárházává változik – leginkább a fejünkben. Aztán az első néhány esés után megbarátkozunk a gondolattal, hogy a világot úgysem tudjuk kipárnázni, és a gyereket se érdemes minden sérüléstől, és ezzel együtt tanulási folyamattól megóvni.
A szülői aggodalom mérséklésére ma már egész iparág épült, így a legnagyobb „paramamik” komplett védőfelszerelést is beszerezhetnek féltett totyogójuknak: szivacsból készült bukósisakot, a kinti sétákhoz pórázt, és egyéb kiegészítőket. A kicsit kevésbé aggódók babakarámokkal, élvédőkkel, trükkös zárakkal tehetik elviselhetőbbé a világ felfedezésére induló gyermek melletti, izgalmakkal teli mindennapokat.
A legfontosabb, hogy a gyermek egészséges fejlődését és a saját idegállapotunkat is figyelembe véve találjuk meg a középutat a túlságosan bababiztos, valóságtól elrugaszkodott környezet megteremtése, és a semmilyen szinten nem biztosított, „nem szabad!”-októl hangos lakás között.
Az odafigyelést természetesen semmilyen eszköz nem pótolhatja, de szülőként tudjuk, hogy nem lehet mindig száz százalékos kontroll alatt tartani gyermekeink ténykedését.
Két fiúgyermek anyukájaként sokat tapasztalva, a következő kellékeket találtam hasznosnak, illetve haszontalannak.
Zárak, kilincsek
Ajtózárak, riglik közül még nem sikerült olyan típust találnunk, aminek a mechanizmusát ne fejtették volna meg a gyerekek nettó két perc alatt. Pedig a vegyszereket például nem árt elzárva tartani, és a lépcsőfeljárót is jó, ha nem használják a gyerekek nonstop mászókának.
A hűtőre is tettünk egy speciális gyerekzárat, de amellett, hogy a gyerekek is igen gyorsan megtanulták kinyitni, még minket, szülőket se akadályozott meg az éjjeli nassolásban, szóval teljesen felesleges beruházásnak bizonyult.
Talán a számzáras (esetleg időzáras) megoldás még szóba jöhet!
A kulcsokkal szerencsére még nem boldogulnak olyan ügyesen, így legalább a bejárati ajtót biztonsággal zárva tarthatjuk, illetve a veszélyesebb ablakainkra is felszereltünk kulccsal nyitható kilincseket, ami viszont hasznos találmány, főleg, ha van olyan ablakotok – mint nekünk – amin a gyerek gyakorlatilag ki tud sétálni, vagy esni a szomszéd kertjébe.
Élvédők, sarokvédők
Az asztalsarkok kipárnázására szolgáló, szivacsból készült védők a járni tanuló kisfiam kedvenc játékai lettek. Nem, a legerősebb pillanatragasztó sem fogott ki rajta, remek móka volt a kis szivacsdarabokat lefejteni a sarkokról.
Érdemesebb eleve olyan bútorokkal berendezni a lakást, melyek lekerekített sarkokkal rendelkeznek, ellenkező esetben egy dekopírfűrész lehet a segítségünkre, kissé drasztikus módszer, de ha az új dizájnnal megbarátkozunk, az eredmény garantáltan tartós.
Csúszásgátlók
Járni tanuló kisgyerek mellett, hogy ne csússzon ki a lábai alól a talaj a kelleténél többször, hasznos lehet, ha a rongyszőnyegektől megszabadulunk, vagy csúszásgátló alátétet teszünk a szőnyegek alá.
Ugyanilyen hasznos megoldás a lépcsőzni tanuló gyerekek, és a gyakran a lépcsőn is fejvesztve rohangáló szülők (legalább fizikai) épségének megőrzése érdekében csúszásgátló szőnyegdarabokat ragasztani a lakkozott felületű lépcsőfokokra.
Konnektordugók
A konnektorok egy bizonyos életszakaszban a gyermeki kíváncsiság célpontjává válhatnak, így a vakdugók beszerzése hasznos lehet, bár ezzel a saját dolgunkat, például minden egyes porszívózás alkalmával megnehezítjük. De a kényelem és a biztonság nem mindig jár együtt.
Fellépők
A későbbiekben (kamasz gyerekek nevelésénél) is előnyünkre lehet az a hozzáállás, ha a céljai elérésétől eltántoríthatatlan gyereket inkább segítjük, és a megfelelő eszközöket biztosítjuk számára, szemben a folyamatos tiltással, amivel kreatív, és gyakran veszélyes megoldások keresésére késztetjük.
Kisgyerekek esetében: ha így is – úgy is fel fog jutni valahogy a polc tetején tárolt játékokhoz, érdemesebb venni egy fellépőt, mint megvárni, amíg a legnagyobb teherautóján egyensúlyozva, esetleg egy biztonságosnak ítélt fakocka-lépcsőn próbálja elérni nagyratörő vágyait.
A lényeg tehát, hogy ne csak nekünk, szülőknek legyen kényelmes a helyzet, miközben gyermekünk a túlbiztosított lakásban tesz-vesz, hanem hogy gyerekeinket megtanítsuk a hétköznapi tárgyak, bútorok rengetegében való biztonságos eligazodásra, és az eszközök rendeltetésszerű használatára.