Mivel már rájöttem, hogy minden gyerek más – hiába testvérek – időszerű volt a felismerés, hogy minden terhesség is különböző. Még ha ugyanaz a nő is ama áldott állapotban levő. (De biztos velem van a baj, mert nekem ez az állapot, minden csak nem áldott, és nem minden ízében szuper.)
Az hogy gyerekünk lesz, egy jó ideig, csak nagyon szűk berkekben volt hír. Konkrétan még a saját szüleinknek sem említettük. Megvethetsz, elcsodálkozhatsz, de én csak azt veszem készpénznek, ami valóban az, és egy petezsák nagy remény, de még nem a díj. Én a lottó ötöst akkor mondom a családnak ha már 9-10 hetes és akkor kürtölöm világgá ha már 12 hetes. Ez van, ennyire talán nekem is szabad babonásnak lenni.
Tűnetek persze voltak. Hogyne lettek volna. Az első trimeszter nekem mindig is a szürke, hányós, émelygős hétköznapokat jelentette, és nem csak reggel, hanem konstans egész nap. Bizony a harmadik terhesség, és egy barátnő jó tanácsa kellett hozzá, hogy ilyenkor elkerülendő a rókázást megmentheti a helyzetet, pár bekapott falat. Úgyhogy én sós perecen vészeltem át, néhány átvészelhető krízishelyzetet.
Természetesen a gyerekek betegségeit is benyeltem – naná, hiszen a szervezetem elsődlegesen a magzat életben tartásáért dolgozik, és másodlagosan értem – így volt jó néhány meredek pillanatunk.
Így az internethez folyamodtam. Na nem a világgá kürtölöm fajtából, hanem a böngészős, elvetemült féléből. Találtam számtalan használhatót – nyugi orvosokkal is konzultáltam közben, valódi szakemberek is láttak – és néhány eszméletlent. Eszméletlenül megdöbbentőt.
Anno épp a 38. heti ultrahangra vártam a folyosón, amikor egy cserfes lánycsapat körülölelt egy boldog anyukát. Azért jöttek el így sokan, hogy együtt osztozzanak az örömben, amikor kiderül, ki lakik a pocakban. Vidámak voltak, szinte repkedtek. Én nem tudtam – sejteni mondjuk sejthettem volna, hogy életem legnagyobb kalandja – alig másfél óra múlva elkezdődik, így erősen belém égett a döbbent tekintetük, ahogyan kérdésükre válaszolva elmondtam hányadik hétben járok.
Teltek-múltak az évek. A világ mit sem változott. Önnyugtató anyukák nagy csoportja kér megerősítést saját gyereke paramétereit posztolva, hasonló korú kismamáktól, „ugye nem kicsi”, „kinek, mekkora” címszóval. Kor, megszületett gyerekek száma, terhesség előtti súly, testalkat, életmód és minden figyelembe vétele nélkül. Mert az jó. Ha van még két nő, széles ez országban, akinek csak ekkora, vagy már ekkora a hasa, akkor ott baj nem lehet. De miért??? Komolyan nem értem.
A másik kedvencem, hogy orvosi vizsgálóból kiérve már posztolja a kérdést, hogy „elülső fali lepény, mit jelent?”. Ott volt az orvos, karnyújtásnyira, és inkább több száz ismeretlen, embertől kér tanácsot, véleményt, mint egy szakembertől. (És igen, én is ebben az országban élek, de ha kérdésem van, attól kérdezek, aki vélhetően válaszolni is tud rá, nem spekulálgatok.)
És ezek még messze nem a legmegdöbbentőbbek. Ezek most épp eszembe jutottak. Mert rá kellett döbbennem, hogy az értelmetlen anyaverseny már magzati korban elkezdődik. Miközben örökké a külvilágtól várunk megerősítést, kihagyjuk a lehetőséget, hogy valóban megéljük azt, ami velünk történik.
Minden új élet, egy új tiszta lappal indul. Erre hosszú ideig az édesanyák írják a szavakat. Figyelj oda ezekre a csodákra mert könnyen tovaszállnak és lemaradhatsz róluk ha örökké csak arra koncentrálsz mit csinálnak mások.
Valahol odafent ez az új élet téged választott. Megérdemli, hogy őt magát szeresd, önmagáért.
“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
(Diane Loomans)