A háttérben Frank Sinatra szól – a megunhatatlan slágerek akaratlanul is mosolyt csalnak az arcomra. Itt van mindenki, akit szeretek: szülők, testvérek, unokahugicák és unokaöcsik, a férjem, a gyerekeink és a kutyánk. A fa csodásan feldíszítve – olyan magas és sűrű a lombja, nem is látni a törzséig! A lakás is pompás díszbe öltözött: izzósorok, saját készítésű mécsesek, illatgyertyák, angyalkák és hópelyhek, amerre csak nézek. Kikukucskálunk az ablakon: szállingózik a hó. Még szerencse, hogy a kandallóban pattogó tűz felmelegít mindannyiunkat. Forralt bort iszunk a vacsora mellé, a gyerekek szaladgálnak, boldog kacajtól hangos a ház. Végre van időnk beszélgetni, mintha meg is állt volna az idő…
Befejeztem az álmodozást. Lecsukom a laptopom tetejét és kikandikálok a 3 napja a szennyestartó mellett gyűlő kupac és a 2 hónapja rendezett szülinapi buli maradványaként a csillárról lógó lufik közül. Még csendes a lakás, alszik a kicsi. Hallgatózom, nem a férjem érkezik-e épp a felfelé haladó lifttel. Majd csalódottan nyugtázom: sajnos még mindig egyedül én vagyok képes a beszédre a lakásban. Az agyam folyamatosan kattog, kergetőznek az összefüggéstelen gondolatok. A kimerültség és a fogzó, taknyos gyerek jócskán megviseli az idegeimet.
Próbálom a közelgő karácsony képét egyre távolabb hessegetni a kobakomban. Nem akarok arra gondolni, hogy ajándékot kell vennünk az idén. A férjemmel megismerkedésünk óta nem ajándékozunk egymásnak semmit. Boldog voltam, amikor partnerre találtam ebben. Ajándékok helyett megterveztük a menüt, és finom vacsorát főztünk, este filmet néztünk, vagy játszottunk, és boldogan hajtottuk álomra a fejünket. Régebben utáltam azon morfondírozni, hogy vajon minek örülne a másik, mikor és hol vegyem meg a – szerintem – általa áhított holmit. De legjobban nem is a kiadott pénz zavar, hanem az ELVESZTEGETETT IDŐ, amit ajándékvásárlással töltünk.
Kikeresem az ajándékot, majd a boltot. Ha szerencsém van, házhoz szállítják, a gond letudva. De ha nem vagyok elég előrelátó, akkor biza’ boltba kell mennem érte. A tumultus, a sorban állás, a sok szikrázó fény, a hangosbemondó – mindettől teljesen rosszul vagyok.
Minden évben azt kérjük a családtól: ne vegyünk egymásnak semmit. És ez minden évben kudarcba fullad. Így aztán mégiscsak kapkodással telnek az utolsó hetek.
A szenteste nálunk tényleg szent – szerencsére évekkel ezelőtt kisajátítottuk 24-e estéjét, amit szigorúan itthon töltünk a kiscsaláddal. Apa, baba, kutya, mama – szigorúan ebben a sorrendben! A picúr meg a blöki kapnak ajándékot, és az idén talán lesz karácsonyfánk is! Készítettem néhány egyszerű díszt, hogy ünnepi hangulat legyen, de a szörnyű rendetlenséget képtelenség ellensúlyozni. Talán karácsonyig még van időnk rendesen elpakolni, hogy élvezhető legyen a látvány.
A többi napon családlátogatás a program – mint minden évben. „Szerencsére” a nagyszülők a szélrózsa minden irányában vannak szétszóródva, és a testvérekkel sem egyszerű időpontot egyeztetni – talán idén sem sikerül. No de mindig próbálkozunk, hátha találunk legalább néhány órát, amikor összefuthatnak a gyerekek. Még nem is találkozott egymással minden unokaöcsi és unokanővér. De a család mindkettőnk számára nagyon fontos, így nem kérdés, hogy időt kell keríteni mindenkire!
Nem ecsetelném, hogy hány megtett kilométer, hány utazással töltött óra, és szervezkedéssel töltött nap áll még előttünk, hogy véghezvigyük a nagy karácsonyi tervet: találkozni minden családtagunkkal! És ez így megy minden áldott évben…
Több mint valószínű, hogy az idei sem álmaim karácsonya lesz. De mégis minden másként történik majd, mint eddig. Mondanám, hogy ez a kisfiam első karácsonya, de az nem lenne igaz, mert volt neki egy tavaly is. De ez az első, amiből igazán kiveheti a részét. Játszhat az izzóval, fogdoshatja a fenyőágat, csodálhatja a csillagszórót, és nevethet, amikor a Kiskarácsonyt énekeljük. Most először találhat ajándékot a fa alatt, amit ki is tud bontani. Először ehet a karácsonyi menüből, és először ölthet fel ünneplőt. Először fogom látni a szemei tükrében a szikrázó fényeket, a színes kavalkád okozta tiszta örömöt. Ez lesz az első igazi karácsonyunk. Az első, igazi, tökéletes karácsony!